A legfontosabb az elfogadás! Szakértői vélemény az edzőteremből „eltanácsolt” Down-szindrómás fiú ügyében

A történet lényege a sérült fiú testvérének szemszögéből (ő írta le a történetet a közösségi oldalon, ezzel elindítva a „médialavinát") a következő: Down-szindrómás öccse komoly súlyfelesleggel rendelkezik, ezért felkerestek egy közeli konditermet, s annak tulajdonosát, hogy segítse testvérét a jobb testi kondíció elérésében. Állítása szerint testvére nem hangos, ápolt, majd ahogy bejegyzésében fogalmazott, „a terem tulajdonosa megkérte szüleimet, hogy a továbbiakban ne látogassák a termet. Ugyanis több panasz is érkezett a Down-szindrómás öcsémre, egyszerűen zavarta a jelenléte azt a néhány "egészséges" felnőtt embert, akikkel a néhány alkalom alatt találkozott".

Majdhogynem országos lejárató kampány indult a terem tulajdonosa ellen, anélkül, hogy az ő véleményére is kíváncsiak lettek volna. Ezt később, bár jóval kisebb érdeklődéssel, de pótolták az országos médiumok. A tulaj elmondta, a Down-szindrómás fiú apja kereste fel, mondván, gyermeke állapota nem súlyos, minden rendben lesz. Majd az edző könnyed kardió edzést javasolt a fiúnak, míg Attila (a Down-szindrómás fiú), a szülei beleegyezésével, egyre inkább a súlyzók, kondigépek használatát szerette volna előtérbe helyezni. Majd, a már említett panaszok, és miután Attila képtelen volt az önálló edzésre, a következőket javasolta  a terem tulajdonosa: „azt javasoltuk a szülőknek, kérjék specialista segítségét, mert a fiú itt nem fog tudni biztonságosan edzeni."

Cikkünk célja nem az „igazságtétel", ugyanakkor nagyon kevés médium tette meg azt a nyilvánvaló lépést, hogy felkeressen szakértőket a kérdésben. Zalaegerszegen a Béke Ligeti Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény dolgozói, tanárai, hosszú évtizedek óta sérült emberekkel, a sérült emberekért dolgoznak! Az iskola fő profilja, hogy sajátos nevelési igényű, a tanulásban és értelmileg akadályozott tanulók nevelését, oktatását, képzését végzi 1-12. osztályban. Ebben a kérdésben is segítségünkre volt az iskola két tanára, a biológia-testnevelés szakos Poller Györgyi, és a testnevelés-gyógytestnevelés szakirányú végzettséggel rendelkező Sziver Krisztina.

Poller Györgyi és Sziver Krisztina

Az ügyről általánosságban először Poller Györgyi foglalt állást:

- Alapvetően egy Down-szindrómás gyereket nem lehet felügyelet nélkül hagyni! A konditerem vezetője helyesen járt el a gyakorlatok kérdésében. Ő a szakember, ő a tulajdonos, így felelősséggel tartozik azokért az emberekért, akik a termében vannak. Ha azt mondta, hogy súlyzós edzést ne alkalmazzanak Attilánál, akkor azt be kell tartani, s ebben nyilván igaza van, egy könnyebb, lazább mozgással kell elkezdeni a sportolást, lassú kocogással, később futással. A súlyzó annyiban is veszélyes, hogy végig ott kell lenni a fogyatékkal élő emberek mellett, és a gyakorlatot végig kontrollálni kell a felügyelőnek. Én azt gondolom, hogy a családnak arról gondoskodnia kell, hogy legyen egy olyan trénere a fiúnak, aki végig csak vele foglalkozik, ügyel és vigyáz rá. Ezt a felelősséget nem vállalhatta fel a konditerem vezetője.

Az edző története alapján, a kapcsolatfelvétel úgy történt, hogy Attila édesapja kereste fel, majd vázolta neki fia betegségét annyiban, hogy állapota nem súlyos, nem lesz vele különösebb gond. Sziver Krisztina véleménye erről a következő volt.

