Több hónapos nyaralás - Régen a Balatonnál

2017. augusztus 12., 10:30 szerző: Keszey Ágnes
komment
„A fürdőárak Keszthelyen olcsók úgy, hogy alig van fürdő, mely e tekintetben Keszthellyel vetekedhetnék.”- így szólt egy hirdetés (eredeti írás szerint) 1902-ben.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

És egy másik, a boldog békeidőkből: „Keszthelyen a fürdő-háztól jobbra eső téren a Nyers Ferencz-féle csónakdában, egy nagy vitorláshajó, továbbá eredeti angol csónakok és szandolinok mérsékelt díjakért rendelkezésre állnak." – olvasható a Balatoni Múzeumban őrzött dokumentumon a csónakda-tulajdonos invitálása. Persze sok más település is csábította a vendégeket, akiknek már hajdan is számos programot kínáltak. Fürdőzés, csónakázás, motorcsónak- és repülőbemutató, sőt körrepülés a Balaton felett, autóbuszkirándulás Rezibe, nyáresti bálok – ezek is várták a családokat nyaranta a 19. század végén, 20. század elején.Akkortájt már – a korábbi postakocsis utazásokhoz képest – kényelmes és gyors járművek szállították a tóhoz a nyaralókat. Az egyik legkedveltebb célpont Balatonfüred volt, hiszen e település volt az első igazán híres gyógyhely.

– Budapestről vagy az ország más részeiről el lehetett menni vonattal a Balaton déli partjára, az utas leszállt Siófokon és onnan gőzhajó vitte át az északi partra, ahol csak 1909-ben épült meg a vasút – idézte fel Haász Gabriella, a Balatoni Múzeum történésze az intézmény állandó kiállításán, mely a hajdani fürdőéletet is bemutatja. A fürdőhelyek a társadalmi élet központjai voltak. A településeken különböző szórakoztató létesítmények nyíltak és a vendégfogadás infrastruktúrája is fejlődött. – Akkor még csak a belföldiek körében volt ismert a Balaton. Fürdőhelyekre, üdülőtelepekre az előkelőek, tehetősek, jómódúak látogattak el: arisztokraták, vagyonos kereskedők, pénzemberek, az értelmiség, de a középosztály és a tisztviselők is. Az urak, az úrhölgyek és a gyerekek személyzettel együtt is érkezhettek a Balatonhoz, hiszen nem csak egy hosszú hétvégére jöttek. Más volt az életmód: gyakran hónapokra leköltöztek a saját maguk által épített villába, vagy a Balaton környéki falvak kiadó szobáiba és házaiba. A 20. század első felében aztán már egyre többen látogattak a tóhoz. – A nagy- és középpolgárok és végül a kispolgárok és a vasutasok is építettek nyaralót vagy választhattak különböző nyaralási módokat. A két világháború között kialakult a köztisztviselőknek is a munkarendje és a szabadságolások rendje. Akkortájt jött szokásba, hogy a családfő kivételével a feleség, a gyerekek és a személyzet leköltözött, a férj pedig hétvégente vagy amikor a szabadságát töltötte, követte őket. Nem csak a tehetősebbeket csábította a tó, sok helyütt kialakultak parasztfürdők is – idézte fel a történész.

Balatoni élet: így napfürdőztek az egykori nyaralóvendégek 1915-ben a divatos és kedvelt fürdőtelepeken

A forró, nyári napokon ma már elképzelhetetlenül decens ruhát viseltek a nyaralók.

– A boldog békeidőkben szigorúan hosszú szoknyában, zárt cipőben érkeztek a hölgyek, világos blúzt azért viselhettek. A kalap, a fejfedő kötelező volt nőknek és férfiaknak is, természetesen nyáron szalmakalap volt a legcélszerűbb. A nap ellen a kézben vitt napernyő is védett, és a legyező mindig hasznos volt.

