Az aratási ételek bemutatója volt a fő program Nován

Szinte egyedülálló a térségben a harmadik évtizede zajló hagyományőrző rendezvény, amelyre több aratóbanda évről évre visszajár, illetve újakat is köszönthettek a szervezők. Az időjárás ez alkalommal nem volt kegyes az aratónapokra érkezőkhöz, hiszen a hétvége esős és szeles időjárást hozott. A programból emiatt ki is maradt a kézikaszás arató- és a cséplőverseny. Nem maradt el azonban a szintén hagyományos aratási étel- és italbemutató, a kaszakalapáló, mellette az aratókoszorú-kötő és az aratási főzőverseny sem.

A Nagykutasi Népdalkör háziasszonyai hagyományos és igen változatos aratási ételekkel érkeztek a bemutatóra. Balról jobbra: Fábián Imréné, Horváth Jánosné és Németh Mihályné Fotó: Kósa Róbert

A délelőtti megnyitón köszöntőt mondott Lendvai Jenőné, Nova polgármestere, Vigh László országgyűlési képviselő és Pácsonyi Imre, a megyei közgyűlés alelnöke, de jelen volt Kiss Mihály, a rendezvény ötletgazdája is.

– Az ilyen esős napokat régebben parasztünnepnek nevezték, az eső ellenére ünnep a mai nap is – nyitotta meg a rendezvényt Vigh László.– Régen azért hívták így az esős napot, mert akkor lehetett pihenni, ugyanis a parasztember máskor soha nem pihent. Akik eljöttek az idei rendezvényre, ők a bátrak közül is legbátrabbak, hiszen azok maradtak meg faluhelyen, akik nem röstelltek dolgozni, nem féltek a munkától. Úgy gondolom a jövő arról szól, hogy akinek földje van, az lesz az élet és a halál ura, hiszen a világ lakossága 50 évenként megkétszereződik. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok élelmiszerre lesz szükség a világban. Mi jó helyen lakunk, Zala megye csodálatos életközösség, ezért is biztatok mindenkit arra, hogy ezt a hagyományt folytatni kell, hiszen az ország jövője a falvak kezében van. Amíg lesz a faluban erő, termelésre alkalmas ember és jó minőségű föld, addig lesz jövőnk.

Fotó: Kósa Róbert

A megnyitón továbbá elhangzott: egyre több csapat ütközik nehézségekbe, hiszen a zömében idősebbekből álló bandák korosabb tagjai már nem tudják vállalni a versenyzést. Ezért a szervezők arra biztatták a résztvevőket, adják át tudásukat gyermekeiknek, unokáiknak, hiszen minden közösségben található egy-egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki fontosnak tartja a hagyományok ápolását.

Idén a kedvezőtlen időjárás visszavette kissé az aratóbandák lelkesedését, a megérkező csapatok száma kevesebb volt a megszokottnál, végül összesen 10 banda érkezett Lakhegyről, Zalabaksáról, Zalaegerszegről, Nagykutasról, Vasboldogasszonyról, Gellénházáról, Gutorföldéről. A résztvevők a rossz idő ellenére is szép számban jelentek meg, népes nézőközönség tapsolt a kulturális műsor fellépőinek. A programban fellépő dalkörök, hagyományőrző csoportok néptánccal és több népdalcsokorral is készültek. Mellettük napközben a Csádé zenekar is többször színpadra lépett.

A zsűri tagjainak feladatköre most kevésbé volt széleskörű, a legnagyobb munkát az aratási ételek értékelése jelentette. A kilenc nevező banda közül az egyik legjobb eredményt a nagykutasiak érték el, akik 2001 óta járnak már vissza a rendezvényre.

– Régi hagyományos aratási ételeket hoztunk – mondta Németh Mihályné, a Nagykutasi Népdalkör egyik tagja. – Reggelire tejfölös túrót főtt krumplival, paprikás krumplit, főtt tojást, hozzá tejeskávét és aludttejet. Ebédre csülkös-babos káposztát, pecsenyét, oldalast készítettünk uborkasalátával, kenyérrel. Uzsonnára kövesztett csülköt, és a télről maradt szalonnát, töpörtyűt. Nem maradt el az aratópálinka és az ebédhez a bor sem. Hoztunk még édességeket is, kelt és tökös-mákos rétest, kukoricamálét, és cseresznyés lepényt is.

– Nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Az ételbemutatóra nagyon változatos, színes, egyedi és községre jellemző ételeket hoztak – mondta dr. Karamán József zsűrielnök. - Lesütött húst zsírban, kerekrépa levest, kukoricamálét szilvalekvárral. Sokan hoztak aszalványokat és a szalonnát különböző formában. Volt csapat, amely előző nap vágott disznót és készített belőle ételt. Száz éve persze nem terítettek ennyire bőségesen, hiszen nem jutott ennyi. Emellett hárman készítettek aratási koszorút, volt köztük modern és hagyományos is, míg a kaszakalapáló versenyre ketten neveztek, őket szintén értékeltük.