A hátrányok előnnyé válhatnak - Kövér László szerint a turizmus kitörési lehetőséget ad

A házelnök beszélt a vidék felzárkózási lehetőségeiről, a minimálbér-emeléséről és a nyugatra való elvándorlás lassításáról, a bevándorlás kérdéséről, valamint az USA új elnökéről is.

- A lenti turisztikai nagyberuházás mellett több hasonló volumenű is zajlik, illetve kilátásban van a megyében. Miben látja Zala megye kitörési pontjait? Milyen szerepe van a turizmusnak a megye gazdaságában, illetve milyen jövőképük, fejlődési lehetőségeik lehetnek a kisvárosoknak, aprófalvaknak?

- Lentinek a peremvidéki helyzete hosszú évtizedeken keresztül csak hátrányt jelentett, és ez bizonyos értelemben Zala megyére is igaz. 1920 után természetes vonzáskörzetétől elszakították, és emellett a gazdasági szálakat is elvágták, aztán a rendszerváltozást megelőző negyven évben ez a rész gyakorlatilag tiltott terület volt. Ironikus túlzással a madár is csak külön engedéllyel jöhetett be. Mikor 1990 után egy új világ nyílt, akkor szintén nem feltétlenül a legjobb helyen volt Lenti. A délszláv válság persze rövid távú előnyöket hozott a kereskedelem fellendülésével, de mégiscsak hosszú időn keresztül depresszióba süllyedt ez a vidék, ami nem tette lehetővé, hogy a trianont megelőző normális gazdasági kapcsolatok rövid időn belül helyre álljanak. Kellett hozzá egy olyan időszak, amikor megvolt több szükséges feltétel is ahhoz, hogy valami változás történjék. Van egy jó kormánya az országnak, mely nyitott az alulról jövő kezdeményezések előtt, és most van egy prosperáló időszak, ami talán szintén nem választható el az ország mostani gazdaság-politikájától. Fellendülés mutatkozik a turizmusban, nemcsak hazánkban, hanem általában a világban és különösen Közép-Európában. Ezt a kellő pillanatot és előfeltételeket megragadva volt egy kezdeményező készség itt helyben, megvalósult egy szép beruházás. Ha minden úgy megy tovább, ahogy a számok mutatják, akkor ez egy gazdasági értelemben is sikeres beruházás lesz, ami nemcsak magában álló siker, hanem ennek a kistérségnek egy kiemelkedési, kitörési lehetőséget ad. A turizmus maga egy olyan ágazat, ami ezt a lehetőséget kínálja, és egész Zala megye gazdag ilyen lehetőségekben, adottságokban, amiket érdemes kihasználni.

- Ugyanakkor a megye gazdasági mutatói a régión belül gyengék, az átlagfizetések tekintetében is nagy a lemaradás. Hogyan értékeli Zala megye kilátásait e felzárkózással kapcsolatban?

- A nyugat-dunántúli régión belül - ami kelet-magyarországi vagy Pest megyei kistérségekből nézve maga az ígéret földje - valóban meglepően nagy különbségek vannak. Ez egy ilyen ország. Visszautalva az előzőekre, mindez a történelmi adottságokból is következik. Úgy gondolom, ha minden úgy marad a világban, ahogy most van, vagyis a fellendülési időszak nem ér véget, akkor, ami eddig hátrány volt, azt most előnnyé lehet kovácsolni. Ami eddig elzárt helyzetet eredményezett, azzal, hogy itt volt a határ, az most lehet éppenséggel – a határon átnyúló gazdaságfejlesztő programokban való részvétel formájában – előny. Itt a hármas határ környékén, nemcsak Szlovénia és Horvátország, hanem Ausztria is nagyon közel van, innen egy ugrás Olaszország, annak is gazdaságilag, iparilag és kereskedelem szempontjából fejlettebb északi régiója. Amit Ausztria jelent, jelentett Győr-Sopron megyének és az ország azon nyugati végeinek felzárkózásában, azt itt Zalában Olaszország közelsége jelentheti. Vannak is olyan törekvések a közlekedési infrastruktúra fejlesztésétől kezdve más gazdaságfejlesztő koncepciókig, ahol ezt számításba veszik.

- Jelentős minimálbér-emelést jelentett be a kormány nemrég, a vállatok társaságiadó-csökkentésével párhuzamosan. E két lépés mennyiben járulhat hozzá a régóta áhított uniós bérfelzárkózáshoz, és különösen a nyugati megyéket érintő, külföldre történő elvándorlás lassításához?

