Munka és szabadság

Arra a kérdésre, hogy tapasztalata szerint megfelelően élnek-e az emberek a szabadság lehetőségével, Czilinger Éva, a Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának egészségfejlesztési szakpszichológusa elmondta:

– Nehéz erre igennel vagy nemmel válaszolni, mert sokfélék vagyunk, és sokféleképpen élünk. Van aki tisztában van azzal, mennyire fontos, hogy időszakonként kipihenje magát, és igyekszik teret adni ennek a fontos igénynek. Ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, mivel szeretné eltölteni a szabadidejét, vagy konkrétan a szabadságát, rendelkeznie kell a megfelelő önismerettel. Egy szangvinikus ember számára például a nyaralásnál a minél több élmény összegyűjtése a lényeg, ezzel szemben egy flegmatikus személy szívesebben tölti otthon a szabadságát. A szabadság tervezésébe gyakran beleszól a divat is. Jönnek a hírek, reklámok felkapott helyekről, kikapcsolódási lehetőségekről, társasutakról. Azonban egy olyan embernek, aki nem élvezi a társaságot, nem jó számára, ha folyamatosan beosztják az idejét, annak nem feltétlenül jó befizetni egy társasutazásra. A szellemi vagy fizikai munkát végzők igényét sem kategorizálnám. Mindenkinek a saját igénye szerint kell eldönteni, mi az, ami leginkább feltölti, és amit megtehet. De az nagyon fontos, hogy időnként megszakítsuk a megszokott „munka, ügyintézés, otthoni teendők, alvás" életritmusunkat. Ezt meg lehet tenni egy hosszabb nyári szabadsággal, vagy közbeiktatott lazább hétvégékkel, de akár a mindennapokban is időt szánva a pihenésre, a rekreációra – mondja a pszichológus.

Czilinger Éva: Ahhoz, hogy jól tudjon dönteni az ember a szabadságáról, rendelkeznie kell a megfelelő önismerettel

Megemlítette, léteznek különféle nyugat-európai vizsgálatok arról, hogy meddig tart egy hosszabb nyári szabadság jótékony hatása. A kutatások eredményei nagy eltérésűek, két hét, egy hónap között ingadoznak.

– Azt viszont lehet tudni, hogy ha valaki hosszú távon nem ad magának időt arra, hogy egy kicsit lelassuljon, kiengedjen, lazítson stresszel teli világunkban, az nincs jó hatással sem a pszichés, sem a testi egészségre.

Arra a kérdésre, mekkora időt ajánlatos erre fordítani, így válaszolt:

– A nyári szabadság esetében az a jó, ha legalább egyfolytában két hetet szán erre a munkavállaló. Nem véletlen, hogy ennyi időt biztosít is rá a Munka Törvénykönyve. Főleg a folyamatos stresszel járó munkát végzőkre jellemző, hogy a szabadságuk első részében nem tudnak szabadulni a gondolattól, mit hagytak hátra, elvégezték-e a feladatot. Rámegy egy-két nap, amíg el tudnak szakadni a mindennapoktól. A szabadság végén, amikor vissza kell térni a munkába, az utolsó két nap viszont már arról szól, mi vár a munkahelyen. Ha egy hétre megy szabadságra valaki, akkor tulajdonképpen három nap a pihenés.

Teljesítményorientált a világunk

Czilinger Éva tapasztalata szerint léteznek olyan típusú emberek, akik ezt a teljesítménykényszert beviszik a szabadságba, a nyaralásba is, a legrövidebb idő alatt leggyorsabban pihenni szemléletet, pedig ez sem jó. Nem igazi az a pihenés, ami olyan, mint egy kipipálandó feladat. Hisz nem a külvilágnak pihenünk.

– A magyarok jelentős része nem tud elmenni a tengerpartra, hegyekbe, az anyagi lehetőségeik nem teszik ezt lehetővé. A szabadságnak nem is az a lényege, hogy minél távolabbra utazzak, minél drágább legyen a dolog. Léteznek kiránduló, túrázó klubok, amelyek a környékre, országon belül szerveznek túrákat. Egyre népszerűbbek a kerékpáros programok. De akinek a személyisége olyan, hogy a nyugalmat, a magányt kedveli, ilyenkor legyen ideje elővenni az elmaradt olvasmányokat, kifeküdni a strandra, vagy a szoba hűvösében olvasgatni – mondta többek között a pszichológus.

Vajon mennyiben partnerek ebben a munkáltatók, betartják-e a munkaügyi jogszabályokban a fizetett szabadság előírásait? – érdeklődtünk dr. Babati Szabolcstól, a Zala Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv igazgatójától, aki előre bocsátotta, az alaptörvény is kimondja a XVII. cikk 4. bekezdésében a munkavállaló fizetett szabadsághoz való jogát, aminek részleteit, a szabadság mértékét és kiadásának szabályait a Munka Törvénykönyve taglalja. A 20 nap alapszabadságon felül különféle pótszabadságok járhatnak életkor szerint, a munkavállaló személyi, családi helyzete, és a munkavégzés körülményei alapján.

– A szabadságot a munkáltató adja ki, alapvetően ő rendelkezik vele, hét napot viszont a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadni. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól – idézett fel néhány alapvető szabályt a rendelkezésekből dr. Babati Szabolcs.

Dr. Babati Szabolcs: A panaszbejelentéseknek hat-kilenc százaléka vonatkozik a szabadsággal kapcsolatos problémákra

Az utolsó néhány év erre vonatkozó ellenőrzési adatait idézte. A fizetett szabadságra vonatkozó előírások megsértése miatt 2009-ben 10 alkalommal intézkedtek, ami 34 munkavállalót érintett. Egy év múlva 27 intézkedést kellett hozniuk 292 munkavállaló érdekében. 2011-ben 38 esetben állapítottak meg a munkaügyi felügyelők a szabadságra vonatkozó jogszabálysértéseket, melyek 3017 dolgozót érintettek, majd 2012-ben 22 intézkedésük 3800 személy szabadságával kapcsolatos problémát tárt fel. A tavalyi munkaügyi ellenőrzések során pedig 15 esetben 115 munkavállalót érintő ügyben hoztak intézkedést. A két kiugró nagyságú adat egy nagyvállalatnak tudható be, ahol munkaszervezési okokból nem sikerült mindenkinek határidőre kiadni a szabadságát.

– Az említett esetek különböző mulasztásokat takarnak. Előfordult, hogy a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt pénzben váltotta meg a szabadságot, amit nem szabad. Más esetben nem annyi szabadságot adott ki, mint kellett volna, továbbá nem vezették, vagy hamisan vezették a szabadságok nyilvántartását. A hozzánk beérkező közérdekű és panaszbejelentéseknek 6-9 százaléka vonatkozik a szabadsággal kapcsolatos problémákra – mondta végül az igazgató.