Hétvége

2016.10.07. 15:35

Zalai légionisták sombreróban

Százötven éve halt hősi halált Deák Sándor vadászhadnagy, a haza bölcse unokatestvére Mexikóban. A történelem során a magyar katonák – köztük számos zalaival – a világ szinte minden tájára eljutottak. Habsburg Miksa rövid mexikói országlása idején verbuvált önkéntes légiója sem nélkülözhette megyénk katonafiait

Bekő Tamás

Az 1861-től 1865-ig zajló amerikai polgárháborúval egy időben súlyos belviszályok okoztak bonyodalmakat az államokkal szomszédos Mexikóban. A Benito Juárez vezette republikánus erők és a konzervatív royalisták közt folyó háború által sújtott ország vezetése 1861-ben bejelentette, hogy két évre felfüggeszti az államadósság törlesztését. Válaszul az egyik legnagyobb hitelező, Franciaország betört Mexikóba és 1863 tavaszán elfoglalta a fővárost. A mexikói császárság létrehozására törekvő III. Napóleon Habsburg Miksa osztrák főherceget, Ferenc József testvér- öccsét szemelte ki az azték trónra. Miksa rövid habozás után (és felesége rábeszélésére) elfogadta a felkínált koronát. A köztársaságpártiak azonban betolakodóként és ellenségként tekintettek a művelt és humanista lelkületű, ám roppant naiv uralkodóra.

A mexikói légió önkéntes katonái egy korabeli metszeten. Középen huszár- és vadásztisztek, a kép szélén álló légionisták a dél-amerikai hagyományokhoz híven poncsóban és sombreróban Forrás: Vasárnapi Újság

Az újdonsült császár nejével, Saroltával 1864. május 28-án érkezett a veracruzi kikötőbe, és június 12-én a francia hadsereg kíséretében tartotta ünnepélyes bevonulását a fővárosba. Ezzel párhuzamosan megindult a mexikói önkéntes hadtest szervezése, amelynek tagjait az akkori Habsburg Birodalom országaiból verbuválták, így soraiban szép számmal akadtak magyarok is. A toborzás során összesereglett, ezernél is több honfitársunk közül mintegy 30 zalai származású önkéntes állt Miksa császár zászlaja alá. Köztük egy szálas termetű, gesztenye hajú és barna szemű 28 esztendős nőtlen fiatalember, Alexander von Deak azaz Deák Sándor, a haza bölcse másod-unokaöccse.

Hősünk a bankóhamisításról elhíresült Deák György és az olasz vérű bécsi szépség, Profetti Karolina házasságából született 1836-ban Tárnok községben. Középiskolai tanulmányait követően felcsapott katonának, és a cs. kir. 48. Ernő gyalogezred kötelékében egészen az őrmesterségig vitte. Amikor a hosszú szolgálati évek után 1863-ban tartalékállományba került, és obsitlevelével a hóna alatt ismét hazai földre lépett, már csak egyetlen fivére, Jenő volt életben. Sándor azonban nehezen találta a helyét bátyja környezetében. Nem értett a gazdálkodáshoz (talán nem is akart igazán), jól fizető nyakkendős hivatal ügyében pedig - kellő képzettség és protekció nélkül - hiába is kopogtatott a vármegyeház kapuján. Így amikor 1864 nyarán a főispán engedélyével Zala megye járásaiban is kihirdették a légió szervezését, nem sokat teketóriázott, és július 15-én - 6 éves szolgálati időre és 25 forint foglaló ellenében - önként vállalkozott a veszélyes tengerentúli kalandra.

A mintegy 6700 főnyi, zömében huszárokból és gyalogságból álló légió 1864 őszén Laibachban (ma Ljubljana) gyülekezett. Mivel Deák Sándor gyalogos katona volt, vadászként nyert beosztást, korábbi rendfokozatára tekintettel pedig szeptember 21-én őrvezetővé léptették elő. (A légionisták nem élhettek a császári hadseregben szerzett rangjukkal, így a túljelentkezés miatt számos tiszti vagy altiszti rendfokozatot viselő katona is legénységi állományba került). Uniformisuk egyes darabjai követték a mexikói hagyományokat. A vadászok vörös bő nadrágot, hosszú szárú csizmát, sötétkék köpenyt vagy poncsót és strucctollal ékesített szürke, széles karimájú nemezkalapot, úgynevezett sombrerót viseltek.

A csapatok Mexikóba szállítása szakaszosan történt. Az utazásra felkészített különítményeket először vasúton Triesztbe vitték, ahol fáklyás felvonulás és katonazenekar kíséretében szálltak hajóra. Viszontagságos tengeri útjuk közel ötven napig tartott. A vitorlás hajók Gibraltáron keresztül az Antillákat és Kubát is érintve 1865. január végén, február elején értek partot Mexikó kikötőjében. Néhány héttel később az ország belsejébe irányított katonák már a saját bőrükön érezhették a szokatlan éghajlattal járó kellemetlenségeket és a helyi gerillacsapatok elszánt s kegyetlen harcmodorát. (Megtörtént az is, hogy a gerillák az életben hagyott foglyokat lemeztelenítve és lábuknál fogva óriás termeszvárak fölé kötözték, majd sorsukra hagyták.)

Deák Sándor mexikói pályafutását a bécsi Hadilevéltárban őrzött katonai anyakönyvi lapja segítségével kísérhetjük nyomon. E szerint 1865. május 31-én kapta kézhez 2. osztályú hadnagyi kinevezését, míg a tűzkeresztségen a szeptember folyamán lezajlott Tulancingo és Pachuca de Soto közötti expedíció során esett át. Ezt követően részt vett az októberi Cuatecomaco elleni vállalkozásban, a november 17. és 22. között Tlapacoyánál vívott csatában pedig már - I. osztályú hadnagyként - olyan hőstettet vitt véghez, amiért Miksa császár a Guadalupei Rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Ígéretesnek induló tiszti karrierjét, fiatal életét és vágyait a kegyetlen katonavégzet törte ketté. 1866 nyarán még báró Hammerstein százados papantlai expedíciójában jeleskedett, majd La Hoyánál és Teziutlánnál csillogtatta meg katonai erényeit, rövidesen azonban egy csatában olyan súlyos sebesülést szenvedett, hogy október 26-án életét vesztette Jalapában.

Deák hadnagy hősi halála után nem sokkal az önkéntes légió alakulatait is feloszlatták. Erre az időre ugyanis az Egyesült Államok - a saját polgárháborújával végezvén - olyan eréllyel lépett fel a francia intervenció ellen, hogy III. Napóleon, cserbenhagyva Miksát, fokozatosan kivonta csapatait Mexikóból. A franciák távozása után az önkéntes hadtest maradványaiból az uralkodó megszervezte a mexikói császári nemzeti hadsereget, és maroknyi serege élén Querétaro erődjébe menekült. Miksa császár végül 70 napos ostrom után került a köztársaságpárti felkelők kezére, akik hadbíróság előtt, hazaárulás vádjával golyó általi halálra ítélték, és két tábornokával együtt 1867. június 19-én kivégezték.

A mexikói szabadcsapat életben maradt zalai önkénteseinek hazatérésére első ízben 1867 tavaszán került sor. Fogadásukat se katonazenekar, se virágeső nem kísérte, mindössze a Zala-Somogyi Közlöny 1867. április 20-i lapszáma jegyezte meg a következőket: A szerencsétlen pünkösdi császárság néhány bajnoka Kanizsára érkezett, szegény fejek nem irigylendő állapotban jöttek vissza, és Mexikóban létükről hajmeresztő dolgokat beszélnek .

A nyár folyamán a magyar királyi belügyminiszter utasítására további 18 zalai illetőségű légionáriust írtak össze megyeszerte. Balázs Sándor huszár, keszthelyi lakatos, Bukovecz Dávid huszár, dobronaki fazekas, Mlinarits Márton vadász, lippahóci kertész és társaik pedig a mesés azték kincsek és a beígért 12-28 hold mexikói termőföld helyett csupán életre szóló katonaélményekkel gazdagodtak.

A toborzás során mintegy 30 zalai származású önkéntes is Miksa császár zászlaja alá állt

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!