Egy suhintás is elég volt ezzel a pengével - Bemutatónapon a kovács szakma

A mester úgynevezett damaszkolt késpengét készített, a helyi iskolások nagy örömére, akik álmélkodva figyelték, hogy alakul az izzó munkadarab Takács István keze alatt.

"Akcióban" Takács István zalaszentbalázsi kovácsmester, népi iparművész
Fotó: Szakony Attila

– A bemutatónapra a Népi Kézműves Alkotóházak és Műhelygalériák Országos Hétvégéje keretében került sor – bocsátotta előre a szakember. – Lesz második nap is, az pedig már valóban hétvégén, még hozzá vasárnap. Az a célunk, hogy minél többen megismerjék a kézművességet, köztük a kovács szakmát. A bemutatómhoz azért választottam a damaszkolt pengét, mert habár néhányan foglalkoznak ilyesmivel közülünk, de nem nagyon mutatják be, hogyan is készül. Pedig nem mindennapi módon: a penge neve a damaszkuszi acélra utal, amely nem a klasszikus eljárással születik,  hanem amit két, vagy három fajta acél felhasználásával, több száz réteg hajtogatásával és összedolgozásával állítunk elő. Az eltérő acélminőségek kombinációjával elérjük, hogy a pengék egyszerre éltartók, törhetetlenek és nagyon kemények. Így készültek az ősi japán kardok is, amelyekkel egyetlen suhintással le tudták csapni egy ember fejét...

– Két osztályt hoztunk, hatodikosokat és hetedikeseket – hallottuk Koszoruné Szigeti Szilviától, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettesétől. – Azt gondoljuk, nem árt, ha a gyerekek bepillantást nyerhetnek a kétkezi szakmákba, különösen a hiányszakmákba.

A hetedikes Orsós Krisztián sommás véleményt fogalmazott meg a látottak kapcsán: – Érdekes, amit Pista bácsi csinál, de azért nem lennék kovács – árulta el. – Hogy miért? Dög meleg van ebben a műhelyben...