A reformáció és a népművészet kölcsönhatása

Erről győződhettek meg, akik szombaton és vasárnap kilátogattak a gébárti Kézművesek Házába, ahol a Zala Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében zajlott a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Reformáció Emlékbizottság a Reformáció 500 éves magyarországi és a határainkon túli egyházkerületek jubileumi ünnepségeihez kapcsolódó pályázat révén létrejött szakmai konferencia, bemutató és gyakorlati foglalkozás a népi kézművesség országos hírű mestereinek részvételével.

A gébárti tanácskozáson dr. P. Szalay Emőke debreceni muzeológus tartott előadást a magyar reformáció és a népművészet kapcsolatáról. Hangsúlyozta: református templomaink többszáz éves értékeket őriznek, hiszen a gyülekezetek tagjai saját készítésű eszközöket, tárgyakat juttattak a szakrális terekbe, amelyek ott használati tárgyakként szolgálták tulajdonosaikat. Ezek a tárgyak a templomokban élték túl például a törökdúlást.

A gébárti Kézművesek Házában Csuti Tibor fazekasmester úrasztali kelyhei és kancsója, Radácsi Piroska hajdúszoboszlói hímző, a Népművészet Mestere úrasztali terítői. Raj Rozália és Nagy István délvidéki magyar néprajzkutató a Vajdaságból érkezett a konferenciára Fotó: Pezzetta Umberto

Skrabut Éva, a zalai népművészeti egyesület elnöke mindehhez hozzátette: a zalai népművészek az elmúlt évtizedekben beemelték az élő népművészetbe például a hímzések, fazekas eszközök reformációhoz is köthető díszítőművészetét, így most nem a semmiből építkeznek, amikor felelevenítik a reformációt és a népi vallásosságot reprezentáló kultúrát.

Különleges filmes előadást tartott a Vajdaságból érkezett Raj Rozália és Nagy István, akik néprajzkutatóként és néptáncosként még a kilencvenes években gyűjtötték a délvidéki magyar szórványság protestáns temetőit átható motívumokat.

- A korábbi felmérések szerint talán hatszázezres magyar közösségről lehet beszélni nálunk - mondták a vajdasági Folklórközpont koordinátorai, hozzátéve, könnyen lehet, hogy ma már jóval kevesebben vallanák magukat magyarnak Szerbiában.

- A vajdasági református temetők ma is élők, noha a Mária Terézia által odatelepített felekezet kicsiny létszámúnak mondható, a magyarok oda temetkeznek. Nagyon érdekes jelenség, amit a szomszédos szerb temetőkben tapasztalhatunk. A magyar, illetve a református fejfák motívumai megjelennek náluk, míg a fordított hatás nem mutatható ki.

Az arra járók Gébárton megcsodálhatták a Népművészet Mestere címmel bíró hajdúszoboszlói Radácsi Piroska úri hímzéssel ékes terítőit, azt is, amelynek az eredetijét 1635-ben Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége adományozott a nagyváradi református gyülekezetnek, s amely a legenda szerint többszáz évig rejtőzködött Tordán egy vasládában. A rendezvényen bemutatott, három esztendeig készült másolat eszmei értéke többszáz ezer forint.