A gyerek otthon nem tanuló: A szülő dolga, hogy kompenzálja az esetleges nyomasztó hatásokat

A felmerülő gondok kibeszéléséhez szakembereket hívtak vendégül, Panyi Katalin tanító, drámapedagógus, Hajdu Ildikó pszichológus és Horváth Rita lakberendező váltott szót a megjelentekkel.

– A gyerek nem attól lesz iskolás, hogy táskát teszünk a hátára. Ő még csak egy óvodás, akit iskolába küldtek – mondja bevezetésként Panyi Katalin. – Az iskolaérettséget számos vizsgálattal lehet mérni, a lényeg azonban az, hogy beértek-e nála azok az agyi és érzelmi struktúrák, amelyek lehetővé teszik, hogy kinyíljon a világ felé, s az anya helyett egy külső személyt fogadjon el ideálnak. Ha még nem tart itt, kínlódni fog mindenki, szülő, pedagógus, s maga a gyerek is. A váltás még optimális feltételek mellett is okoz némi megrázkódtatást.

A legtöbb, amit ilyenkor a szülő tehet, hogy érezteti a kisiskolással, ott áll mellette, megadja neki a testi lelki biztonság érzetét.

Tanulás után töltsön együtt a család valamennyi minőségi időt - ezt vallja a zalalövői Barbarics család is

A gyerek nem csak azt veszi át a környezetétől, amit szeretnénk, mindent magába olvaszt. S ha gyakorta hallja például a nagyszülőktől: „na, majd az iskolában megtudod...", rettegéssel fogja várni azt a bizonyos rosszat, amit otthon beígértek neki. Ezek után a „másik szánkkal" hiába beszélünk már arról, hogy milyen jó lesz az iskola, nem tudjuk elfedni a félelemkeltő gesztusokat. Tanítói tapasztalat, hogy néha hónapokba telik az elsősökből kisimogatni az otthonról hozott stresszt, s ha sikerül is, a következő szeptemberben gyakran ugyanonnan indulnak. Mivel engedi el a legtöbb szülő a kicsit? Legyél jó, figyelj a tanulásra... Ehelyett sokkal jobban motiválnánk avval: érezd jól magad az iskolában.

– Az iskola elvárja a gyerektől a beilleszkedést, ennek azonban nem mindenki tud egyformán megfelelni – veti fel Hajdu Ildikó. – A lányok általában könnyebben belesimulnak az elvárásokba, hozzák a jó eredményeket, de nem mindig az eminensekből lesznek a boldog emberek. Minden gyerek külön individuum, egyéni értékekkel, képességekkel, ezek kibontásához az iskolarendszer nem képes ideális feltételeket nyújtani. A szülő dolga, hogy a háttérben kompenzálja az őt ért esetleges nyomasztó hatásokat. Ennek az a legjobb módja, ha a gyereket otthon nem tanulóként kezeljük. Persze, fontos az iskola, de nem tölthet be mindent, az csak egy szelet a tortából. Az értékrend torzulását jelzi, hogy a gyerekek gyakran a rájuk jellemző emberi tulajdonságok közé sorolják azt is: „jó tanuló vagyok".

Horváth Rita, Panyi Katalin és Hajdu Ildikó az összejövetelen. Fotó: Pezzetta Umberto

A pszichológus szerint a kisgyerekeket teljesen felesleges fejleszteni, ha ingerdús környezetet biztosítunk számukra, maguktól is „kicsomagolódnak" a képességeik. A mese, a játék, a beszédfejlődés, a mozgás megteszi a magáét, „behuzalozza" a megfelelő agyi területeket. A mesevilág persze ne a rajzfilmek bámulását jelentse, legyen része az esténkénti meghitt összebújás, felolvasás, vagy éppen saját kútfőből fakadó történetek közös szövögetése. A népmesékből a gyerek válaszokat kap a saját, fel sem tett kérdéseire, a játékban pedig testileg is kijátszhatja a konfliktusait.

