Hétvége

2016.02.05. 14:44

Pillanatfelvételek a nagykanizsai rendőrkapitányság I. világháborús bűnügyi krónikájából

Mialatt a kanizsai rendőrök színe-java a harctéren tett eleget hazafiúi kötelességének, a város utcáin szolgálatot teljesítő őrszemélyzet sziszifuszi munkával próbált gátat szabni az egyre elharapódzó törvénytelen és erőszakos cselekményáradatnak

Az 1914-1918-as hadi idők nem várt megpróbáltatások elé állították Nagykanizsa lakosságát. A kezdettől fennálló élelmezési gondok, a fűtési és ruházkodási mizériák, valamint az ebből fakadó rendkívüli drágaság folyományaként városszerte drasztikusan megnőtt a különféle bűntények száma. Vásári kihágások, kocsmai verekedések, hatóság elleni erőszak, lopás, rablás, betörés szinte általánosan előforduló esetei voltak a város hétköznapjainak. Egy alkalommal az is megesett, hogy két nap terméseként - mintegy rekordjelleggel - 212 kihágási ügy érkezett a soha meg nem álló rendőrségi taposómalomba. A feljelentésekben a piaci tilalmak áthágásától kezdve, az állatkínzáson keresztül egészen a törlőrongyoknak járdákra való kirázásáig minden elképzelhető szabálytalanság benne foglaltatott.

Az alábbiakban néhány drámai és tragikomikussá színezett epizóddal elevenítjük fel azokat a háborús időket, amikor a kanizsai „bűnvadászok" nemcsak a tűzvonalban, hanem a közbiztonság frontján is derekasan megállták a helyüket és testi épségüket is kockára téve vállalták a nehéz és olykor kiszámíthatatlan rendőri szolgálatot.

1915 áprilisában egy este a szolgálatát töltő Farkas József rendőrt arra figyelmeztették, hogy a Flórián-téri Kálovics vendéglőben verekedés készülődik. Miután Farkas megjelent a helyszínen, a társaság leghangosabb tagját - Dávidovics László fiatal téglagyári munkást - rendre intette. A duhajkodó legény erre őt kezdte inzultálni és olyan fenyegető magatartást tanúsított vele szemben, hogy a rendőr a saját biztonsága érdekében kardot rántott. Dávidovics ekkor revolverért nyúlt és váratlanul elsütötte. A merénylő golyója a rendőrdolmány jobb felső zsebében lévő iratokat átszakítva fúródott Farkas mellébe. Életét ezek az iratok mentették meg a biztos haláltól.

Folyó év augusztusában egy ittas tüzér rögtönzött csúnya botrányt a Kinizsi utcában. Ordítozva járta be a környékbeli mulatóhelyeket, és minden járókelőbe belekötött. Amikor Kocsis János őrszem tapintatos módon csendesebb viselkedésre utasította, még nagyobb méregre gerjedt és kardjával teljes erővel a rendőr felé sújtott. Kocsis védekezésképp maga elé kapta a karját de az éles penge zubbonyán keresztül is átmetszette az ütőereit. Rendkívül súlyos sérülésével lakására szállították, az ismeretlen katona ellen pedig körözést bocsátottak ki.

Ugyancsak mozgalmas éjszakát tudhattak maguk mögött 1916. október 2-án a városi erkölcsrendészek. Igaz ugyan, hogy a helyi kocsmákban és kisszállókban tartott nagyszabású cselédrazzia eredménye jóval elmaradt a korábban rendezett hasonló nagytakarításétól, de még így is 38 lumpoló szolgálólány és hadiözvegy került a hatóság látókörébe. A járőrök egyre-másra szállították be a városházára a részint kétségbeesetten síró, részint pedig borgőzös hangulatban rekedten éneklő nőszemélyeket, akiket a kapitányságon dr. Goda Lipót rendőrorvos nyomban megvizsgált. A hölgyek közül az orvos hetet „titkos betegséggel" fertőzöttnek talált, a többieket pedig a másnap esedékes statáriális tárgyalásokat követően 5-30 nap közötti elzárásra ítélték.

1918 kora tavaszán több géppuskás 20-as honvéd és utász altiszt rendezett nagy ramazurit a Fiume kávéházban. A társaság tagjai már javában püfölték egymást, mikor a csatazajra Ágh János járőr lépett a helyiségbe, és megkísérelte a verekedőket szétválasztani. Sajnos ez csak részben sikerült, mert a részeg társaság dühe ekkor a rendfenntartó ellen fordult, és az egyik honvéd tizedes zsebkésével a vállába szúrt. A vér láttán az egész társaság hanyatt-homlok kimenekült a helyiségből és eltűnt az éjszakában. Néhány órával később egy katonai őrjárat fogta el őket a vasútállomáson, amint éppen vonatra akartak szállni, hogy elutazzanak.

