20 éve őrzi, adja tovább a térség nótakincsét a Dalárda-Vegyeskar

2017. augusztus 13., 10:00 szerző: Horváth-Balogh Attila fotós: Sinkovics Norbert
komment
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját Zalakaros oszlopos művészeti csoportja, a Dalárda-Vegyeskar. A kerek évforduló alkalmából egy könyv is megjelent Iványi Miklós tollából, a művészeti csoport életét bemutató sok-sok fotográfiával. Hogy mit adott a Dalárda ebben a 20 évben Zalakarosnak? Csodálatos dalokat. S mit adott a csapat jobbára idős tagjainak? Fénysugarat, a közösség örömét és boldogságát a nyugdíjas évekre.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A Dalárda ma a közösségi ház berkein belül működik 30 taggal, művészeti vezetője Gönczöl György. A csapat tagja már a kezdetektől Zalakaros jelenlegi polgármestere, Novák Ferenc is.

– 1997 februárjában egy lakossági fórumot követő beszélgetés, nótázás után vetődött fel, hogy találkozzanak rendszeresen a dalos kedvű férfiak – bocsátotta előre a polgármester. – Így kezdődött el az a csodálatos folyamat, melynek végén megszületett a Dalárda. A csapat pont olyan, mint egy baráti társaság, sőt, valójában az is. Szeretünk nagyokat beszélgetni, közben iszogatni és természetesen, nótázni. A Dalárda értékét és jelentőségét a hagyományápolás mellett az adja, hogy kiváló közösség. Némi túlzással, itt nem a hangok tisztasága, hanem az emberi kapcsolatok a fontosak.

Novák Ferenc hozzátette: szép emlékként maradtak meg benne erdélyi körútjuk műsorai, a németországi szereplés, a kerek évfordulók előadásai, valamint a repertoárjukból válogatott dalokat és nótákat tartalmazó CD-lemez megjelenése.

– Az pedig a 20. évforduló különlegessége, hogy Zalakarost is éppen 20 évvel ezelőtt nyilvánították várossá, így a település és a Dalárda idén együtt ünnepelhet – tette hozzá Novák Ferenc.

A zalakarosi Dalárda-Vegyeskar tagjai egyik fellépésük után. Jó hangulatú, összetartó közösség, melynek mindene a szép zalai nóta Fotó: Sinkovits Norbert

– A Dalárda  a szőlőt, a bort és a nótát szerető férfiakból alakult, illetve az alapító tagok között ott volt az akkori jegyző, Kiss Mihály és természetesen, Novák Ferenc, abban az időben még a művelődési ház igazgatójaként – fűzte hozzá Gönczöl György művészeti vezető.

– Mi, nők csak 7 évvel ezelőtt csatlakoztunk hozzájuk – hallottuk már a művészeti csoport titkárától, Horváthné Erzsitől. – Akkorra már elég sokan meghaltak az alapítók közül, ezért keresett meg minket az Ezüstklubban (ez egy jól működő nyugdíjasklub) Gyuri, hogy nem csatlakoznánk-e a Dalárdához – mesélte. – Tíz fővel kapcsolódtunk be a munkába és azóta együtt nótázunk a fiúkkal, s nagyon jól érezzük magunkat. Jó a hangulat és összetartó a csapat – kell ennél több?

Gönczöl Györgytől azt is megtudtuk: igyekeznek változatos repertoárral kiállni a közönség elé a helyi rendezvényeken és a vendégszerepléseken, de kínálatuk gerincét a szép zalai nóták adják.

– Azon belül is a zalakarosi és zalakomári népdalkincsre koncentrálunk – fűzte hozzá. – Emellett igyekszünk megfelelni napjaink közízlésének is, ezért szerepelnek műdalok is a műsorunkban.

S hogy mi volt a legszebb élménye, amit a Dalárda kapcsán szerzett?

– Egy idős hölgy, miután Karosról hazautazott, írt nekünk egy gyönyörű levelet – idézte fel Gönczöl György. – Ebben az állt: testileg és lelkileg itt, a fürdővárosban gyógyult meg és ehhez a mi énekünk is hozzásegítette, nem csak a fürdő vize.

– A zene, a dal  számunkra is kikapcsolódás és úgy érezzük, hogy a mi lelkünknek is jót tesz – kapcsolódott be végül a beszélgetésbe a szintén alapító tag Kanizsai Balázs. – Biztos vagyok benne, hogy ez a legjobb gyógyír az időskori elmagányosodásra...

Amikor összeállt a bizonyos nagy harmónia

Nemrég született egy helyi műdal a közeli Zalaszabaron élő költőnő, Tulok Teréz verséből.  Gönczöl György elmondta: Teréz alkotott egy szép verset, amihez ő megkomponálta a zenét. Az új zeneművet előadták a város napján a Zalakarosi Női Kar és a zeneiskola tanárai közreműködésével.

– „Hajdanában-danában, én is jártam Zalában, csacsi húzta taligán, mivel nem volt paripám. Hol gyalog, hol szekéren, Isten volt a vezérem! Sokat kanyarog az út, míg a szőlőhegyre jut” – idézte Gönczöl György. – Miközben énekeltük, úgy éreztük, összeállt az a bizonyos nagy harmónia...

 

Horváth-Balogh Attila

2017. augusztus 13., 10:00 szerző: Horváth-Balogh Attila fotós: Sinkovics Norbert

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...