Sosem hegednek be? - Auschwitz-monográfiát mutattak be Zalában

A fenti szövegrészlet 1944-ben íródott, a Zsidótanács memorandumában olvasható, amelyet Szabolcs vármegye főispánjának címeztek. A drámai szavak egyben Szita Szabolcs Gyógyíthatatlan sebek - Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban című, tavaly megjelent monográfiájának egyik mottóját adják.

A holokauszt kutató történész nemrégiben a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár vendége volt. (A professzor a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpont igazgatója.)

A kötet címlapja

A most Zalában is bemutatott kötet tulajdonképpen az első igazi magyar vonatkozású Auschwitz-monográfia, mely sokkal többről szól, mint ami a koncentrációs táborokban történt. Egyebek közt karakteresen cáfolja a közkeletű önfelmentést, miszerint a Német Birodalmon belül és kívül kevesek tudtak volna arról, mi történik a zsidókkal hazájukból, otthonaikból való elhurcolásuk után. Bizonyítja, hogy az úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyvek még Horthy Miklóshoz is eljutottak, a német hatóságok mégis aktív segítséget kaptak a magyar adminisztrációtól és rendészettől a zsidók deportálásához. (Ellentétben például Dániával.)

Szita Szabolcs könyve 14, képekkel, forrásokkal illusztrált fejezeten és dokumentumok, jegyzőkönyvek során vezeti végig az olvasót, közben nem feledkezhet meg a történészi objektivitás követelményeiről. A fennmaradt források alapján mégis óriási és szenvtelen gépezet képe rajzolódik ki, amelyben a legfontosabb posztokon teljesítők gépies parancsteljesítésének tanúi vagyunk. Akik emberek nevei, sorsa helyett számadatokkal takarták el saját szemük elől is a valóságot. Auschwitz 1945. január 27-én szabadult fel, a délutáni órákban szorították ki a barakkok közül a Wehrmacht egységeit az I. Ukrán Front katonái, közülük 297-en haltak meg a hadművelet során, írja a történész. (Ez a dátum a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja.)

Magyarok csoportja az elgázosítás előtt Birkenauban. SS-felvétel

A magyar Hazahozatali Kormánybiztosság 1945. november 15-ig körülbelül 90 ezer deportált visszatéréséről tudott. Az első, mementóul szolgáló képeskönyv decemberben jelent meg, a fotókat osztrák, amerikai és orosz haditudósítói irodák szolgáltatták. Még 1946-ban járt ott Beaer amerikai református lelkész, aki attól tartott, odahaza "a minden emberi képzelőerőt meghaladó látottakat nem fogják elhinni".