„A lányunkra fogtak fegyvert” - Elmont Gergely pedagógus emlékei 1956-ról

1956. A pályakezdő fiatal tanár, az éppen abban az évben 25. évét betöltött Elmont Gergely Zalatárnokon tanított feleségével együtt, akivel az év elején kötötték össze életüket. A boldognak indult élet azonban hamar baljós fordulatot vett.

– Jött a feketeleves: behívattak mindkettőnket a Művelődési Osztályra, mert pedagógusként nem lehetett volna templomba járni. Júniusban, mikor bizonyítványosztás volt, jött a kézbesítő, hozta a behívóparancsot. Zalaegerszegre bevonultam katonának. Idehoztak bennünket Diszelbe, katonai táborba, én az ezredparancsnoknak voltam a segédtisztje. Akkor a gyakorlóévemet töltöttem, közeledett az államvizsga ideje, de nem beszéltem erről ott. Én csináltam a szabadságos papírokat a többi katonatisztnek és volt alkalmam, hogy aláírattam az enyémet is. Az államvizsga napján, véletlenül – a jó Isten is úgy akarta – az ezredparancsnokot elvitték egy hétre gyakorlatra. Én meg szépen elmentem, katonaruhába levizsgáztam. Kaptam egy stencilezett papírt, hogy sikeres államvizsgát tettem: a járási hivatalnál jelentkeztem vele, akkor ott azonnal telefonáltak a pártbizottságnak és a megyei tanácsnak. Durva szavakkal mondták, hogy „így még nem vágta át őket senki „– ezt nem tudtam mire vélni. Majd behívatott a személyzetis és elmondta, hogy mivel megesküdtünk a templomban, az volt a határozata a megyei tanácsnak, hogy vigyenek be katonának, hogy ne tudjak leállamvizsgázni – idézi fel tapolcai otthonában a nyugdíjas pedagógus.

Elmont Gergely Zalatárnokon tanított feleségével együtt Fotó: a szerző

Azidtőtájt már Budapestről érkezett katonáktól eljutottak olyan hírek vidékre is, hogy az egyetemi ifjúságnak valami nem tetszik, s szerveződnek.

– Ez volt a Petőfi Kör. Érdeklődtem tőlük, hogy mégis miről van szó. Azt mondták, ez a rendszer nem tetszik nekik, meg kell változtatni. Amikor megkezdődött már a tanítás, ilyen híreket már nem kaptam, mert augusztus végéig tartott a katonaidőm.

Teltek, múltak a napok, egyik tanítási nap követte a másikat Zalatárnokon. S elérkezett 1956. október 23-a.

– Rajzóra közben kinéztem az ablakon. Az iskolaépület mellett volt a rendőrség. A körzeti megbízott az oszlopokról a vörös csillagot fűrészelte le. Kiszóltam neki: „Fülöp elvtárs, miért kell azokat leszedni? Talán valami más kerül a helyükre?”

„Nem is tudja, mi van Budapesten? Kitört az ellenforradalom, a nép mindenhol leveri a vörös csillagokat. Ezt megpróbálom megmenteni” – mondta.

És én akkor néhány nap múlva kezembe vettem az irányítást. Megszerveztük a felvonulást a faluban, ezen az iskolás gyerekek is részt vettek. Több alkalommal elszavaltam a Talpra, magyart! a hangos híradóban. Amikor a felvonulásnak vége volt, akkor többeknek az volt a véleménye, hogy a begyűjtési iratokat el kell égetni, hogy ne maradjon ebből semmi vissza. Mi is odamentünk, ott már feldühödött tömeg fogadott. Sokan az anyakönyvi iratokat is a tűzre akarták vetni. Akkor én szóltam rájuk, hogy ezt ne tegyék, mert ennek kárát fogja vallani az egész község. Aztán néhány nap múlva megalakult a Nemzeti Tanács. Zalatárnokon elnökhelyettesnek választottak és küldöttnek is: a járási Nemzeti Bizottságban én képviseltem a községet.

S hogy mi is volt a zalaiak és a község lakóinak célja, mi mindent szerettek volna elérni? A követeléseket- a megyei felhívással összhangban – 16 pontban foglalta össze Elmont Gergely.

