The Witch - Valami olyat adott a műfajnak, amit már nagyon régóta senki

Ez érdekesen hangzik, de a The Witch című horror borzasztóan meg fogja osztani az embereket, mégis ettől (is) válik emlékezetessé.

Az 1600-as években járunk, egy családot pedig száműznek a közösségből, ismeretlen okok miatt. A vallási fanatikus família egy farmon ver tanyát. Egy nap a legidősebb lány, Thomasin (Anya Taylor-Joy) vigyáz a kisbaba Sam-re, aki azonban eltűnik. Ez pedig csak a jéghegy csúcsa, egyre több baljóslatú dolog történik a ház körül, a család pedig úgy gondolja, hogy egy boszorkány a felelős mindezért. A természetfeletti lényt Thomasinban vélik felfedezni.

Egyre több baljóslatú dolog történik a ház körül

Eggers olyan témát jár körbe, ami bár kissé elcsépelt, viszont rég nyúltak hozzá értő kezek. Ő nem veszi fél vállról a dolgot és a lehető legrealistábban igyekszik közölni a mondanivalóját. Aprólékos műgonddal ügyelt a korhűségre, ami meglátszik a ruházaton, hallatszik a nyelvezeten és érezhető a hangulaton. A The Witch régi történetekből áll össze, mégis van aktualitása, már csak a vallásos felhang miatt is, de erről kicsit később. A filmből alig telik el néhány perc és már meg is látjuk a címszereplőt. Nincs találgatás, tudjuk mivel állunk szemben, mondhatni elveszik a misztikum, de erről szó nincs. Hiába láttuk a boszorkányt, nem tudjuk mi lesz a következő lépése, merre járhat vagy nem férkőzött-e már be a családba. Ezt felfoghatjuk egyfajta metaforának, hisz a gonosz számtalan alakot és arcot felvehet. Eggers nagyon ügyesen játszik a szimbólumokkal. Nem fél használni a vallási fricskát, ráadásul a már említett aktualitás is remekül kiütközik. Az elveikbe és a hitükbe végsőkig kapaszkodó, fanatikus, bigott család mindegyik tagja vétkes. Legyen az túlzott büszkeség, hazugságok vagy testi vágyak, mindenki egytől-egyig képmutató és álszent. Így a boszorkány maga, túl is nő egy konkrét személyen, sokkal inkább maga a bűn megtestesülésévé válik, ami ott van mindnyájunkban. Ebből azt hiszem, ki lehet találni, hogy adott esetben nem egy kommersz horrorról van szó. A The Witchet, a kommersz mozikhoz szokott közönség nagy része nem fogja tudni a helyén kezelni, mert lassú, nem a szórakoztatás a célja, mi több erőteljesen gondolkodni kell rajta. A zsánerben leginkább a Babadook és a Valami követ duóhoz tudnám hasonlítani, amik tavaly, illetve tavalyelőtt szintén megosztották a közönséget, mégis egyedi és tartalmas horrorok voltak.

Az kristálytisztán látszik, hogy a The Witch valami olyat adott a műfajnak, amit már nagyon régóta senki. Lehet, hogy elvont, a tempó pedig komótos, de félelmetesen nyomasztó atmoszférája van, hihetetlenül feszült, tartalmilag pedig roppant összetett és igényes munka. A szuper színészi játék, a fakó képi világ és a mesteri korrajz pedig még hatásosabbá teszik ezt a nem mindennapi rémmesét.