Egyensúlyozva a képzelet és a valóság határán

- Az évfordulók fontosak az ember életében, ez az anyag az ötvenéves életművem válogatása, amit a nemzetközi szereplések, publikációk, különféle zsűrik által díjazott képek alkotnak - bocsátotta előre a 73 éves Eifert János.

- Sok kép az 1970-es években készült, de felsorakoztattam a legfrissebbeket is. Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék és jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy a gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni - ez a képíró, fotográfus feladata. Miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság határán. A jó kép nem csak technikai, esztétikai, kompozíciós szempontból törekszik a tökéletességre. Hiába éles egy felvétel, ha nem érinti meg a látogató lelkét, akkor könnyen feledésbe merülhet. A vágta című kép például robbanékony, dinamikus felvétel, az az érdekessége, hogy a három vágtató kuvasz egyike, amelyik éppen a gép felé kapta a fejét, tűéles, minden más bemozdult, jól érzékelteti a sebességet.

Eifert munkásságában nagy szerepet játszik a három „T”, vagyis a tánc, a test és a természet. A kanizsai sorrendben a 217. önálló kiállítása, s pályája során már 40 országban mutatta meg sajátos látásmódját. Szerinte a különféle kultúrákban élő emberek eltérő ingerküszöbbel rendelkeznek.

- Mindig mielőtt egy új nemzetet, népcsoportot meglátogattam, kíváncsi voltam a kultúrájára, hogy az ott élők miként gondolkoznak - folytatta. - Az egymás iránti tisztelet a fotósok esetében is lényeges, hisz’ nekünk minden rezdülésre kifejezetten figyelnünk kell. Nálunk Magyarországon az ölelés, két puszi kíséretében a baráti gesztus kifejezése. A buddhistáknál viszont főben járó bűn, durva beavatkozás az egyén életébe. Nemrég egy fotótúrát vezettem az Istenek szigetén, Balin. Az ott élőknek fontosak az ünnepek, de a vallási szertartások csodálatos változataival is találkoztam. Meghívtak egy esküvőre, valamint a felnőtté váláshoz elengedhetetlen fogreszelő ceremóniára. A szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ez is egy olyan kivételes pillanata volt az életemnek, amikor bepillantottam tőlünk eltérő népek kultúrájába, ami nagyon izgalmas.

A budapesti fotográfust saját bevallása szerint leginkább az ember bemutatása érdekli, legyen szó egy portréról a saját környezetében vagy szűkebb kivágásban.

- Hogy az egy táncosnő arca vagy idős bácsi, esetleg a kertész keze, ami a munkától és az évek múlásától megkérgesedett, szinte lényegtelen - fogalmazott a művész.

- Persze nemcsak az arcmás megörökítése a célom, hanem kifejezetten kihívásnak tartom az adott személyt a saját környezetében bemutatni. Olykor kényelmes a helyzet, hiszen meghívnak bizonyos rendezvényekre. Előfordult, hogy izgalmas arccal találkoztam, de ő nem járult hozzá elsőre a kép készítéséhez, akkor azonnal leeresztettem a gépet, hiszen nincs olyan értékes díj, amiért mások legintimebb pillanataiban vájkáljak. Ilyenkor megmutatom, hogy tulajdonképpen milyen képeket is készítek. Számtalanszor ezzel a gesztussal nyertem további lehetőséget a fotózásra, megtörtént, hogy a korábban még hevesen tiltakozó a házába invitált, bemutatta a családját és kifejezetten kért néhány képkockát.

Eifert János mesterkurzust vezet, melyen lelkes amatőrökkel foglalkozik. Egy médiavállalat igazgatónője,egy tetőfedő mester és egy rádiós szerkesztő tanulja tőle a fogásokat.

- A látásmódjukkal gyakran elbűvölnek - mosolygott. - A tehetség munka és folyamatos tanulás nélkül nem teljesedhet ki, de szorgalomból nincs hiány. Fel kell bennük oldani a gátlásokat, ha a téma azt kívánja, hogy szabályellenesen tartsák a gépet, akkor ne hezitáljanak. Az egyéniségekből jó fotósok lesznek.