„A szovjet katonai egységek azonnal vonuljanak ki hazánkból! Magyarország címere és nemzeti jelképe újra a Kossuth címer legyen! Március 15-e és október 6-as legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap! Teljes amnesztiát a felkelőknek! A sztálinisták által bezárt politikai foglyokat azonnal bocsássák szabadon! A sztálinistákat vonják ki a közéletből! Töröljék el a begyűjtési rendszert, és mindenki anyagi helyzetéhez mérten viseljen közterheket! Teljes szólás-, sajtó – és vallásszabadságot! Alakuljon Független Nemzeti Magyar Kormány, amely hozza nyilvánosságra programját! Rövid időn belül tartsanak titkos és szabad választásokat és szövegezzék meg az új Alkotmányt! A Kossuth rádió a Dunántúl helyzetével és követeléseivel is foglalkozzon! Azonnal szüntessék meg az ÁVH-t! A magyar természeti kincsek felett a magyar nemzet rendelkezzen! Az alkotmányos szabadságjogok teljes és valódi biztosítását! A jelenlegi külföldi szerződéseket azonnal vizsgálják felül és a nem megfelelőket bontsák fel! A személyi kultusszal kapcsolatos minden képet, szobrot és könyvet semmisítsenek meg!” – így szólt a zalatárnoki 16 pont az 1956 októberében megfogalmazottak szerint.

– Ezeket én több alkalommal felolvastam a hangos híradóban. Utána azt követelték többen, hogy ki kell osztani a begyűjtési raktárból a gabonát, de közbeléptem, hogy ezt nem lehet megtenni, mert nem tudhatjuk, hogy mi lesz a kimenetele. Közben a téesz elnökkel megszerveztük a élelmiszergyűjtést és a Budapestre való szállítását. November elején Zalatárnokon már tapasztalatuk, hogy nagy tömegben jöttek a nyugatra induló vándorlók, akik igyekeztek minél hamarabb elhagyni az országot – idézi fel az őszi napokat Elmont Gergely.

A forrongó napok után azonban következett a megtorlás. A nyugdíjas pedagógus mutatja az iratokat, melyeket „Elmont Gergely zalatárnoki lakos rendőrhatósági felügyelete alá helyezéséről” állított ki a megyei rendőrfőkapitányság, 1957 augusztusának elején.

„ Nevezett az októberi események alatt aktív tevékenységet fejtett ki, mint ellenforradalmi bizottsági tag. A gyűléseken minden esetben részt vett, melyeken fel is szólalt. Az ellenforradalmi követeléseket ő olvasta fel, melyet hangoshíradón többször megismételt. Ő adta ki az úttörőzászlókat a felvonuló tömegnek. Követelte a tanító „úrnak” történő megszólítást, az iskolában a kereszt feltételét. Ő tartotta a járási ellenforradalmi bizottsággal a kapcsolatot. Biztatta az iskolás gyermekeket az ellenforradalmi jelszavak kiabálására. Fenti cselekmények miatt a rendőrhatósági felügyelet alá helyezés vált szükségessé, hogy állandó ellenőrzés alatt legyen. Nevezett jelen határozatom kézbesítését követő minden hét vasárnapján délelőtt 11.00 órakor köteles a zalaszentmihályi rendőrőrsön jelentkezni. Eltiltom attól, hogy lakóhelyét, Zalatárnok államigazgatási területét hatóságom előzetes engedélye nélkül elhagyja; állandó bejelentett lakásától 23.00 órától 5.00 óráig távozzon, a vendéglátóhelyek összes szórakozóhelyiségeit, italboltokat, gyűléseket, összejöveteleket, nyilvános helyeket látogasson, lakásán távbeszélőt tartson fent – áll a dokumentumokban.

Ekkortól folyamatosak voltak az ellenőrzések: rendszerint éjjel törték az ajtót a kis családra a rendőrök. A kötelező vasárnapi jelentkezések sem voltak könnyűek, hiszen a Zalatárnok és Zalaszentmihály közti távot csak kerékpárral vagy gyalog tudta csak megtenni a fiatalember. Bár továbbra is taníthatott, ám tantestületi üléseken nem vehetett részt a pedagógus.

