Hétvége

2017.02.10. 15:20

Nem hisz a nagy boldogságban - Interjú Konok Tamás Kossuth-díjas festőművésszel

Ennyi érdeklődőt egy fővárosi tárlaton is ritkán látni - jegyezte meg felesége a zalaegerszegi kiállítás megnyitóján, a Keresztury VMK-ban. A művész maga betegsége okán sajnos nem lehetett jelen, de az internet erre is gyógyír. Konok Tamást kérdeztük.

Magyar Hajnalka

- Sok laikus nyitott az absztrakt művészetre, szeretné „érteni”, de nem talál hozzá fogódzót. Adhatók szempontok a beavatódáshoz?

- A művészetnek számomra nem csak az a feladata, hogy megörökítse a látott világot, hanem az is, hogy a láthatatlant, amit a természet nem tud megmutatni, láthatóvá tegye. Festészetem, hasonlóan a zenéhez a természet belső rendszereinek összefüggéseiből, mozgásaiból inspirálódik. Munkásságomra tudat alatt is hatással volt az évekig tartó rendszeres hegedű és kamarazenei gyakorlás, a fellépések sora. Az odafigyelés a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre, a mű egészének interpretálása... - ezek a közös problémák megjelennek a társművészetekben is. Meggyőződésem, hogy minden ember kreatív. A teremtő erő, az alkotásra serkentő élmény, a létrehozás vágya emelte ki az embert az állati ösztönök világából. A tudományokban és a művészetekben is ez a teremtő kreativitás vezetett a dolgok megértéséhez. Festményeimnek nincs története. Rejtett jelentése van. Egy hely és idő nélküli transzcendens világkép mélyén rejlő rend megvalósítására törekszem. A kreativitás hasonló a teremtés princípiumához. Zalaegerszegi kiállításomnak ezért a „Natura naturata”, vagyis a teremtett világ címet adtam.

Konok Tamás budapesti műtermében

- Az Ön vizuális univerzumának alapja a rend. Mi hozta felszínre ezt a vezérelvet? Ösztönös vagy tudatos e törekvés?

- Több mint 75 év munkálkodás, tanuló évek, útkeresések, számtalan egyéni és csoportos kiállítás után alakult filozófiai hovatartozásom és szemléletvilágom. Munkásságom az 1970-es évektől a minimális formavilághoz, a rend, a rendszerteremtés apollonisztikus világához vezetett. Úgy éreztem, döntenem kellett, hogy az ösztönös dionüszoszi antiforma, amely az indulat megkövült energiája, a kaotikus felszabadult ösztön mámora, vagy az apollonisztikus rend, a tiszta forma, a statikus szerkezet szigora felé forduljak.

 

- Milyen lenne a köznapi világ az Ön által vágyott rend szerint? Hogyan látja, milyen erők uralják jelenünket?

- A világot átformáló elképzeléseim nem voltak, azonban érezzük, hogy az elektronikus kommunikáció születésének új korszakába léptünk, ami nagy változásokat hoz létünk minden területén. A rendteremtést vagy a rendszerbe foglalást, amely a szabadság összhangzása, csupán a magam számára érzem feladatnak és célnak. A művészet sokféle, és nem stílus, vagy divat kérdése, hanem az egyén ideáinak végsőkig kiművelt kvalitásában rejlik. Évszázadok óta itt, Európában élünk. Tudósaink, művészeink sokat adtak közös kultúránknak. Nincs nemzeti matematika vagy anatómia, mivel a tudomány egyetemes. A művészetről is hasonló a véleményem. Hiszem, hogy a tudósok és a művészek minősége a nemzet igazi hatalma.

- Milyen folyamat vezet el egy Konok-mű megszületéséhez? Mi a kiindulópont, s milyen stációkon esik át az alkotás? Mitől függ, hogy aktuálisan milyen formák, színek szövetkeznek a felületen?

- Az építészettel kapcsolatos munkásságom hatással volt festészetemre, amely megtisztult számos felesleges elemtől és általam zavarónak vélt részlettől. Nagyméretű, „Graphidionoknak” nevezett monokróm vásznaimon a precízen húzott vonal a domináló elem, amely számomra az immateriális ábrázolás szimbólumává vált. Megújult festészetem a tiszta és világos geometria rendje felé fordult, amely életvitelem és környezetem alakítására is kihatott. Gyakran tapasztalom, hogy munkám folyamatában a festékanyag leveti a matéria terhét, metamorfózison esik át, észrevétlenül szellemivé válik és önálló életre kel. Visszanéz és figyelmeztet: elkészültem. Ilyenkor kell félretenni. Az utolsó harminc évben egyre erősebben vonzódom a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé, az értelemmel fel nem fogható időtlen létérzet megjelenítéséhez. Úgy gondolom, hogy a művészet kód egy más dimenzióba.

- Alapvetően racionális vagy emocionális beállítottságú ember? Munkái elsősorban vizuális problémafelvetések, vagy a saját személyiségére reflektálnak?

