Szépségről, haszonról, természetről

Az Europarc Szövetség kezdeményezésére 1999 óta szerte Európában május 24-én ünnepeljük az Európai Nemzeti Parkok napját, megemlékezve az első európai parkok (9 helyszínen) 1909. május 24-i, svédországi alapításáról.

„A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehet ebből?” írta Wass Albert 1959-ben amerikai emigrációja idején, A funtinelli boszorkány című regényében. A természeti értékek, tájképek, állatok, növények leírásához számtalan esetben nyert ihletet az 1952-től otthonát jelentő ház körül található vadregényes erdőségből, forrásokból, tavakból.

Mindezen értékek, „szépség”-ek a környező, elsősorban az erdők védelmére létrehozott Ocala Nemzeti Parkhoz tartoztak.Bár a világ első Nemzeti Parkjának (Yellowstone) létrehozására 1872-ben, 145 éve került sor, az alapelvek nagyrészt ma is azonosak. A minket körülvevő természeti csodákat meg kell őrizni és mindenki számára megismerhetővé, elérhetővé kell tenni, természeti kincseink nem képezhetik kivételezett kevesek tulajdonát.

Ritka, emberi településtől távoli szigeteken, esetleg magas hegységekben lévő parkokon, illetve a megőrzéshez szükséges magterületeken kívül a gyakorlat inkább a fenti „megőrzés és bemutatás” kettős célkitűzést követi.

Kiemelkedő értékeink védelmére hazánkban elsőként a Hortobágyi Nemzeti Park alakult meg 1973. január 1-jén. Idén ősszel lesz 20 éve hogy a Balaton-felvidék tájvédelmi körzeteiből megalakult a „mi” nemzeti parkunk. Az ide tartozó területek tájképi értékeinek változatosságát, a táj szépségét tükrözi, hogy míg védett fajai alapján a Kis-Balaton 1951-ben került be a természetvédelmi törzskönyvbe, addig 1952-ben - a tájképi értékek kiemelkedő szerepét is figyelembe véve - az országban elsőként került sor Tihanynál Tájvédelmi Körzet kijelölésére. 1954-ben a táj képének megőrzésére leállították a Badacsony bazaltbányászatát az így megóvott táj szépsége most is lebilincselő.

A Közép-dunántúl változatossága kiemelkedő, van, akit a vulkáni tanúhegyek, a tradicionális borvidékek, van, akit berkek, a kis-balatoni nádtenger, van, akit a Balaton víztükre és van, akit a katedrális hangulatú bükkösök ragadnak meg, de nincs olyan, akit ne ejtene rabul a táj szépsége. Ezt bizonyítja a térségbe érkező évi több millió vendég és a természeti értékek iránti érdeklődést igazolja a bemutatóhelyeket felkereső évi több százezer látogató.

Az elmúlt évtizedekben sikerült megóvni, fenntartani a táj szépségét, rekreációs funkciójának elsődlegességét, élőhely-rekonstrukciók zajlanak és új látogatóközpontok is létesülnek. Ugyanakkor jelentős kettősség is érzékelhető, egyrészt a felhagyott területek arányának növekedésével, másrészt a gazdasági célú nagyberuházások ötletelésével. „S ezért van az, hogy amit ilyen céllal felépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti el, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.” - így folytatódik a fenti Wass Albert idézet. Törekedjünk rá, hogy ne így alakuljon meglévő szépségeink sorsa, tegyünk azért, hogy ezen csodák fennmaradhassanak, hiszen ez az az örökség, amelyet utódainkra hagyunk.