Hírek

2016.10.21. 17:20

A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy tisztában legyenek 56 szellemiségével

Négy eltérő korosztály. Azonban mindegyikőjük az összetartozást, az együtt gondolkodást, a közös cselekvést és a megbékélést látja 1956 legfontosabb üzenetének.

Benedek Bálint

– Olyan példátlan összefogást, mint hatvan éve volt, azóta sem tapasztaltam – emlékezett vissza a forradalom kitörésére a 80 éves Nagy Ottó, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nagykanizsai szervezetének elnöke. – Bár a dél-zalai városba csak néhány napos késéssel jutottak el a hírek, de érezhetően eufória költözött mindenki szívébe, azt hittük, sikerül végre felszabadulnunk. Naivak voltunk, ráadásul többek között a Szabad Európa Rádió is uszította a népet, hogy tartsunk ki, majd segítenek...

Nagy Ottó ebben az időben a gépgyár technikus gyakornoka volt.

– Örömmámorban úszó 19 éves fiatalemberként levágtam a gyár műhelycsarnokának a tetejéről a vörös csillagot, később tudtam meg, hogy ez volt a megyében az első, ami lehullott – folytatta. – A munkások örömükben felkapták, és a közeli Lazsnak csatornába, vagy ahogy akkoriban hívták, a büdös árokba hajították.

Úgy érezték, nincs előttük lehetetlen és felvonulást szervezve megindultak a Vár utcán a belváros felé. A környező gyárakból is csatlakoztak a menethez, sőt a rendőség előtt még az egyenruhások is csatlakoztak hozzájuk. Jónéhány gimnazista is vidáman vonult végig a városon. Ahol csak tudták, az emberek lefeszegették a vörös csillagokat, és ujjongva dobálták a földre.

– Az események mindenkit magával ragadtak, megalakult a munkástanács, majd nemzetőr lettem – tette hozzá a férfi. – Az ellátásunkról még tudtak gondoskodni, ám járműveink nem voltak. A megyeszékhelyi honvédelmi sportszövetség megyei bázisáról sikerült három kocsit elhoznunk. Mivel az aláírásom szerepelt a papírokon, a következő évben társadalmi tulajdon rongálás címén egy év felfüggesztett börtönre és 800 forint pénzbírságra ítéltek.Nagy Ottó hozzátette: Kádárék példát statuálva komoly megtorlásokat helyeztek kilátásba az iskolákban. Ez főleg a pedagógusokat érintette, akik – állítólag – megpróbálták az ifjúságot hazafiassá tenni.

Az 55 éves Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója azért küzd, hogy az elnyomó rendszerben keletkezett fehér foltok eltűnjenek.

– A 60 évvel ezelőtti események örök tanulsága, hogy nem szabad félni – jelentette ki. – Az örökifjú hősök példaképpé is válhatnak, mert fiatalos lendülettel széttörték az agyukat és a szívüket nyomasztó félelmet.

Az igazgató hozzátette: az ’56-os történésekről ugyan minden évben megemlékeznek, a részletekről mégis alig tudunk valamit. A szabadságharc, bár az egész országé volt, sajnos még nem mindenkié. A házakon az üres zászlótartók is erre figyelmeztetnek.

– Az elkövetkezendő időkben jó lenne tisztelettel és alázattal megszólítani őket – így Balogh László. – A zászló nem pusztán bot és vászon, hanem kötődés a hazához, a városhoz, valamint a közösséghez való tartozás csodálatos jelképe is egyben.

A forradalom idején a gimnazisták ott voltak az első sorokban. Ezért az intézményvezető bízik a mai generációban, úgy gondolja, sok az értelmes fiatal, akiben van tűz és tenni akarás. Balogh László szerint felelősségünk, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy rendelkeznek 1956 szellemiségével.

Tatár Anna, mögötte Szabó Noel Dénes, Balogh László és Nagy Ottó az ’56-os emlékműnél. Négy különböző életút, ám abban egyetértenek, hogy 1956 a hősökről szólt. (Fotó: Szakony Attila)

Az iskola diákja, a 10. osztályos Szabó Noel Dénes átérzi a forradalmárok tetteit, s érti a történelmet. Az 1956-os események viszont nem mindenkit érintenek meg.

– A kortársaim nagy részét teljesen hidegen hagyják ezek a hőstettek – jelentette ki Szabó Noel Dénes. – Szomorú, de az életük felett átvette a hatalmat a telefon, a televízió és az internet. A forradalmárokról csak a kötelező iskolai ünnepségeken hallanak, de mivel maguktól távolinak érzik, inkább elengedik. Azonban hazafias érzelmek, egészséges hazaszeretet nélkül egy ország papíron létezhet, de a nemzet nem.

A tinédzser szerint nagyon sokan hamis hősöket tartanak példaképnek, pedig azok az egyszerű, ám lelkes magyar emberek jóval többet tettek a hazánkért.Hozzá hasonlóan gondolkozik Tatár Anna, a Kőrösi-iskola 13 éves tanulója. Mint elmondta: az emberek megelégelték a szovjet megszállást, fellázadtak, segíteni szerettek volna hazánkon, s az életüket is feláldozták a szabadságért.

– Egykor bátor, tenni akaró ifjúság élt az országban, de ez mára megkopott és feledésbe merült – fogalmazott. – Pedig gyakran belegondolok abba, hogy ennyi idősen akár mi is ott lehettünk volna. Biztosan öröm járta volna át a szívemet, hiszen egy emberként kiállni a hazáért fantasztikus érzés lehetett.

A pszichológus, Dóber Valéria úgy gondolja, egy jó ügy érdekében a fiatalok képesek az összefogásra ma is, csak ez a mostani világ nem kedvez a hősöknek.

- Ha a társas kapcsolatok értéke megvan a családon belül, ezenkívül van egy szélesebb, stabilabb baráti kötelék, akkor a mai fiatalok ugyanolyan tettekre lehetnének képesek, ha úgy hozná a szükség, mint a korábbi generációk – vélekedett a szakember. – Az egyetemisták tüntetésekor sok intelligens ember összefogott a jó ügy érdekében. Ha valóban hiteles a szülő, a minta, akkor a gyerek a helyes úton marad.

Dóber Valéria pszichológus szerint egy jó ügy érdekében a mai generáció is képes az összefogásra

Dóber Valéria szerint nem könnyű a fiatalok helyzete, hisz’ rengeteg negatív megjegyzés érkezik szüleiktől az országra.

– El kellene mélyen gondolkozni azon, hogyan lehetne a nemzeti öntudatot felébreszteni, majd eljutni a tettekig – folytatta. – Nehéz, amikor egy olyan világban élünk, ahol a külsőségek szinte mindennél fontosabbak, az egyén önzéssel a saját sikerét keresi, s nem figyel a környezetére. Eközben háttérbe szorulnak a hagyományos polgári értékek, a tisztelet a haza vagy éppen a család iránt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!