Vaksötétben, pattanásig feszülve

Három detroiti fiatal betörésekből tartja fenn magát, amolyan megélhetési bűnözőként. Elvállalnak egy utolsó munkát: egy vak háborús veterán (Stephen Lang) házát kell kipakolni , aki hatalmas vagyonon csücsül egy kártérítés miatt. A srácok viszonylag könnyedén bejutnak hozzá, de azzal nem számoltak, hogy emberünk nem adja könnyen magát, és a pénzen kívül sötét titkokat rejteget.

Az első bő negyedórában megkapjuk a kötelező felvezetést, a középpontban a nyomorban élő fiatal lánnyal, Rocky-val (Jane Levy), aki el akar költözni a városból, hogy új életet kezdjen. Ehhez kell a betörés, ami első látásra könnyűnek tűnik, ám ha a gyakorlatban is az volna, nem lenne film. A bevezető után érkezik a váltás, amint belépünk a házba, minden megváltozik. Hőseink kezdetben szépen csendben próbálják megtalálni a pénzt, a vak veterán pedig a szánni való áldozat szerepében díszeleg. Egészen addig, amíg ki nem deríti, hogy valaki betört hozzá. Érdekesek a szerepek, hogy kiért izgulunk, kit támogatunk. Nyilván a nyomorban élő Rocky-t kéne, de ő akkor is egy betörő, aki a könnyű pénz reményében embereket foszt ki. Aztán ott a másik oldal, a vak ember személyében, akinek érthető a motivációja, elvégre mi is védenénk az otthonunkat és a vagyonunkat. Idővel persze kiderül, hogy a veterán nem éppen szent, sőt egy bizarr titkot őriz, ettől függetlenül nehéz együttérezni a rablókkal. Alvarez azonban tesz róla, hogy eszünk ágában se legyen egy idő után ezen morfondírozni, ugyanis olyan zsigeri feszültségzuhataggal támad, amiben emberemlékezet óta nem volt részünk. Elkezdődik a macska-egér harc, és a film nagyjából kétharmada egy szusszanásnyi szünetet sem ad. A pulzusunk megnő, szorítjuk a szék karfáját, és azon kapjuk magunkat, hogy levegőt sem merünk venni. A Vaksötét elképesztően izgalmas, és tényleg megdolgoztatja a néző idegeit. Szinte várjuk a lazább részeket, hogy egy kis szünetet kapjuk a folyamatos adrenalinlöketek után. Alvarez láthatóan nagyon nagy figyelmet fordított az idegtépésre, és egy-egy résznél a gyomrunkat is felforgatja, de sajnos megvannak a szembeötlő hibák is. Számos helyen logikai bukfencekbe botlunk, a végére pedig elfárad a film, kiszámíthatóvá válik, és többször le lehetett volna zárni. Ez zavaró, de az addig felépített stílusos és borzongató összképet nem tudja tönkrevágni.

A Vaksötét közel sem tökéletes, magán hordozza a műfaj néhány gyermekbetegségét, de így is kiemelkedik az átlagból. Aki minőségi zsánerfilmet akar, ami az egyszerűsége ellenére is tartogat meglepetéseket, az keresve sem találhat jobbat. Több ezer filmmel a hátam mögött mondhatom, amit a Vaksötét nyomasztásban és feszültségkeltésben nyújt, az több mint ritka. Azt hiszem, ennél nagyobb dicsérettel nem nagyon illethetnék egy horrort/thrillert.