Zalaegerszeg százharminc évvel ezelőtt nyerhette el a rendezett tanácsú város címet és rangot

Ünneplésre volt alkalom, hiszen Egerszeg nemrég kapta meg a „rendezett tanácsú város" címet, s most a polgármester és az új tisztségviselők megválasztására készülődött.

Egészen addig a nagyközségi címet birtokolta, s ez igen sok hátránnyal járt. Főként azzal, hogy nem képviselhette a megye előtt közvetlenül a saját érdekeit. Bármilyen ügyben ugyanis csak a járás élén álló főszolgabírón keresztül érintkezhetett a megyei önkormányzattal és a felsőbb hatóságokkal. A főszolgabíró köteles volt véleményt fűzni a város által előterjesztett beadványokhoz, amelyek mindig az ő kommentálásával kerültek a megye közgyűlése elé. Észrevételei a dolgok végső kimenetelét döntően befolyásolták. A legtöbb Egerszeghez hasonló mezőváros küzdött a járási gyámkodás ellen, mivel az jelentősen korlátozta önállóságát.

Hosszas előkészület után sikerült megvalósítani. Zalaegerszeg rendezett tanácsúvá válását kívánók listája 1884-ből.

Egerszeg is ezt elégelte meg. Az itt tömörülő értelmiségi-hivatalnoki réteg – látva a szomszédos Kanizsa folytonos törekvését a megyeszékhelyi státusz megszerzésére – ugyanakkor azt is belátta, hogy ha Egerszeg meg akarja őrizni pozícióját, sürgősen tenni kell valamit a város fejlődéséért. Nem volt vasút, nem volt gimnázium, s külső megjelenése is még eléggé falusias képet mutatott. Tudták, ha nem felel meg a kor kihívásainak, visszavonhatatlanul lemarad, s mások veszik át szerepkörét. Az első lépés, amit a cél eléréséért meg kellett tenni: a város kezébe adni saját sorsának irányítását, kikerülni a járási fennhatóság alól, nagyobb önállóságot biztosítani a helyi önkormányzatnak. Vagyis: nagyközségből rendezett tanácsú várossá válni!

A kezdeményezés a helyi értelmiségi körökben jól ismert népszerű ügyvédtől, Kovács Károlytól indult ki, aki az 1860-as évek második felében tűnt fel a városi képviselő-testület tagjai között. Nagyfokú közéleti érdeklődés és kiváló szervezőkészség jellemezte, több helyi egyesület munkájába is bekapcsolódott.

A zalaegerszegi régi városháza látszik egy XIX. század végi képeslapon. Fotó: archív Göcseji Múzeum

A törvényes előírások szerint nagyközség csak belügyminiszteri engedéllyel válhatott rendezett tanácsú várossá. Ehhez igazolni kellett, hogy a változtatást a polgárok közül legalább annyian kívánják, mint amennyien Egerszeg összes állami egyenes adójának felénél nagyobb részét fizetik. Az átalakulás ugyanis többletkiadásokkal járt. A szükséges aláírások hamar összegyűltek. A nevek között olyan jeles értelmiségiek szerepelnek, mint például Glavina Lajos főispán, Udvardy Ignác polgári iskolai igazgató, Ruzsicska Kálmán főtanfelügyelő stb. De az iparosok és kereskedők is szép számmal képviseltetik magukat. Így három hét múlva, 1884. augusztus 28-án már meg is születhetett a képviselő-testületi döntés: Egerszeget rendezett tanácsú várossá kell átalakítani. Milyen előnyökkel járt ez azonkívül, hogy kikerülhetett a főszolgabírói gyámkodás alól? Először is a szakigazgatási ágazatok elkülönülésével létrejött a sokkal fejlettebb közigazgatás. Hatásköre jelentősen kiszélesedett: kezelhette például a vásári, építészeti, közegészségügyi rendőrséget, bizonyos iparügyekben is eljárhatott, árvaszéke útján gyakorolhatta az árva- és gyámhatóságot. Nem utolsósorban anyagi értelemben is jobban járt, mivel a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhetett.

Az 1884. november 17-én kelt belügyminiszteri engedélyt a november 27-i testületi ülésen olvasták fel, amit a képviselők „zajos éljenzéssel" fogadtak.

Az öröm csillapodtával azonban már az új képviselő-testület megalakítására kellett koncentrálni. Ennek fele a legtöbb állami egyenes adót fizetőkből állt, a másik felét választották. Az 1885. április 22-én tartott városi képviselő-választás után 1885. május 13-án már szavazhatott is az új grémium a polgármester és a tisztségviselők személyéről. Az előbbi állásra egyetlen pályázó jelentkezett Kovács Károly zalaegerszegi ügyvéd személyében, akit a jelenlévők közfelkiáltással, lelkes éljenzéssel Zalaegerszeg polgármesterévé választottak. Előzetes, aktív közéleti szerepvállalása, népszerűsége megalapozta a sikert, az út – mondhatni – egyenesen vezetett idáig. Ezután következett a többi tisztségviselő megválasztása, akiknek köre a szakigazgatás megjelenésével az 1884-es állapotokhoz képest lényegesen bővült.

A különböző tisztségek 1885. május 13-i betöltésével Zalaegerszeg rendezett tanácsúvá válásának folyamata lezárult. „Ami után hónapokon keresztül vágyva vágytunk, végre elértük. A város nagyközönségének óhaja ugyanis az átalakulással befejeztetett" – írta az újság. A gyors és sikeres átalakulás titka abban rejlett, hogy a városhoz kötődő értelmiségi elitnek sikerült az ügy érdekében szinte valamennyi társadalmi réteget megmozgatni. S mindennek meg is lett az eredménye: a századfordulóra a népesség közel kétszeresére nőtt, megindultak a nagy építkezési beruházások, Egerszeg külső képe is teljesen megváltozott. A poros, falusias, kanászkürtölésre ébredő kisvárosból lassan egy modern arculatú, küllemében is tetszetős megjelenésű város lett.

Foki Ibolya

Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára