Hogyan teljesedhet be vágyakozásunk a természetfeletti iránt?

A fenti témákról, a húsvét misztériumáról, a szeretetről és a hamarosan szentté avatandó pápákról beszélgettünk Kürnyek Róberttel, Zalaegerszeg-Kertváros római katolikus plébánosával.

– Nagypénteken városi keresztútra hívták az embereket Zalaegerszegen. Mi volt a cél?

– Városi szinten korábban nem volt ilyen kezdeményezés, mindenki a saját templomában végezte a nagypénteki keresztutat. A mi szándékunk az összefogás volt, tehát az, hogy katolikusok, reformátusok és evangélikusok együtt tudjanak imádkozni Jézus halálának napján, illetve a város számára is tanúságot tegyünk: vagyunk, és reményeink szerint sokan vagyunk keresztények. Ez tehát egy ökumenikus alkalom, amelyet azért hirdettünk meg, hogy tudatosítsuk e nap lényegét, egyszersmind erősítsük az egységet. A szabadtéri helyszínválasztásnak is van hagyománya: Ferenc pápa nagypénteken este a Colosseumnál végzi a keresztúti ájtatosságot, és néhány évvel ezelőtt Szombathelyen is elindult a kezdeményezés a megyés püspök úr vezetésével.

Kürnyek Róbert: Az üzenet élő és életet adó. Nem változik, mert az Isten sem változik. Fotó: Katona Tibor

– Nagyszombat a csendesség ideje, ahogy mondják, az egyház Jézus sírjánál időzik ilyenkor. Mi a jelentősége ennek az „elhalkulásnak", elmélyülésnek?

– Ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy önmagunkban rendet tegyünk, és tudatosítsuk: Jézus értünk vállalta a kereszthalált, azért, hogy mi élhessünk. Az ünnepi készülődés közepette is érdemes belegondolnunk: az ember üdvözüléséhez szükség volt arra, hogy az Úr Jézus magára vegye a bűneink terhét, következményét. Amikor a temp-lomban elkészített szent sír e-lőtt eltöltünk egy kis időt, jusson tehát eszünkbe: mindez értem, miattam is történt.

– A húsvéti ünnepkör a keresztény vallás központi gondolatát közvetíti: a megváltást és a feltámadást. Utat talál ez a gondolat a ma emberéhez? Befogadható napjainkban ez a misztérium?

– Úgy látom, a befogadásához mindenekelőtt tudatos döntést kell hoznunk. Ugyanis a világban, ahol élünk, nagy teret nyer egy olyan gondolkodásmód, amely szerint az ünnepeket is érdemes minél inkább kiaknázni üzleti szempontból. Ez a jelenség bizony nem arra készteti az embert, hogy az örök életre, a nem kézzelfogható, érzékszervekkel nem tapasztalható örök értékekre gondoljon. Ha ki nem is tudjuk vonni magunkat az ilyen üzleties gondolkodás hatásai alól, bizonyos fokig ellenállni is csak akkor leszünk képesek, ha elhatározzuk magunkban, hogy az ünnep lelki tartalmának befogadására törekszünk. Reményeink szerint a nagypénteki keresztút is ehhez járul hozzá: mint egy felkiáltójel, arra hívja fel a figyelmet, hogy a húsvéthoz nekünk is közünk van, hiszen Jézus feltámadása a mi feltámadásunknak az előképe, ez tehát a mi örök életünk vonatkozásában is meghatározó esemény. Ha csak úgy elmegyünk az üzenet mellett, és nem látunk a földi határaink mögé, az egész emberi létezésünket kérdőjelezzük meg. Ezért próbálnak a lelkipásztorok ezekben a napokban minél több lehetőséget teremteni arra, hogy az emberek legalább rövid ideig képesek legyenek az elmélyülésre, a csendes elmélkedésre.

– Ugyanakkor az az általános tapasztalat, hogy az emberek nagy része manapság is nyitott a transzcendenciára, de nem feltétlenül intézményes, egyházi keretek között keresi a kapcsolatot a természetfelettivel. Talán provokatív, de a tendenciákat tekintve aktuális a kérdés: időszerű-e még az a kétezer éves üzenet, amelyet a keresztény egyház közvetít?

– Az üzenet mindig élő és életet adó. Nem változik, mert az Isten sem változik. Tartalmazza mindazt, ami az ember üdvösségéhez és a földi életében a boldogulásához szükséges. Gond talán azzal lehet, hogy ezt az üzenetet hogyan képviseljük és hogyan adjuk át. Ebben bizony folyamatosan új formákat kell keresnünk, hogy olyan módon tudjuk az evangéliumot hirdetni, ahogyan azt az emberek megértik. Az a kérdés: az evangélium miképpen érheti el azt a hatást, amelyet Krisztus is elért kétezer évvel ezelőtt. Ezen munkálkodik Ferenc pápa: sokan talán meglepődnek egy-egy mondatán, szokatlan gesztusán, de ha elgondolkodunk azon, mit miért tesz a szentatya, észrevesszük, hogy ő is az új utakat keresi az emberekhez. Olyan utakat, amelyeken keresztül a változatlan, örök érvényű üzenetet el tudja juttatni hozzájuk. Nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk: az emberekben kétségkívül meglévő transzcendencia utáni vágy csak akkor teljesedik be, ha az egyetlen Istenhez fordulnak. Ahogyan Szent Ágoston mondja: „nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik".

– Az idei húsvéti ünnepkör különleges a katolikus egyházban: a 20. század két jelentős pápáját avatják szentté április 27-én Rómában. Milyen jelentősége van annak, hogy XXIII. Jánost és II. János Pált elismeri szentként az egyház?

– Úgy látom, kettejük személyében megmutatkozik az, hogy az isteni gondviselés milyen módon, néha egészen radikális módon vezeti az egyházat, a hívő emberek közösségét. XXIII. János volt az a pápa, aki a második vatikáni zsinatot összehívta, s ezzel egy nagy reformfolyamatot indított el az egyházban a '60-as évek elején. E folyamatnak mind a mai napig részesei vagyunk. Azt is tudjuk jól, hogy II. János Pál pápának nagy szerepe volt az európai kommunizmus bukásában és a fordulatban a '80-as évek végén, a '90-es évek elején. Ők ketten azért egészítik ki jól egymást, mert egy belső és egy külső reformot tudtak elindítani. Visszatérve Ferenc pápához: ő éppen azt hangsúlyozza, hogy újra és újra szükség van a megújulásra egyházon belül és a mindennapi társadalmi életünkben is. E gondolatban tehát a két törekvés szintézisét találhatjuk meg. Számomra XXIII. János és II. János Pál szentté avatása arra hívja fel a figyelmet, hogy merjünk hívő keresztény emberként élni és jelen lenni a társadalomban.

– Végül egy gyakorlati tanácsot kérnénk: milyen módszert javasol azoknak az embereknek, akik szeretnék befogadni a húsvét lelki üzenetét, törekszenek a megújulásra, de nem tudják, hogyan induljanak el?

– Lehet, hogy meglepő lesz, amit először mondok, de talán az otthon biztonságában szívesebben keresgél ilyenkor az ember. Ezért az is elég lehet, ha csak bekapcsolja az internetet, a keresőprogramba beírja például a húsvét üzenete, húsvéti elmélkedés, húsvéti történet címszavakat, és máris sok olyan oldalt találhat, amely lelki szempontból segít felkészülni az ünnepre. Természetesen az emberek elővehetik a Szentírást és elolvashatják az Úr Jézus szenvedésének, feltámadásának mélyen megindító történetét. Ezen a napon, nagyszombaton a templomok is rendszerint nyitva vannak, néhány csendes percet ott is el lehet tölteni az Úr Jézus sírjánál időzve, lehetőséget adva a Jóistennek arra, hogy megszólítson minket. Legtöbbször nem emberi szavakkal, hanem egy érzéssel, gondolattal, de ő igenis szól hozzánk, hiszen azért vált emberré, azért halt meg értünk, hogy mi megértsük az ő szeretetét. Ehhez nélkülözhetetlen a csend, időnként körülöttünk is, de elsősorban a szívünkben.