A zalai testvérek, akik példaképek lettek

Kétszáz évvel ezelőtt született már egy hős nő, Kossuth Zsuzsanna, aki az 1848-49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónőjeként sokat tett a hazáért. Megszervezte a legelső katonakórházakat, és elsőként figyelmeztette a civilizált világot a sebesült katonák ápolásának kötelességére.

Az emlékév kapcsán a Magyar Ápolási Egyesület zalai elnöke, Boros Károlyné hívta fel a figyelmet az első világháború idején dolgozó Durgó Katalinra (1889-1981) és testvérére, Ilonára (1886-1970). Mindketten a rászoruló emberek megsegítésére tették fel életüket. Ugyan gyermekük nem született, népes családjuk leszármazottai szeretnék megismertetni mindenkivel a kivételes hölgyek életpályáját.

A különleges családi összetartás Katalin és Ilona számára lényeges volt, ezért egyik rokonuk gyerekét, Hercegné Horváth Ilona édesanyját magukhoz vették.

- Alsórajkon születtek. Özvegy édesanyjuk hat gyereket nevelt, épp ezért igyekeztek hasznosan élni - mesélte a rokon. - Először szerzetesnővérnek készültek, de nem volt megfelelő támogatásuk. Kezdetben nem is a hivatástudat, hanem a biztos megélhetés reménye vitte őket az önkéntes ápolónői pályára, de az első világháború borzalmai megváltoztatták életszemléletüket. Budapesten tanultak, aztán kitört a háború, így a gyakorlati vizsgát a szerb fronton, élesben teljesítették.

Mindketten ott voltak végig az első frontvonalban, a hevenyészett kórházbarakkokban, a lövészárkokban. Emberek százainak életét mentették meg és ezrek gyógyulását segítették, a Nemzetközi Vöröskereszt nevében.

- Közkatonák voltak, akik 1914-ben Szabadkán gyógyítottak, majd nem sokkal később egy kórházvonattal Konstantinápolyban találták magukat - tette hozzá Herczegné Horváth Ilona. - Ott tíz hónapot töltöttek, de mindig oda vitték őket, ahol a legnagyobb baj volt, sok sérülttel. Kata néni segítségére nem sokkal később a mai Románia területén található Ojtozi-szoros környékén sebtiben felépített barakkok műtőiben számítottak. Innen újabb vargabetűvel az olasz frontra vezetett az útja, ahonnan viszont már gyalogosan tért haza a család Nagykanizsa palini városrészében található otthonába.

A testvérpár szerény, önfeláldozó és bátor helytállásáért számos hazai s külföldi magasrangú kitüntetést kapott. Ilona és Apor Gizella bárónő 1920-ban a magyarok közül elsőként vehette át a Vöröskereszt nemzetközi bizottságától a Florence Nightingale-emlékérmet. Katalin pedig 1972-ben, 83 éves korában kapta meg a szervezet lehető legmagasabb kitüntetését, a Henri Dunant Érdemrendet. A vöröskeresztes mozgalom ötlete a svájci üzletembertől származik, aki a solferinói csatát látván elszörnyedt a háború borzalmain, s 1859-ben a környékbeli lakosság segítségével megszervezte a csatatérről az ott maradt sebesültek ellátását.

- A fővárosi átadóról az országos média is hírt adott, hiszen akkor élő ember még soha nem kapott ilyen rangos kitüntetést - folytatta Herczegné Horváth Ilona. - A jótét lélek munkája ugyanis a háborút követően sem ért véget: 1926-ban szülésznő lett, s a naplója tanúsága szerint ezer gyermeket segített világra. A második világháború alatt Ilona nővérével együtt palini fiatalokat képezett ki elsősegélynyújtásra, miközben Kanizsa és környéke uradalmi cselédeit gondozták nagy odaadással.

Az ápolói egyesület vezetője, Boros Károlyné Ilona már évtizedek óta az egészségügyben tevékenykedik, ezért át tudja érezni a testvérpár áldozatvállalását. Szerinte a Durgó testvérek szellemi hagyatékából csak tanulni lehet, az életrajzaikból ugyanis világosan kiderült, hogy minden napjukat a segítségnyújtásnak szentelték, s nem ismerték a pihenés fogalmát. Szolgálatként tekintettek munkájukra.

- A pályakezdők rajtuk keresztül erőt meríthetnek a mindennapokra, hogy akkor sem szabad feladni az álmaikat, ha az élet valamilyen nehézséget gördít eléjük - vélekedett Boros Károlyné. - Kiváló mintául szolgálnak a mai generációknak, bizonyítva azt, hogy voltak olyan emberek, akik a saját nehézségeiken felülemelkedve harcoltak céljaikért, komoly eredményeket érve el.

Az egyesület vezetője örülne annak, ha Katalin és Ilona felemelő, igaz története értő fülekre találna az egészségügyben.

- Ebből világosan látszik, hogy a küzdelem nem korfüggő, ma is szükség van rá céljaink eléréséhez - fűzte hozzá. - Durgóék üzenetével a fiatalokat szeretnénk arra sarkallni, hogy válasszák az ápolói hivatást, hiszen megvannak a szépségei. Sokrétű a munka, ami nem feltétlenül a betegágy melletti szolgálatról szól. Számos egyéb kihívást lehet találni, így például az egészségfejlesztés és a betegtájékoztatás terén. A városban működik szakközépiskolai rendszer, ahol szerencsére idén 26 ápoló és 32 gyakorló ápoló végez.

A Kossuth Zsuzsa-emlékév kapcsán szeptemberben a szakdolgozók hobbijának terméséből kiállítás nyílik a Kanizsai Dorottya Kórházban.