Staféta Boros Antallal

– A piarista gimnáziumban   Holló János volt az első testnevelő tanárunk, igen  nagyra tartottam – idézi fel a később rajztanári pályáról nyugdíjba vonuló nagykanizsai férfi 1942 béli emlékeit. – Ő úgy kezdte az órát, hogy kézállásba emelkedett, s körbejárta a termet. Mit vagytok úgy megilletődve? – kérdezte tőlünk. A tanév végére lesz köztetek nem egy, aki  utánam csinálja... Lelkesített bennünket, s evvel mindenkiből kihozta a maximumot. A háború után Solty Jenő személyében újabb nagyszerű testnevelőt kaptunk, aki forgószínpad-szerűen szervezte az órákat,  nem volt  lazsálás. Egyetlen gond volt, nem szerette a futballt. Ennek ellenére a focihoz tehetséget mutató osztálytársaim szépen kinőtték magukat, nem utolsó sorban két focibarát paptanár  – Szikrai Ferenc és Román Béla – támogatásának köszönhetően. Ők titkon még a meccsekre is eljártak, bár a rend szabályai erre nem adtak módot. A fiúkból pedig NB I-es játékosok lettek. A  rendszeres testnevelés fő  értékét abban látom, hogy rendre tanít, s felkészít az élet testi-lelki megpróbáltatásaira.

A stafétát dr. Németh Lászlónak adta tovább, diákkori emlékeiről kérdezve.