Öröm és élmény a sílécen

A szakemberek szerint a mínuszok mellé még kellene némi csapadék, ebben az esetben a sportolni vágyók is megtalálják a számításaikat. A dél-zalai városban sokan rajonganak a téli sportért, az általános és középiskolákban sok pedagógus szívügyének tekinti, hogy megtanítsa a gyermekeket erre a speciális mozgásformára.

– A síelés kiszakítja művelőjét a hétköznapok mókuskerekéből, elfelejti a gondokat, megszűnik körülötte a stressz, felfrissül, valamint testileg és lelkileg is feltöltődik – foglalta össze a siklás élményét Tóth Zsigmond, a Batthyány gimnázium végzőse. – Olyankor még a csípős hideg sem akadály, s mivel minden egyes pálya teljesítése hasonlóan euforikus állapotot hoz elő az emberből, állandóan élvezné a megtanult és alaposan begyakorolt ritmust.

A táj lenyűgöző élményt jelent, a Batthyány gimnázium csapata lelkesedésből merít erőt a következő évi túrára
Fotó: Benedek Bálint

A Batthyány gimnázium csapata több mint két évtizede szervez sítáborokat, kezdetben Willmann Zsolt, majd Tulok József testnevelők irányításával. Már 13. éve Herman József és felesége, Hermanné Tóth Erika tanárok igyekeznek összefogni a társaságot. Herman József szerint a gyermekeket mindig vonzotta a hó, így a síelés lehetősége is. Minden ember más és más, ezért eltérő ritmusban tanulnak.

– Ausztriában télen a turizmus többek között a Bad Kleinkirchheimben, Nassfelden, Innerkremsben és a Gerlitzenen lévő síközpontoknál koncentrálódik, ahol a helyiek mellett németekkel, olaszokkal és egyre többször magyarokkal is lehet találkozni – fogalmazott Herman József. – A csapatunk a múlt héten érkezett haza az 1911 méter magas Gerlitzenről, mely egy tó mellett magasodik, és 42 kilométernyi sípálya áll a sportolni vágyók rendelkezésére. Csodálatos panoráma, tiszta idő és sok hó fogadta a társaságot.

Néhányan közülük, Budai Krisztina, Hetyesi Máté, Gelencsér Larissza, Trojkó Antónia, Sneff Benjamin, Horváth Miklós Kristóf, Illés Bálint és Tóth Zsigmond szerint a korosztályok között tökéletes hidat képez a síelés. A közös mozgás örömén túl az együtt töltött órák, a vidámság, a hógolyópartik mind az összetartozást erősítették. A Batthyány gimnázium együttese a hegyek között is mindig vidám volt: a kezdők és a haladók együtt lendültek át a nehézségeken.

– A snowboard avagy a hódeszka egészen más mozgáskultúrát követel meg használójától, mint a lécen egyensúlyozás, de élvezem, izgalmas a siklás – ezt már a 11. osztályos Budai Krisztinától hallottuk. – A láb ilyenkor egy síkban van, ahogy belépünk, átadjuk az irányítást a hónak. Persze a korrigálás, a helyezkedés és a bukkanók teljesítése ránk van bízva.

A 9. osztályos Antónia annak is örült, hogy meg tudott állni a sílécen. Először vett részt sítáborban, kezdetben úgy érezte, minden körülmény összeesküdött ellene, hiszen az első napon többet esett, mint amennyit a sílécen töltött. Egyszer még az orra is vérzett, de társai biztatásának hála kitartott, s végül minden gond nélkül csúszott a közepes nehézségű pályákon. A sikerélmények segítettek neki abban, hogy jövőre ismét a csapattal tartson.