- Mindaddig, ameddig Magyarországon a gazdaság teljesítőképessége, a termelékenység nem zárkózik fel ahhoz a színvonalhoz, ami tőlünk nyugatabbra van, ez a különbség nem tűnik el. Ez nem a magyar emberek kevésbé tehetséges, vagy kevésbé szorgalmas voltából adódik, hanem mert ötven éven keresztül nem voltunk részesei a normális európai gazdasági vérkeringésnek. Másik megközelítésben ez az ország gazdasági fejlődését is serkenti, a versenyképességet javítja a bérek oldaláról, hiszen az, hogy Magyarországon ennyi külföldi beruházó jelent meg, aki termelőkapacitásokat telepített, sőt egyre inkább kutatásfejlesztési vagy logisztikai központokat is létrehoz, ennek az a háttere, hogy a magyar munkabérek ugyan alacsonyabbak a nyugatinál, de a magyar munkaerő képzettsége közelíti azt, vagy legalább olyan magas. Ugyanakkor van egy optimum, amit nem érdemes azzal veszélyeztetni, hogy egy erőltetett bérnövekedést próbálunk megvalósítani, amit a magyar gazdaság nem képest fedezni. Ez egy lépésről lépésre zajló folyamat, ami most úgy tűnik, hogy éppen az által vesz nagyobb lendületet, hogy most már nem arról van szó, hogyan lehetne Magyarországon minél több munkahelyet teremteni, hanem arról, hogyan tudunk ezen munkahelyek számára megfelelően képzett és elegendő számú munkaerőt biztosítani. Ezt csak úgy lehet –  azon túlmenően, hogy a piac igényeinek megfelelő képzést kell Magyarországon megvalósítani, illetve meg kell próbálni a béreket a megfelelő szintre emelni –, hogy annak az embernek a döntésében, aki arról gondolkodik, hogy elmenjen-e külföldre, hátrahagyva az országot, családot, barátokat és azt a környezetet, amiben jól érzi magát, legyen benne az is, hogy az a bérkülönbség, ami egy német vagy angol álláshely és egy  magyar között van nem olyan nagy, hogy érdemes legyen ezt az áldozatot vállalni. Megítélésem szerint történelmi értelemben rövid távon arra a szintre kell felemelni a magyar bérszínvonalat – ami valószínűleg a mi életünkben még mindig alacsonyabb marad, mint ami Ausztriában vagy Németországban tapasztalható –, hogy a fiatalokat, az élet minőségét meghatározó minden szempont mérlegelése után inkább itthon maradásra késztesse, semmint az elvándorlásra.

- A közelmúltban a belpolitikai tematika fókuszában a kvótanépszavazás és az azt követő alkotmánymódosítási szándék állt. Az alkotmánymódosítás azonban nem ment át a parlamenten. Milyen lépésekre készül a kormánypárt?

- Várjuk az Alkotmánybíróság döntését, ami megmutatja nekünk, hogy milyen keretek között lehet gondolkodni az uniós jog magyarországi alkalmazását illetően. Konkrétan a bevándorlás kérdését nézve arról van szó, hogy lehet-e alkotmányosan, a magyar jogszabályoknak megfelelően bárkinek a külső döntése alapján Magyarországra telepíteni embercsoportokat, függetlenül attól, hogy ők akarnak-e Magyarországra települni, vagy mi be akarjuk-e őket fogadni vagy sem. Természetesen az európai porondon folytatni kell azt a küzdelmet, amiben a népszavazás – közjogi értelemben vett sikertelenség ellenére – is óriási segítséget jelentett. Azon országok is segítséget nyújthatnak ebben, amelyek Magyarországgal egy cipőben járnak. Meg kell akadályozni, hogy az Európai Bizottság gyakorlatba helyezze, végrehajthassa azt a törekvését, hogy a nyugat-európai országok által invitált és befogadott tömegeket szétosszák az Európai Unió többi országai között, főleg egy olyan szelekció után, ahol lefölözik a munkaerőpiac szempontjából hasznosítható részt. Ez a küzdelem folyamatosan zajlik Brüsszelben.

- Az egész világot meglepte az amerikai elnökválasztás eredménye, ugyanakkor Fidesz-körökben már a kampány idején kinyilvánították, hogy Trump győzelmét tartanák a jobb alternatívának. Mennyiben lehet hatással az eredmény az USA és hazánk kapcsolataira? Hogyan változhat az USA európai uniós, illetve kelet-közép-európai politikája az elnökváltással?

- Egyelőre Donald Trump leendő politikájára csak a kampányban elhangzottakból lehet következtetni, viszont ennek valóban voltak olyan elemei, amelyek számunkra kedvezőnek tűnnek. Többek között a migrációs politikában jelenthet fordulatot az ő elnökké választása, ami a bevándorlást pártoló európai politikusokat is egy nagyon erős támogatástól foszthatja meg. Másodsorban, ugyancsak nyilatkozataiból kiolvashatóan, talán nem lesz olyan „lelkes” a demokrácia-export folytatásában, mint a Clinton külügyminiszterrel megtámogatott Obama-kormányzat, amely az egész külpolitikai vonalvezetését erre építette fel. Ha ez így van, akkor az amerikai külpolitika kevésbé lesz aktív abban az értelemben, hogy mindenáron be akarjon avatkozni a világ különböző pontjain lévő, szuverén államok, így Magyarország és a közép-európai államok belügyeibe. Itt egy kis fellélegzésre mindenképpen számítunk, hogy két szövetségeshez méltóan, a méretbeli, hatalombeli különbségeket figyelembe véve, de mégiscsak egyenrangú partnerként fogunk ezentúl tárgyalni egymással.