A kényszerzubbonytól a komplex terápiáig

Egyebek mellett e kérdés is felmerült a Zala Megyei Kórház pszichiátriája pénteki ünnepi rendezvényén, amelyhez az osztály több mint 100 éves múltja kínált apropót. A hangversenyteremben megtartott összejövetelen a régió társintézményeinek képviselői hallgatták az előadásokat, amelyek a múlt és a jelen mellett a jövőt is körvonalazták.

A köszöntők sorában elsőként dr. Paizs Teréz megyei tiszti főorvos szólt az osztályhoz fűződő személyes kötődéseiről, felhíva a figyelmet, hogy az ott szolgálatot teljesítők olyan embereken igyekeznek segíteni, akik a leginkább próbára teszik az őket gyógyító orvosokat, szakdolgozókat.

Zimborás Béla, a polgármesteri hivatal humánigazgatási osztályának vezetőhelyettese kiemelte, Zalaegerszeg az országban elsőként szervezte meg 2006-ban a szenvedélybetegek nappali ellátását (félúti ház), dr. Csidei Irén, a kórház főigazgatója pedig a fejlődést ecsetelte.

Dr. Sipos Zsófia, dr. Csidei Irén és Kovács Zsuzsanna a betegek által készített emlékkönyvet nézegeti (Fotó: Pezzetta Umberto)

A múltban sokáig csak a kényszerzubbony és az elektrosokk jellemezte e területet, mára azonban az ellátási formák változatos skáláját veti be az osztály öt részlege. A pszichiátria az egyik legrégebbi szakma a kórházban, s a jövőjük is konkrétumokkal írható le.

Erről dr. Sipos Zsófia, az osztály vezetője szólt, kifejtve, hogy egy nyertes pályázatnak köszönhetően belátható időn belül jelentős szakmai átalakuláson megy át a pszichiátria. A komplex rehabilitáció eszköztára egy átmeneti intézménnyel, a nappali kórházzal egészül ki, ami kórházi betegellátást jelent, bentfekvés nélkül.

A megvalósításhoz szükséges bővülés a még Pózván található aktív osztályok beköltözésével indulhat meg. Számos előadás hangzott még el, dr. Szabó József, a PTE egészségtudományi kar igazgatóhelyettese (aki 13 évig szociális munkásként dolgozott az osztályon) a történeti szálat gombolyította, dr. Babrik Zsuzsanna pszichiáter az ellátás rendszerét bontotta ki, Kovács Zsuzsanna pedig a gyógyító célú foglalkoztató sokszínű munkájáról szólt, annak vezetőjeként.

Az ott zajló munkából amúgy egy kis kiállítás kínált ízelítőt. Láthattuk egyebek közt azt a méretes emlékönyvet is, amit ugyancsak a betegek készítettek az osztály életéről. Mindezen túl három pszichológus, két gyógytornász és öt diplomás ápoló szólt még szakterületéről.

A szorongás, a depresszió lassan népbetegséggé válik, látszik ez abból is, hogy az osztály 152 ágya is kevésnek bizonyul. Az orvoshiány őket sem kerüli el, tíz szakemberük mellé még legalább ötöt szívesen fogadnának. Munkájukat négy pszichológus és két szociális munkás segíti.