Olvasóink segítettek - A szívátültetett fiú már mosolyog

Egy hete lapunkból tudta meg a széles nyilvánosság, hogy él a dél-zalai városban egy kisgyerek, aki születése óta az életéért harcol.

Salamon Dávidka új szívet kapott, ahogy ő mondta: a régi rossz volt, ki kellett cserélni. Ez azonban csak így leírva tűnhet egyszerűnek, a gondok hullámai már átcsaptak a kisfiú és édesanyja feje felett. Ám olvasóink segítettek.

A 12 éves Salamon Dávidnak és siket édesanyjának nem csak a fiú betegségével kellett küzdenie, de harcban voltak a napi megélhetésért is. Aztán eljött a pillanat, amikor már nem láttak kiutat a gondokból. Az anyuka, Keszthelyi Erika ekkor fordult a nyilvánossághoz, és nem is hiába. Olvasóink, mint már annyiszor, megmozdultak a jó ügy érdekében.

- Rengeteg ajándékot kaptunk, többen pénzzel segítettek, hogy tudjunk gyógyszert és ennivalót venni - mesélte Erika. - Most picit megnyugodtunk, nem félünk annyira a holnaptól. Egy-két hónapig biztos nem szűkölködünk. Kaptunk mosógépet is! - lelkendezett az anyuka, simogatva az automata szerkentyűt, amivel egy egervári olvasónk lepte meg őket.

A gép Dávidkának is nagy ajándék, lévén igazi pasi, ezért nem is hajlandó házimunkát végezni. (Kivéve, ha a főzésről van szó.) A napi kötelező tornáját illetően is sztrájkolt néhány napja, ezen a Kanizsai Dorottya Kórház segített. Az intézmény vezetésének köszönhetően minden nap gyógytornász látogat hozzájuk, és megmozgatja a kisfiút. Aki, hála az égnek, szépen gyógyul.

Múlt heti cikkünkben Dávidka elmesélte egy álmát is: szeretne a városba menni, és szürke BMW-ben ülni. És ennek híre eljutott egy full durva verda tulajdonosához.

- Számomra öröm, ha a kisfiúnak jót tehetek - mondta a kanizsai Pataki Péter, aki száguldozással nyűgözte le Dávidkát, a 333 lóerős, 4400 köbcentis, 645-ös cabriójával. A fiú szóhoz sem jutott a meglepetéstől, amikor az esti séta helyett a csodajárgány várta. Na, de aztán!

- Vezethetem? Mit tud? Hogy szól? Hallod? Nyomom a gázt! Megyünk vele? - pattant rögtön a kormány mögé. Majd az anyósülésre, navigátornak. Mindnyájan maszkba, kesztyűbe öltöztünk, óvni kell Dávidot a fertőzésektől.

A BMW volánjánál Salamon Dávidka (a maszk alatt is látszik, hogy fülig ér a szája), az ajtón kívül pedig a kocsi tulajdonosa, Pataki Péter, és az édesanya, Keszthelyi Erika. Fotó: Szakony Attila

- Menjünk le a városba - kérte a mitfahrer, Péter pedig arra ment, amerre diktálta. Dávidka 180 km/h-nál sem félt. Persze, a túráztatásra forgalomtól elzárt területen került sor. A száguldás közben édesanyjával egymásba kapaszkodtunk a hátsó ülésen, és sűrűn vetettük a kereszteket az izgalomtól. Péter és Dávidka közt ment a pasis-duma útközben. A kocsikról. És lesték a csajokat is.

- Az a szőke? Elmegy - közölte Dávid a sofőrjével. A száguldozás jobban lekötötte, mint a nők. S leginkább az, hogy ő is olyan lehetett egy laza órára, mint mások. Elfeledkezhetett a bajokról. A betegségéről. Haza sem akart menni. Boldog volt.

- Le kell pihenned - mondta az édesanyja. A kisgyerek fejet hajtott rá.

- Dávidka - szóltam búcsúzóul utána. - Még nincs vége a meglepiknek.

- Mennyit kell aludnom a következőig?

- Pár napot.

- Ne áruld el! Örülni fogok neki? - kérdezte.

- Nem is akármennyire .

A nagy meglepetésre, Dávidka bakancslistás vágyára hamarosan fény derül .