„Ez úgy működik, hogy a személyi edzőnek a család odaviszi a beteg fiú papírjait, és minden leletét. A szó elszáll, és az edzőnek pontosan tudnia kell a sérült ember problémájának mértékét. S csak ezután beszélhetik meg, hogy milyen lehetőséget lát, milyen edzésprogram ajánlott. Az első pár edzésnek szerintem is személyi edzővel kell történnie. Aztán, ha a család felvállalja, hogy ott marad vele folyamatosan, akkor ez edző nélkül is folytatódhat, de mindenféleképpen orvosi vizsgálatokat is be kell iktatni, hogy pontos képet kapjanak a haladásról, fejlődésről, esetleges károsodásról. Egyértelműen folyamatos kontroll kell!

Manapság szinte lépten-nyomon belebotolhatunk személyi edző képzésekbe. Pár hónap alatt, a sikeres vizsga letétele után szinte bárki edzővé válhat, így jogosnak éreztük a kérdést, hogy például egy OKJ papírral rendelkező tréner egyáltalán foglalkozhat-e egy Down-szindrómás emberrel?

- Ez egy nehéz kérdés, mivel nyilván egy OKJ-s tanfolyam nem terjed ki ilyen szaktudásra, szakértelemre. Itt is azt tudnám hangsúlyozni, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha folyamatosan konzultál az edző egy egészségügyi szakemberrel. Ha közösen kontrollálják az edzést, akkor igen, dolgozhat Down-szindrómás gyerekkel is. De hangsúlyozom, a beteg orvosával való konzultáció semmilyen körülmények között nem maradhat el.

Krisztina tovább folytatta véleményének kifejtését egy saját, iskolai példával.

- Nálunk a gyerekeknek írnak fel gyógyúszást. Ha csak enyhe fogyatékos gyerekekről is van szó, az uszoda edzője nem vállalja az órát, csak akkor, ha egy gyógypedagógus van mellette és elkíséri a gyerekeket.

A két tanárnő többször is hangsúlyozta a szakorvossal történő konzultáció fontosságát, hiszen a Down-kórnak több típusa van, s ez egy sarkalatos kérdés abban, hogy a beteg végezhet-e súlyzós edzést.

- Azt is tudni kell, hogy egy Down-szindrómás váratlan helyzeteket teremthet. Van egy kirohanása, ami számára természetes, de lehet, hogy a másik embert zavarja, irritálja. Itt válik nagyon fontossá, hogy mennyire fogadják el az „épek" a fogyatékosokat egy edzőteremben.

Az elfogadás, a sérültek társadalomba való beilleszkedésének egyik zalai élharcosa a Béke Ligeti iskola. Mint megtudtuk, hogy egy országos program keretein belül két közeli edzőterembe az ő tanulóik is eljutottak. Erről az élményről is mesélt Györgyi tanárnő.

- A fogyatékkal élők nagyon ritkán jutnak el ilyen helyre, ezért az ő szempontjukból is óriási élmény volt, mert van, aki addig még csak nem is látott edzőtermet. Nagyon barátságosan fogadtak minket, türelemmel bántak a gyerekekkel, felettébb pozitív módon sült el. Kondigépeket is használtak a gyerekek, az edzők mindent elmondtak nekik, s mi, a kísérők is végig ott voltunk a gyerekek mellett. Ez a két fitnessterem már tudja, hogyan kezelje a sérült gyerekeket, és azt is, hogy esetleg kitől kérjen segítséget. Ha netán ilyen megkeresés történik, mint az említett esetben, akkor nyugodtan forduljanak hozzánk.

Az iskola hasonlóan emlékezetes, és szintén sportoláshoz kapcsolható programja volt a „Táncoljuk körbe a teret" névre hallgató kezdeményezés, amit a Dísz téren rendeztek meg az Egerszeg Fesztivál nyitányaként.

Az országos ügyben tehát vélhetően mindkét fél hibázott. Ugyanakkor érdemes lenne minden embernek megismerni a Béke Ligeti iskola mottóját: „Önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy gonosz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek, vagy kételkednek benne."