Hasonlóan jó érzésekkel vág neki a Rozgonyi iskola 60 fős csapata a február 26. és március 2. közötti sítáborának. Böröcz Zsolt tanár 25 évvel ezelőtt az elsők között szervezett diákoknak összejövetelt, bár akkor még Szlovákiába utaztak. Majd némi szlovéniai és olaszországi túra után most a 2000 méter magasan fekvő osztrák Innerkremsbe látogatnak. Az alakulat tagjai között ott lesz a 6. osztályos Kasza Viktória, Mádé Barbara és Szakács-Kovács Anna is, akik már óvodás koruk óta kiválóan síelnek. Az iskola célja, hogy minden fiatal tanuljon meg síelni, hiszen az időszakosan művelhető sport hatalmas élményt jelent minden korosztály számára.

– Amikor a hegyekről lenézünk és megpillantjuk a vastag, a koromtól, a szmogtól szürke felhő tetejét, akkor döbbenünk rá, hogy a felhők fölött vagyunk, és szikrázó napsütésben friss levegőben hódolhatunk a szenvedélyünknek – mondta Böröcz Zsolt. – Ez az érzés kizárólag e sport kapcsán adatik meg az embernek, tehát kár lenne kihagyni. Aki egyszer kipróbálta, biztosan újra szeretné átélni, s mi is csak erre tudunk biztatni mindenkit.

Az iskola igazgatója, Jeszenői Csaba szerint a sítáborok csapatépítő szerepe sem elhanyagolható, a vendéglátó egységekben (hütte) uralkodó hangulat még a gyerekeket is megfogja. Az osztrákok hagyományos gőzgombócát a fiúk viccesen például csak „mákosciciként" emlegetik, s természetesen rajonganak a finom ételért.

Az általános iskolák között a sítáborok szervezését tekintve szintén „öreg motorosnak" számít a Kőrös iskola. Szalainé Berta Magdolna igazgatóhelyettes a rendszerváltást követően, 1990-ben vitte először a diákokat a szlovákiai hegyekbe. Bő tíz éven keresztül sikeres és kivétel nélkül jó hangulatban teltek a túrák, pedig akkor nem a síparadicsomokban béreltek felszerelést, hanem először a fővárosba vezetett az útjuk, s csak a kitérő után indulhattak tovább. Előfordult, hogy 100 fő jelentkezett, emeletes buszt béreltek, de családok autókkal is jöttek – mára apadt a lelkesedés. Ebben az évben a szervező pihen, ezért nem szerveztek tábort, ám jövőre már nem hagyják ki az élményt.

Szányi Gábor síoktató szerint mindenki könnyedén megtanulhat síelni, és ehhez nem kell költségekbe vernie magát
Fotó: Szakony Attila

A nemzetközi sítanárképzőben szerzett német nyelvű képesítést Szányi Gábor, aki arra törekszik, hogy a síelés mindenki számára élmény legyen, és örömet lásson az arcán egy-egy lesiklás alkalmával. A szakember alapította meg a Nagykanizsai Síbarátok Egyesületét, mely igyekszik összefogni a helyi oktatókat, valamint a sportág elkötelezett híveit.

– Mindenki képes arra, hogy valamilyen szinten megtanuljon síelni – jelentette ki. – A gyerekeknek talán könnyebb, hiszen nincs veszélyérzetük, a felnőttek viszont sok esetben csak kifogásokat keresnek. A félelem ellen az oktatók jelentik a gyógyírt, ugyanis segíthetnek átlendülni a nehézségeken. Háromnapos intenzív kurzus alatt megtanítjuk az alapvető szabályokat, amivel ez a veszélyes sport élvezetessé és széppé tehető.

Szányi Gábor szerint a síelés nem drágább, mint az alkohol vagy a dohány, ráadásul, aki kezdő, nem kell azonnal az összes felszerelést megvennie, bérelhet is.

– A lényeg, hogy sisak nélkül soha ne lépjünk pályára – figyelmeztetett az edző. – A sérülések többsége felelőtlenségből, fegyelmezetlenségből adódik. Mindig olyan pályát válasszunk, ami nem haladja meg a tudásunkat. A fokozatosság elve itt is érvényes. Bízni kell az oktatóban, ő mindig olyan feladatot ad, amit a síelője meg tud oldani, ő rendelkezik a szakértelmével, felelősségével, a síelője tudásának ismeretével.