Tűzön innen és tűzön túl – így köszöntötték a Szent Iván-éjt Hévízen

Hermann Katalin, a művelődési intézmény vezetője felidézte: ezen az esten volt bábszínházi előadás, a nemzetközi művésztelep alkotói közös képet festettek, éjszakába nyúlóan sámán szertartás és parázson járás is várt a résztvevőkre. Aki kíváncsi volt a jövőjére, betérhetett a jósdába.

- Tarot kártyát használok: minden lapnak van jelentése. Egy-egy szimbólum van minden kártyán. Ha elhisszük, hogy mindennek oka van az életben, akkor annak is oka van, hogy mikor melyik kártyát húzzuk. Akkor már csak egy tolmács kell, aki összeolvassa a lapok jelentését- mondta el Isóné Enikő.

A   Sólyomfi-Nagy Zoltán vezette zenés varázslat  közben lassan besötétedett, késő este  tűzszertartás és tűztánc segítette a Szent Iván-éji elmélyülést.

- A szertartás lényege, hogy azt a belső tüzet segítse, ami mindannyiunk szívében, lelkében ott van. Ez a belső tűz nem más, mint azok a terveink, gondolataink, amelyeket a következő esztendőkben szeretnénk tetteké formálni. Ha van célunk, akkor megkapjuk a segítséget és magunk is tudunk hozzá rendeződni. Most a tűz körül táncolunk, ezeket a célokat a tánccal, a mozgással mindenki kicsit megerősíti, a dobbantásokkal átadja Földanyának,  Teremtőnek, aki minket támogat - árulta el a szertartásvezető. S közben lobogtak a lángok,  majd a  zene és a tánc után mindenki egyre csendesebb és elmélyültebb lett: sokan készültek a parázson járásra.

- Ez még inkább segíti magunk mögött hagyni azt, amit nem akarunk átvinni a következő esztendőkre és mi az, amit szívesen átviszünk, mert abban sikereink voltak;  mi az ami a tűzön innen marad és mi az, amit a tűzön átviszünk: azért, hogy az életünk boldog legyen. Az ember sok mindenre képes, amire magyarázat nincsen - bár erre is van tudományos magyarázat.  A parázs forró, 600-800 fokos, az emberek mezítelen talppal mennek át át a parázsszőnyegen. Ez is azt segíti magunkban elfogadni, hogy ha megvan bennünk az erő, az elszántság, az ok, a cél, amiért mi ezt vállaljuk, akkor meg lehet csinálni. A hétköznapokban is így van: sokkal többre vagyunk képesek, mint amit gondolnánk-  szólt a rituáléról Sólyomfi-Nagy Zoltán.

S valóban így volt: a megfelelő felkészítés után egymás után keltek át fiatalok és felnőttek, nők és férfiak az izzó parázson, s hagyták maguk mögött nem csak mindazt, amit le akartak tenni, hanem Szent Iván napját is, hiszen már egy új napra, s talán új életre is fordult az óra.

- Ezt az érzést nem lehet megfogalmazni, amit az ember átélt, az első lépéstől az utolsóig, a rákészüléstől a megérkezésig. Elképesztő élmény túllépni az embernek a korlátain. Én rettegtem tőle. Igazából én  miatta jöttem el - mutatott feleségére Körtvélyes Ákos  -és  meg kellett találnom magamban azt, amiért magam is szívesen átmennék a parázson. Nekem ez egy életre szóló élmény volt.

A mellette álló Ágnesnek már korábban kétszer volt hasonló élménye.

- A férjemmel még nem voltunk együtt tűzön járáson, s valahogy mindig vágytam rá, hogy vele is megosszam ezt az élményt, hogy milyen az, amikor az ember eljut oda, hogy leküzdje a félelmeit. Az ember le tudja bontani a korlátait és a lehetetlenre is képesek vagyunk, mert ugye ez lehetetlen(?) - és mégis lehetséges.