Hétvége

2015.08.28. 11:30

Ritchie ismét megmutathatná

Az U.N.C.L.E. embere Nyárvégi kikapcsolódásnak kiváló, garantáltan szórakoztató.

Péter Zsombor

Guy Ritchie azon kevés rendezők egyike, akiknek megvan az egyedi és egyből felismerhető stílusa. Ez még úgy is helytálló, hogy az első két filmje (A ravasz, az agy , Blöff) színvonalát az óta sem tudta megközelíteni, helyette a popcornmozik világában gyártja a nem túl kiemelkedő, de abszolút korrekt műveit. Az U.N.C.L.E. embere tökéletesen illik ebbe a tendenciába, ami egyszerre jó és rossz hír.

A hidegháború idején járunk és a világ két nagyhatalma kénytelen összefogni egy nemesebb cél érdekében. A CIA és a KGB két legjobb embere Solo (Henry Cavill) és Iliya (Armie Hammer) nem szívleli egymást, de főnökeik utasítására összefognak, hogy megtaláljanak egy tudóst, aki képes atombombát gyártani. A dolgot bonyolítja, hogy a férfi, egykori nácik rabságában tengődik, valamint hogy a két ügynöknek a tudós lányát is magukkal kell vinni a bevetésre.

Ritchie már említett stílusa rögtön visszaköszön az első képkockákról. Hangulatteremtésben kiváló a brit úriember, a kopottas vintage képi világ, a remek zeneválasztás és az elképesztően laza atmoszféra egyszerre idézik a Blöfföt vagy épp a Spílert. Ezt nevezhetjük önmásolásnak is, de Ritchie-nek jól áll ez a fajta repetitívség, másrészről pedig miért változtatna a bevált recepten, ha most is működik? A sztori nem túl egyedi, mondhatni egy tipikus buddy film az U.N.C.L.E., amiben a két szembenálló fél összefog és a végére természetesen barátság szövődik köztük. A rendező nem töri meg a sémát, s noha vannak ügyes fordulatok, nem a komplexitása és autentikussága miatt fogjuk szeretni a művet. A cselekmény halad a maga tempójában, unatkozásról szó nincs, már csak a műfajok keveredése miatt sem. Az akciók látványosak, a poénok legtöbbször ülnek, de leginkább a retró életérzés viszi magával a filmet. A járművekkel, kosztümökkel és természetesen a kelet-nyugat harcával. Ez utóbbitól tartottam, hogy Ritchie szembetűnően rámegy arra, hogy a nyugat mennyivel jobb, a keletnél, de szerencsére nem követett el ekkora szarvashibát. Ez a fajta kiegyensúlyozottság pedig pont annyit dobott az összképen, hogy ne legyen szíve az embernek ízekre tépni az alkotást. Az UNCLE ugyanis sok helyen lyukas, illogikus és összeszedetlen, a tökéletesen szórakoztató kivitelezés viszont ügyesen kompenzálja ezeket a bakikat. A zárás megágyaz egy esetleges folytatásnak, de a film óriási anyagi bukta volt Amerikában, így nem biztos, hogy a két ügynök visszatér a vásznakra. Ez pedig Ritchie-nek is intő jel lehet, aki bár szépen halad azon az ösvényen, amit kitaposott a Spílerrel és a Sherlock Holmes mozikkal, mégis tudjuk, hogy ennél sokkal több lehetőség van abban az emberben, aki már letett az asztalra egy Blöfföt.

Nyárvégi kikapcsolódásnak kiváló, két óra szinte garantált szórakozásban részesül, aki beül a filmre. Viszont Ritchie ismét megmutathatná, hogy miért avanzsált egyből kultstátuszba az első két munkája.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!