A város rendőrtestülete még a boldog békeidőkben. Tagjai közül többen szolgáltak a Nagy Háború éveiben is. Középen (második sor balról a negyedik) Farkas Ferenc alkapitány, Sass Brunner Erzsébet festőművész apja és Brunner Erzsébet nagyapja

A köztörvényes bűncselekmények mellett, számtalan feszültséget és jogsértő magatartást generált a jegyrendszerből fakadó folyamatos és vég nélküli sorban állás.

1916. december 14-én az Arany János utcai cukorjegykiosztásnál egy kisfiú a lábát törte és agyrázkódást szenvedett, mert a megvadult tömeg kidöntött egy falat, ami a szerencsétlen gyermeket maga alá temette. Két nappal később a rendőrök és katonák véres összecsapása tette változatossá a kanizsai hétköznapokat. Az Eötvös-téren közel 300 főnyi „sereg" rohanta meg a Balaton testvérek üzletét, melyet Markotán József közrendőr védett. Egymaga azonban tehetetlennek bizonyult a tülekedő tumultussal szemben, ami őt valósággal a falhoz lapította. Ekkor érkezett a helyszínre Beke József járőr. Ahogy a tömegben utat tört magának, három katona fogta közre, egyikük pedig torkon ragadta. Bátor közegünk kardlapozva igyekezett megszabadulni támadóitól, fegyvere azonban megsértette Császár József 20-as népfelkelő fülét. Nagy ribillió támadt erre, s több száz főnyi tömeg kísérte a felbőszült vitézeket a városházára, ahova azok panaszt tenni mentek.

1917. augusztus 3-án közel ezer asszony és leány részére osztottak zsírt Petrics hentes Kinizsi utcai házánál. Rövidesen a nyugalomra felügyelő rendőröket másfelé szólította a hivatásuk, így kénytelenek voltak felfüggeszteni a kimérést. Ekkor a csalódott tömegből kivált egy kanizsai jóasszony, és mérgében üres zsíros vindőjével úgy homlokon sújtotta a hozzá közelebb álló egyenruhást, hogy annak arcát nyomban elöntötte a vér. A magáról megfeledkezett nőszemély ellen hatóság elleni erőszak és testi sértés miatt tettek feljelentést.

Szintén sorozatos csatározást eredményezett az illegális élelmiszerfelvásárlók és árdrágítók elleni örökös szélmalomharc. Az árusokat igazoltató „vásári kommandó" gyakran feltűnt a helyi piacon és valamennyi kofát felelősségre vonta, aki nem akarta a hatóságilag megállapított árakat tiszteletben tartani.

Egy ízben Kálcsics Terézia helybéli leányzó a gesztenye literjét a megállapított 24 helyett 28 fillérért kínálta. A felháborodott vevőközönség Kiss József rendőrt kérte a közbelépésre. Amikor ez megtörtént, a kardos menyecske magából kikelve hangosan tiltakozott az intézkedés ellen, és kijelentette, hogy 24 fillérért semmilyen körülmények között nem adja a portékáját. A durva kifejezésekkel tarkított ordítozásra óriási csődület keletkezett. Mivel a lármás nőszemély nem árulta el az adatait, megkísérelték erőszakkal bevinni a kapitányságra. Rendőrünknek Filák János népfelkelő segédkezett. Miközben a megvadult lány kézzel-lábbal igyekezett ellenállni, úgy beleharapott az összekarmolt arcú Filák kézfejébe, hogy abból kiserkent a vér.

1917 júliusában újfent épületes dolog történt az Erzsébet királyné téren. Egy „sáska" asszony burgonyával jelent meg a piacon és árulni kezdte. Ahogy a krumplinak híre ment, azonnal megrohanták a vásárlók, mire a kofa - portékája védelmére kelvén - rendőrért kiáltott. A rikoltásra Kocsis János sietett a helyszínre. Amint a megrémült árust egy kis levegőhöz juttatta, a véka körül tolongó gazdaasszonyok egyike kikérte magának a hatósági beavatkozást, és a nyomaték kedvéért két jól irányzott nyaklevest mért Kocsis képébe. A rendőr erre be akarta vinni a kapitányságra de a harcias amazon ismét nekiugrott, zubbonyánál fogva jól megrángatta, ismét arcul ütötte, majd az eset nyomán támadt zűrzavart kihasználva elillant a helyszínről.

Bekő Tamás

Zala Megyei Levéltár

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!