– Hetente kétszer- háromszor, éjjel, hajnalba érkeztek ellenőrizni, fegyverrel jött mindig két rendőr, átkutatták a lakást. A kislányom csak sírt és sírt. Nem hagyhattam el a falut, a sógorom esküvőjére sem engedtek el. A faluban az emberek együttérzőek voltak velem, akire gyanakodtak, hogy ellenséges velem, azt meg is verték. Az, hogy mellettem álltak, sokat segített a helyzet elviselésében – idézi fel Elmont Gergely.

A felügyelet 1958 januárjában ért véget, az indoklás szerint: „a megkötöttségeket pontosan betartotta, munkáját becsületesen elvégzi, cselekménye elkövetését megbánta. Helyi szervekkel a kapcsolat jó. Figyelembe véve eddigi munkáját, bízva abban, hogy a a következőkben bármilyen ellenséges tevékenységtől tartózkodni fog, rendőrhatósági felügyeletét megszüntetem” - olvasható a határozatban.

– Uralomra lépett a Kádár- kormány,. Jött a „MUK” a „márciusban újrakezdjük”: akkor bevittek három napra őrizetbe, a megyei kapitányságra, azt állították, hogy én újra szervezkedek. Az volt a szerencsém, hogy amilyen időpontot megadtak, hogy én szervezkedtem, én éppen a kórházban feküdtem, sportsérülés miatt.

Később – büntetésből osztatlan iskolába helyzeték a házaspárt, Padárra, jóval kevesebb, tanítói fizetésért, s közölték, hogy ne számítsanak semmiféle jutalomra.

– Bekapcsolódtunk a közösségi életbe, bennünket nagyon megbecsült a falu. Feleségemmel versenyekre vittük a gyerekeket. De nehéz is volt, ha ha busszal akarunk eljutni Zalaegerszegre, akkor hét kilométert kellett gyalogolni Nagykapornakra, a buszmegállóig. Később Baktüttösre helyeztek minket: itt s rendszeresen vittük versenyekre a gyerekeket. A Fizikai Kutatóintézettől szereztem eszközöket az iskolába. Ott egy professzorral találkoztam, akit az októberi események miatt büntetésből raktárosnak helyeztek el oda.

Elmont Gergely később, 1968-ban a zalaegerszegi Szakmunkásképző iskolába került, majd néhány év múlva feleségével együtt aktívan részt vett a zalaegerszegi javítóintézet alapításában. Évekig dolgozott itt, majd nyugdíjazásáig a gyermekvédelmi intézetben volt pártfogó.

Elmont Gergely egyetlen dolgot bán életében: hogy véget ért sportolói pályafutása: ifjúkorában országos versenyeken szerzett távolugró bajnoki címet.

A gyermekvédelemben végzett munkáért az általa vezetett szakmai csoport Állami Ifjúsági Díjat kapott. Elmont Gergely a rendszerváltás után megkapta a köztársasági elnök, valamint a Politikai Foglyok Országos Szövetsége emléklapját.

– A forradalom idején nagy lendület volt bennünk. Az volt a baj, hogy a Szabad Európa Rádió állandóan hitegette a magyar népet, hogy tartsanak ki, jön majd a segítség. Ebben bíztak sokan. Ilyentájt mindig arra gondolok, milyen jó lett volna, ha megkapjuk az ígért segítséget – meséli Elmont Gergely.

De vajon ma is ugyanígy csinálna mindent?

– Ha olyan helyzet lenne, mint ami akkor volt, mostani ésszel még nagyobb lendülettel kapcsolódnék be, tudnám, mit és hogyan tegyek. Követeltük a a szabad vallásgyakorlás lehetőségét: hogy ez nem volt, bizonyítja a mi esküvőnk utáni meghurcolás , most örülök annak, hogy nyugodtan lehet gyakorolni a vallást. Életem során hiába küzdöttem és bizonyítottam mindig, hogy én dolgozok becsületesen, nem ismerték el. A kitüntetést nagyon jó érzés volt átvenni, akkor éreztem, hogy sok huzavona, szenvedés után végre elismernek.