Professzor öröksége

Az Öveges család és Páka kapcsolata 1862-ben kezdődött, ekkor került Öveges Antal, a későbbi professzor nagyapjának testvére tanítóként a településre. A postamesteri feladatokat is ellátó férfi halála után feladatkörét unokaöccse, a professzor édesapja tölti be, aki a helyi orvos leányát, Mihálovics Ilonát vette feleségül. Ebből a házasságból született 1895-ben Öveges József. A család ezt követően már csak rövid időt tölt Pákán, Pérre költöznek, majd amikor az édesapa meghal, a kis József édesanyjával együtt visszakerül a zalai községbe.

- Az Öveges famíliából többen is ide temetkeztek - mondja Molnár László polgármester, aki lelkes helytörténet-kutatóként egyik legavatottabb ismerője a község múltjának. - A helyi temetőben található az anyai nagyapa, Mihálovics doktor, a már említett Öveges Antal, valamint a professzor két testvérének, Edének, és a fiatalon, egyetemista hallgató korában elhunyt Bélának a sírja is. Öveges József szintén ide akart temetkezni, van is egy üres hely a családi síremlékek mellett, ám a Pákát nem különösen kedvelő édesanyja utolsó kérésének megfelelően mégis Zalaegerszegen helyezték örök nyugalomra. A professzor sokat vívódott ezen, végül engedett az anyai kívánságnak.

A családi szálak kibogozásakor Molnár László több érdekességet is említ. Öveges Antal leánya az a Göntér Gáborné volt, aki a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság első államfője feleségének, Göncz Árpádnénak volt a nagyanyja.

- Az Öveges-házat a nagyapa régi paraszti, zsúptetős portája helyére 1935-ben építtette a professzor, ismereteink szerint egyik könyvének a honoráriumából - folytatta a polgári miliőt sugárzó épület bemutatásával Molnár László. - Ebben a házban tulajdonképpen az édesanyja lakott, ám Öveges Józsefnek is berendeztek egy szobát. A professzorról köztudott, hogy különc ember volt, aki számos olyan szokást felvett, amit a mai napig emlegetnek a községben. Sosem nyújtott kezet, de a kilincset sem fogta meg más után, hiszen félt a fertőzéstől. Ennek ellenére gyakran megfordult Pákán, minden szabadságát itt töltötte, gyakran kirándult, kedvenc helye a Háromszenteki-kápolna környéke volt.

Az Öveges-ház történetét ismertetve Molnár László a múlt vasárnapi Falujáráson is elmondta, hogy az épületet valamikor 1980 körül adták el. Ugyan a család felajánlotta a településnek megvételre, s a megyei tanács a 400 ezer forintos vételár felét fizette is volna, a helyieknek viszont akkor nem kellett. Így került egy agronómus birtokába, majd később, hasonló körülmények között osztrák tulajdonba. Az épületet nagy nehézségek árán tavaly sikerült az önkormányzatnak visszavásárolnia.

- A tervünk az, hogy múzeumnak rendezzük be - folytatta Molnár László. - Ehhez komoly felújítás és átalakítási munkálatokra lesz szükség, ami minimum 10 millió forintba kerül. Ennyi pénzünk azonban nincs, már a visszavásárlás is komoly gondokat okozott, ebből kifolyólag van a községnek 5 millió forintos hitelállománya.

A kívülről jó állapotú, az emlékek szerint egykor Habsburg-sárga, ma viszont rózsaszín épület belülről siralmas képet fest. Ahhoz, hogy valóban látogatható legyen, igencsak komoly összefogásra van szükség. Az önkormányzat és a Páka Értékeiért Egyesület a ház melletti területet is parkosítani akarja, sőt, mint azt a civil szervezet munkáját irányító Bécs Józseftől megtudjuk, az épület mögötti melléképületet is meg kívánják tartani.

- Iskolánk fontosnak tartja az Öveges szellemi örökség ápolását, ezért is alakítottuk ki ezt az emlékszobát - mutatja a gazdagon berendezett helyiséget Gyenese Ferencné, a professzor nevét viselő oktatási intézmény igazgatója. - Az emlékszobában található kísérleti eszközök és bútorok többsége a családtól származik.