Egykori kollégáink írták - Ölben

148 centi és 40 kiló miniruhában így mentem 1971. augusztus 2-án az első munkahelyemre a Zalai Hírlaphoz. Ezzel a törékeny, kislányos külsővel kellett elfogadtatnom magamat mint komoly újságírót.

Mert én bizony újságíró akartam lenni! Biztattak, hogy jól fogalmazok, szerettem az embereket, a változatosságot, s ebből nekem az újságírói hivatás jött össze. Írásos bizonyítékom is van róla, hogy nálam már bakfisként eldőlt a pályaválasztás. Kezdeményezésemre létrejött osztályunkban a Riporter őrs, s Bozsér Erzsébet riportot is készített velünk Kékesi Éviék padlásán, ami őrsi búvóhelyül szolgált. Fotó is készült rólunk vigyorgunk úttörőnyakkendősen , máig nagyon szeretem.

Gyakornokként kezdtem rögtön az érettségi utáni nyáron. Folyamatosan bizonyítanom kellett, de végül újságíró lettem a belpolitikai és kulturális rovatban. A rengeteg emlék közül ma is előbukkan, amikor Koltai Róberttel és Pogány Judittal készítettem interjút, vagy amikor egy téli, vidéki úton a felsőszenterzsébeti tanácselnök a nagy hóban ölbe kapott, úgy vitt át egy veszélyesebb útszakaszon.

Régóta nem dolgozom a sajtóban, a nők pénzügyi intelligenciáját igyekszem fejleszteni, emellett rajzolni, festeni tanulok, szabadegyetemekre járok. Bár Budapesten élek, otthon járva Egerszegen kicsit még mindig zalaihírlaposként figyelem a város életét...

Csapó Ida