- Úgy gondolom, hogy a racionális és az emocionális egyensúlyban él bennem. Magamnak, saját örömömre festek, ami az alkotás játékának élvezetét jelenti gyorsan illanó napjaimban. Úgy gondolom, hogy a jó műalkotás nem a zord robotolás eredményéből születik. A alkotáshoz szükséges, hogy a gyermekkor örömeiből átmentsük a játszás szenvedélyét. A jó műalkotás az emlékképekben, a rá való visszaemlékezésben, az újra látás, olvasás, vagy hallás vágyában fejti ki igazi hatását. Nem hiszek a nagy boldogságban. Az életet apró örömök teszik elviselhetővé: egy reggeli illatos kávé, a szeretett asszony mosolya, a lábhoz simuló kedves cica bizalma, a kiadós fogyókúra utáni nagy adag pirítós kenyéren fogyasztott velő, vagy a derűs reggeli ébredés, amikor nem fáj semmi. A nagy örömökből, tomboló szerelmekből, főnyereményekből rendszerint bajok származnak. Egyik párizsi kiállításom vendégkönyvébe egy ismeretlen látogató a következőket írta: „Un désir fuit dans l’ espace, mais enrecinement dans le fond de la terre.” (Elvágyódás a térbe, de meggyökerezés a föld mélyébe.) Törekvéseim legszebb jellemzése volt e tömör bejegyzés.

Az alkotót felesége, Konok Marianne képviselte a megnyitón

- Foglalkoztatta valaha, hogy honnan ered a családi nevük? Mit gondol a konokságról, mint tulajdonságról?

- Anyám felmenőiről több ismeretem van, mint apám családjáról. Anyai nagyapám Sándy Gyula, a Műszaki egyetem tanszékvezető professzora volt, a budapesti Széll Kálmán téri Posta Palota és számos középület és templom építője. Ő volt első tanítómesterem a rajzolásban és festésben. Dédapám id. Sándy Gyula festőművész és rajztanár, és ősöm volt Ferenczy István is, az első magyar szobrász. Apai ágon pedig Huszár Adolf, a pesti Deák szobor alkotója. Nevem visszafelé olvasva is konok. Abban azonban, hogy konok lennék, Tamás vagyok...

Alkotás és közönsége. Részlet a Keresztury Dezső VMK Gönczi Galériájában látható kiállításból
Fotó: Pezzetta Umberto

 

 

Zalaegerszeg mint  büntetőtábor?

De miként került Zalaegerszegre a kiállítás? Erre Katona György mérnök-közgazdásztól kapunk választ, aki a Zalakerámia, majd a Zsolnay Manufaktúra Rt. vezetőjeként töltötte aktív éveit. Érdeklődése időközben a kortárs művészet felé fordult, s nyugdíjasként művészeti menedzseri és képzőművészeti becsüs végzettséget egyaránt szerzett. Hetente két napot jelenleg is a fővárosban tölt kiállításokat, alkotókat látogatva.

Katona György Fotó: Pezzetta Umberto

- Konok Tamás a honi piktúra talán legkiemelkedőbb egyénisége, lenyűgöz letisztult képi világa - mondja elöljáróban. - Régóta szerettem volna találkozni vele, s erre első alkalommal 5-6 évvel ezelőtt teremtett módot Siófokon Juhász László mecénás. Konok Tamás zseniális társalkodó, Kodályról, Illyés Gyuláról mesélt, s szóba került az ’50-es évek fullasztó hangulata is. Ő akkor végezte a Képzőművészeti Főiskolát. A hallgatókra nehezedő nyomást felidézve azt találta mondani: ha valaki nem az elvárások szerint viselkedett, könnyen elérhette, hogy Zalaegerszegre száműzték tanítani... A határsávba eső Zala tehát amolyan büntetőtáborként élt a köztudatban. A beszélgetés végén megjegyeztem, hogy jómagam egerszegi volnék... Konok Tamás mérhetetlenül zavarba jött, s azt kérdezte, hogyan tudná kiköszörülni a csorbát. Erre feleltem, hogy egy egerszegi kiállítással...

Az ötlet, többek támogatásával mostanra érett be. Hogy Konok Tamás komolyan vette ígéretét, abból is kitűnik, hogy - még betegsége előtt - személyesen jött el Zalaegerszegre, s a legapróbb részletekig megtervezte a tárlatot.

A művészről

Konok Tamás (87) festő- és szobrászművész eredetileg zenésznek készült, a gimnáziummal párhuzamosan a Konzervatóriumnak is növendéke volt. Végül a festészetben találta meg a hangját, a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere. 1959-ben Párizsban telepedett le, ahol egy évvel később már önálló kiállítása nyílt. Első hazai tárlatának 1981-ben adott otthont a Szépművészeti Múzeum. A ’90-es évektől egyre gyakrabban időzött Budapesten, ma is ott él. A francia Nemzeti Érdemrend lovagja, Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze cím birtokosa, Prima Primissima-díjas alkotó.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!