Sok szülő esik abba a csapdába, hogy azt gondolja, akkor tesz meg mindent a gyermekéért, ha otthon vele tanul, mindent kikérdez, az utolsó fiókig átnézi a táskát. A szakemberek szerint azonban nem vezet jóra, ha házitanítóként lépünk fel. Az állandó számonkérés, görcsölés megronthatja a szülő-gyermek kapcsolatot, s a nebuló önállósága sem fejlődik megfelelően, ha mindig maga fölött tud egy biztonsági kontrollt. Ha már kialakult a rossz gyakorlat, sosem késő fokozatosan háttérbe húzódni. Először legyen például csak a tolltartó feltöltése a gyerek felelőssége, aztán lépésről lépésre tágíthatjuk a kört. Ha pedig úgy érezzük, mindenképpen szüksége van támogatásra a tanuláshoz, válasszunk segítőnek olyan külső személyt, aki a lehető legkisebb aggodalommal, stresszel képes leülni a gyerek mellé. A lényeg ugyanis az, hogy befogadó állapotban lásson neki a leckének, ami aligha biztosított, ha már egy órája ott görnyed apával egy feladat fölött.

A családi harmónia megőrzése érdekében ha csak lehet, a tanulás után töltsön együtt a család valamennyi minőségi időt. Ne rázzuk le a csemetéket avval a felkiáltással, hogy hulla fáradt vagyok, mert észre fogjuk venni, hogy az eleven gyerekek rohamánál nincs jobb terápia. Miközben átadjuk magunkat az itt és most közösen megélt örömének, nem fogunk sem a fájdalmas múlton, sem az ijesztő jövőn tépelődni. További megszívlelendő tanács, hogy családi program, ajándék (ha csak nincsenek előre lefektetve a feltételek) soha ne függjön az iskolai előmeneteltől. Az otthon maradjon otthon, ne legyen tanulószoba, a gyerek pedig a mi gyerekünk, s ne az iskola diákja.

Se ablak, se fal felé ne nézzen

Horváth Rita az otthoni tanulósarok berendezéséhez adott tanácsokat. Kisdiák esetében – ha a lakás adottságai lehetővé teszik – az a legszerencsésebb, ha a gyerek a „kezünk ügyében" foglalkozik az iskolai teendőkkel. Ők is azt élvezik leginkább, ha bevackolhatják magukat anya mellé a konyhába. A nekiülősebb feladatokhoz persze már íróasztal és megfelelő szék dukál. Utóbbi akkor jó, ha megtámasztja a hátat, ami derékszöget zár be a felső lábszárral. Fontos, hogy a leérjen a lába, a talpa a földön nyugodjon.

A fénynek az író kézzel ellentétes oldalról kell érkeznie, ezt mozgatható fejű kislámpával is megoldhatjuk. A világítás színhőmérséklete sem mindegy, a természetes, kellemes fény a 2700 kelvin fokos színtartománynál kezdődik. Az íróasztal elhelyezése is dilemmára adhat okot. Egyesek szerint nem jó ablak elé állítani, mert akkor a gyerek kifelé bámul és ábrándozik, a fal felé fordított asztal pedig korlátozza a gondolatokat. Ebben tehát nehéz igazságot tenni, azt azonban leszögezhetjük: nem szerencsés, ha a gyerek háttal ül az ajtónak, megnyugtatóbb, ha rálát.

Ötletes tárolók kialakításával a káosz is megfékezhető. Konzervdobozokból, kimustrált csészékből, befőttes üvegekből egy kis kreativitással szellemes rakodó helyeket alakíthatunk ki a kacatoknak. A mágneses, parafa vagy firkáló tábla is jó kellék, akár a kisdiák heti „menetrendje" is megjeleníthető rajtuk.

Női dolgokról

A Zalaegerszegi Női Szalon tavasszal bontott szárnyat, fő céljuk a karitatív tevékenység, s emellett segítő és informatív előadásokkal, programokkal, megmozdulásokkal kívánják felhívni a figyelmet a mai nőket foglalkoztató kérdésekre. Az elmúlt hónapokban szerveztek már jótékonysági gyűjtést, főzőversenyt, csörgőlabda bajnokságot, flashmobot, s bekapcsolódtak a vadászati fesztivál eseményeibe is – ad ízelítőt tevékenységükből Balaicz Zoltánné, a ZNSZ egyik alapítója.