A fogyatékosság mértéke számítson - módosító javaslat a finanszírozás megváltoztatására

Fotók: Pezzetta Umberto

A Civil Érdekvédelmi Hálózat többek között az alapítványi fenntartású boncodföldei autista védőotthonban nemrégiben kialakult súlyos, az intézmény létét fenyegető finanszírozási nehézségek miatt állt elő a javaslattal. A részletekbe Schenk Lászlóné, Erika, az országos ernyőszervezet elnökségi tagja avat be.

– Az állami finanszírozás mértéke pillanatnyilag attól függ, hogy civil, egyházi, vagy állami fenntartásban működik a fogyatékkal élőket ellátó intézmény – kezdi a szakember. – A támogatás 2013-tól bér alapúvá vált, ami azt jelenti, hogy az egy dolgozóra meghatározott éves szumma bruttó bérből – 2 606 040 forint – indul ki, 4 fogyatékosra egy segítőt számolva. Az így kapott összeget aztán még különböző szorzókkal növelik, illetve csökkentik, attól függően, hogy ápoló-gondozó, támogatott lakhatást biztosító, vagy rehabilitációs célú a lakóotthon. Evvel a szisztémával az a legnagyobb gond, hogy homogén „masszaként” kezeli a fogyatékosokat, s nincs tekintettel az egyéni, vagy fogyatékosság-specifikus sajátosságokra, szükségletekre, s az ellátás minőségére. Ami ezért furcsa, mert a változtatás célja éppen az volt, hogy szükséglet alapú legyen a finanszírozás.

A fenti módon kiszámolt támogatás egyaránt jár a civil, egyházi és állami fenntartású otthonoknak. Ezen túl a civilek még számíthatnak évente 190 millióra, ennek felét kapják az autista otthonok. Az állami szektorban azonban ennél jóval többet, minden felmerülő költséget – plusz személyzet bére, menedzsment fizetése, elmaradt térítési díjakból fakadó különbözet – megtérít a költségvetés.

– Ahol az állam a fenntartó, ott száz százalékban finanszírozzák a teljes intézményi működést, s a vatikáni megállapodás alapján ugyanezt a kiegészítő támogatást megkapják az egyházi fenntartású otthonok is. Ez a gyakorlatban lakónként több mint 70 százaléknyi plusz finanszírozást jelent – folytatja Schenk Lászlóné.

Felvetjük, ha az állami otthonok ilyen teljeskörű támogatásban részesülnek, miért ne volna jó helyük ott az autistáknak is.

– Mert számukra nem megoldás a nagylétszámú intézmény, az autizmus speciális gondozást igényel. Náluk eleve a 4 lakóra egy gondozó arány sem tartható, ők magasan kvalifikált, autizmus-tudással bíró segítőket és személyre szabott törődést, figyelmet igényelnek.

De lássuk, milyen javaslattal állt elő a CÉHálózat. Az esélyegyenlőségi törvény egyik kormányrendeletét vették alapul, amely három fokozatot állapít meg a fogyatékosság súlyosságát illetően. Ezek a fogyatékos (A), a súlyosan fogyatékos (B), valamint az autista és halmozottan fogyatékos (C).

– Természetesen ez a besorolás sem tud tekintettel lenni az egyéni különbségekre, de legalább körülhatárol három halmazt, differenciálja a csoportokat. Ha erre alapozzuk a finanszírozást, megszűnik az az ellentmondás, hogy egy enyhe fokban értelmi fogyatékos ellátását ugyanannyival támogatják, mint egy autistáét. A diagnózisok és a kapott juttatások alapján minden fogyatékosról tudható, hogy melyik kategóriába tartozik. A javaslatunkban úgy változtatnánk meg a béralapú finanszírozás szorzóit, hogy súlyosság szerint egyre növekvő gondozószám, s evvel együtt támogatás jutna egy lakóra. Ebben a szisztémában nem a fenntartó státuszától függne a finanszírozás. Ez azért is különösen fontos, mert a civilek által fenntartott, kis létszámú lakóotthonokban arányaiban több súlyos, halmozottan fogyatékos és autista él. A nagy intézményekben az A, B, C súlyosságú csoportok aránya átlagosan 30, 50, 20 százalék, míg a civil otthonokban mintegy 80 százalékot tesz ki a legsúlyosabb állapotú (C) gondozotti csoport.

Vajon milyen plusz költségvetési kiadást vonzana a javaslat? – tudakoljuk.

– A civil otthonok tekintetében 500 millió forint plusz támogatást jelentene, ha pedig mindenhol bevezetnék, összesen 1.86 milliárdot. Az indítványunk a szisztéma ellenőrizhetőségére is tartalmaz javaslatot. Természetesen mindez nem helyettesíti a szociális dolgozók helyzetének javítását célzó szükséges intézkedéseket.

Mint arról lapunk is beszámolt, az Autista Sérültekért Zalában Alapítvány által fenntartott boncodföldei védőotthon májusban a bezárás küszöbére sodródott. Segélykiáltásuk nyomán érkeztek nagyvonalú felajánlások, amelyek pillanatnyilag elűzték a viharfelhőket a fejük fölül, ám tartós megoldást csak a finanszírozás változása hozhatna az életükben.

– Nem akarunk minden terhet az államra hárítani, de szeretnénk, ha elfogadottá válna: nem lehet ugyanannyi pénzből ellátni a halmozottan sérült autistát, mint az enyhe fogyatékost – reagál Jakab Károlyné, az alapítvány vezetője. – Természetesen továbbra is gyűjtjük az adományokat, hiszen az a célunk, hogy a megszokott, családias környezetet tudjuk biztosítani a gondjainkra bízott, súlyos állapotú lakóknak. De a finanszírozás átalakítása számunkra létkérdés, enélkül időről-időre szembe kell néznünk a legrosszabbal.