Staféta dr. Kovács Máriával

- Jólesik, hogy így lát engem a tanárnő, az első válaszom az, néha magam sem tudom - feleli a nagykanizsai kórház traumatológus adjunktusa, aki 1979 óta gyógyítja betegeit. - Hálás vagyok, hogy így gondol rám, azért is, mert munkánk során bizony gyakrabban találkozunk rossz véleménnyel, mint jóval, s bár tudjuk, hogy a beteg ember értelemszerűen türelmetlen, mégis bántóan hat ránk. A balesetet szenvedettek pszichéje érthető módon megváltozik, megértjük, hogy nem nekünk szánja, csak rajtunk csattan a helyzetből fakadó agresszivitás. Úgy vélem, ha jobban beleéljük magunkat a másik helyzetébe, pláne a bajban lévőébe, könnyebben elviseljük a reakcióit, hiszen mi magunk is bármikor kerülhetünk kilátástalannak látszó szituációba. Úgy látszik, bennem eredendően több empatikus képesség van, ez jó adottság a munkámhoz, nem enged belefásulni.  Persze nem zárja ki, hogy az embernél néha így is elszakad a cérna,  főleg, ha mindent megtesz, mégis igazságtalansággal találkozik. Harmincöt év alatt volt módom megtapasztalni minden élethelyzetet, ami a gyógyító folyamatban előfordulhat. Az a véleményem, ha a betegek is kedvesebben viselkednek a gyógyítő személyzettel, türelmesebben állnak hozzá a saját helyzetükhöz, maguk is könnyebben, sőt, gyorsabban gyógyulnak. A kölcsönös megértés együtt visz előre, hiszen ugyanaz az érdekünk.

A doktornő, aki két már felnőtt gyermek édesanyja, dr. Erdős László jogásznak, önkormányzati képviselőnek adja tovább a stafétát. Kérdése: A nagykanizsai palini városrész lakói által szorgalmazott buszmegállót, amely a hírek szerint már készül is, őszre birtokba vehetik-e az utazók?