A nyaralókat minden jelentősebb településen sok szórakozási lehetőség várta, erről tanúskodik számos, a Balatoni Múzeumban található régi hirdetés. Például egy plakáton nagy gyümölcs- virág- és borkiállításra, népünnepélyre hívták az embereket: „melynek programja gazdagabb lesz, mint Rotshild, Vanderbilt és Rockefeller együttvéve, több mint kétszáz páratlan látványosságban lesz a közönségnek része. Maga ellen való bűnt követ el, aki nem jön el, hogy részese legyen e nagyszabású népünnepélynek, amilyen még sohase volt és előre láthatólag nem is lesz többé" – így csábították a vendégeket, akiket borok, lacikonyha, cigányzenekar, úribanda és filharmonikusok koncertje, jósnő, játékbarlang, gyermek-szépségverseny, kormányozható léghajók felszállása, állatszelídítő fellépése, a mutatvány után a fenevadak etetése, tűzijáték és lampionos menet is várt. Vagy nézzük az egyik déli település hirdetését, 1866-ból (korabeli írásmóddal): „A régóta ismert, de ez évben nagy mérvü munkálatok által ujonnan szervezett, olcsó és minden kényelemmel ellátott, a Balaton- és a Déli Vaspálya hasonnevű állomása mellett fekvő fürdő, Siófok a fürdeni kívánó közönségnek, különösen a közvetlen és erőteljes hullámcsapások – melyek elkerülhetetetlen szükségletei egy jó tavi fürdőnek – nemkülönben sima és kemény fövenyfenekével ajánlkozik. Van Siófokon cs. és k. pósta és távirdai hivatal, továbbá a naponta délelőtt és délután Füreddel közlekedő „Kisfaludy" gőzös állomása. A közvetlenül a tó partján fekvő helyiségben olcsó lakások kaphatók ugy egyesek, mint családok részére. Nagy vendéglő, szép tájék. Délelőtt és délután jó zene mulattatja a vendégeket, táncvigalmak is rendeztetnek. "

A keszthelyi vasútállomás melletti hajdani vendéglátóhely, a kép a Balatoni Múzeum gyűjteményének része

Visszatérve szűkebb térségünkbe, Keszthelyen például a Csónakázó- és Korcsolya Egylet kínált lehetőségeket télen-nyáron egyaránt. – Keszthely volt a legvárosiasabb, a legnagyobb kulturális, történelmi hagyományokkal rendelkező település. Nyáron élénkebb volt az élet az egylet klubháza körül és a fürdőtelepen. Nagyon népszerű volt a csónakbérlés. A csónakázást mint könnyen elérhető és megtanulható mozgásformát és testedzést férfiak és nők is gyakorolták. Népszerű volt például a szandolin, ez egy duplaevezős, egyszemélyes, könnyen kezelhető csónak. Akkortájt evezős és csónakversenyeket is rendeztek a Balatonon, sokféle csónakkal. Ezek használatát mind meg lehetett tanulni az egyletben, melynek igen jelentős bevételei közé tartozott a csónakáztatás, hajóztatás. Úszóversenyeket is rendeztek több városban, így Keszthelyen is. Akkortájt ezek országos bajnokságnak is beillettek: a nyíltvízi úszóversenyek nagyon népszerűek voltak – idézte fel Haász Gabriella. A fürdőzés, a vízi sportok és versenyek mellett a korabeli nyaralóknak kirándulásokat is szerveztek, szórakoztató rendezvények, színházi előadások, filmvetítések, táncestek is szép számmal voltak, és sorra nyíltak a szállodák és vendéglátóhelyek. Az pedig már egy másik történet, hogy a helyieknek nyárra fel kellett készülni a több hónapra ideköltözők háztartásának ellátására is zöldséggel. hússal, tejtermékkel.

E kép többeknek ismerős lehet: 1959-ben ilyen volt a siófoki büfésor. A Balaton ebben az időszakban is kedvelt pihenőhely volt

Gyerekek a parton a 20. század elején. Az oldalon látható fotók a Balatoni Múzeum gyűjteményéből származnak

Keszey Ágnes

2017. augusztus 12., 10:30 szerző: Keszey Ágnes

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...