A vármegyeháza költözése - Zala megye ezer éve XVII.

A megye sorsát érintő lényeges döntések a törvényszéki üléseknek és a megyei közgyűléseknek egyaránt otthont adó vármegyeháza nagytermében születtek. A megyei autonómia újjáélesztésének idején, 1861-ben és 1867-ben az események viszont már a főispáni lakosztályt is magába foglaló kvártélyház környezetében vették kezdetüket. Az épületben ez idő tájt különböző hivatalok székeltek, a főispán mellett más megyei tisztségviselők is itt tartották szálláshelyüket. Az alispáni hivatal, a levéltár és más közigazgatási helyiségek viszont a vármegyeházán voltak elhelyezve. Ebből adódóan állandó mozgás, jövés-menés zajlott a két helyszín között. 

Nemcsak az ott dolgozók ismerték egymást személyesen, hanem az ügyintézés során felmerülő problémák tisztázása is megkövetelte az állandó kapcsolattartást. 

A nagy vármegyeháza tekintélyes külső megjelenése révén kellőképpen reprezentálta a két fő hatalmi ág, a közigazgatás és igazságszolgáltatás 1872-ig meglévő egységét. 



A vármegyeház 1910 körüli években. 1872 után, a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásával egy helyre kellett összpontosítani a vármegyei adminisztrációt


 1872 után, a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásával ez az egység megbomlott, az igazságszolgáltatás intézményei itt, az eddig a két épületben együttesen működő vármegyei adminisztráció pedig egyre inkább a kvártélyházban összpontosult. 

Zala megye közgyűlése 1871. november 6-i ülésén hozott határozatával a nagy megyeházánál lévő hivatalos helyiségek jelentős részét átengedte a megyeszékhelyen felállítandó törvényszék számára, a tulajdonjogot azonban továbbra is fenntartotta. Az ottani üléstermet ezután közösen használta a törvényszékkel, a megyei közgyűléseket és a törvényszéki üléseket egyaránt ott tartották. Ez azonban igazából egyik félnek sem volt jó. A meglévő hivatali helyiségekben mind a törvényszék, mint a megye szűkösen fért el, a nagyterem használatát illetően pedig folytonosan egyezkedni kellett. Különösen súlyos helyhiánnyal küszködött a levéltár. A gyűlésterem  amellett, hogy közösen használták túl szűknek is bizonyult. Olyannyira kicsin, hogy abban nemcsak hallgatóságnak nincsen helye, hanem igen gyakran a megyei bizottsági tagok sem férnek abban meg  írta a megye jegyzőkönyve. Több okból is szükségessé vált tehát a változtatás.

 Ezért amikor 1885 őszén a királyi törvényszék elnöke megkereste a megye közgyűlését a nagy vármegyeháza kizárólagos igazságügyi célokra való átengedését illetően, a megye megtette a döntő lépést: elhatározta a megyegyűléseknek 1732 óta otthont adó épület 20 000 forint vételárért történő eladását, s az abból való kiköltözködést. Mindez persze csak akkor vált lehetségessé, ha a gyűlésterem és a levéltár elhelyezésére, valamint a még ott lévő, a megyei közigazgatás számára nélkülözhetetlen hivatali helyiségek pótlására valamiféle megoldást találnak.

E tekintetben érdemes volt a kvártélyház körüli térségre gondolni. Elsősorban azért, mert a kialakítandó, új helyiségeknek mindenképpen a városközpontban, jól megközelíthető helyen kellett lenniük, másrészt azért, mert a szállásházban összpontosult a megye összes többi közigazgatási hivatala, s így az egész megyei adminisztráció egy helyre költözhetett.



Zalaegerszeg központja 1914 körül a vármegyeházzal, amelynek jól megközelíthetô helyen kellett lennie


 Maga a telek, amelyen a szállásház feküdt, alkalmas volt további építkezésekre. A megye azonban a kvártélyházat északról övező kertet és udvart szemelte ki erre a célra, amelyet Zalaegerszeg 1887 tavaszán szerzett meg a szombathelyi püspöktől. A városa szállásház kibővítéséhez szükséges 243 négyszögölnyi területet nagyon jutányos, 16 700 forintnyi vételárért engedte át a megyének azzal az indoklással, hogy a megyeházának Zalaegerszegen mint a megye történelmi székhelyén leendő felépíthetése ilyképp lehetőleg megkönnyíttessék. Ezek után ki lehetett írni a pályázatot a főutcai új épület és a létesítendő udvari szárnyépület tervezésére, illetve kivitelezésére. A pályázati felhívásra érkezett több pályamunka közül Rauscher Miksa szombathelyi építész ajánlatát fogadták el. A kivitelezési munkákat Hagymássy Gyula és Gráner L. Fiai zalaegerszegi vállalkozók végezték.

 Az építkezés 1891-re fejeződött be, a vármegye ekkor vehette birtokba új otthonát. Az első megyei közgyűlést 1891. november 1-jén tartották itt, de az új megyeháza (ma: levéltár) előtti kiöblösödő útszakasz  utalva a bekövetkező változásokra  már 1888 júliusában a Vármegyeház tér nevet kapta. 

A közigazgatás és igazságszolgáltatás valamikori egységét szimbolizáló régi vármegyeháza ezentúl kizárólag a törvénykezés céljait szolgálta. Az 1867 után kiépülő polgári állam másik hatalmi ágát megszemélyesítő vármegyei adminisztrációt pedig teljes egészében a kvártélyházi épületegyüttes foglalta magába.


Szerző: Foki Ibolya


Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja