A technológia fontosabb lett, mint a személyes kapcsolat? A facebook negatív és pozitív hatásai

Ugyanis 2004-ben indult világhódító útjára az amerikai Mark Zuckerberg találmánya, a facebook. A legnagyobb közösségi háló 2012-ben elérte az egymilliárd regisztrálót. Hazánkban is szinte már ott tartunk, hogy generációtól függetlenül mindenki megtalálható a facebookon. De hová vezethet ez? Úton-útfélen telefont, vagy egyéb internetképes eszközt használó emberekbe botlunk. Erről a világméretű kérdésről még kevés pszichológiai vizsgálat, publikáció született. Egy, a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanító szakos végzős hallgató, Nagy Krisztina, és konzulense, a pszichológus, adjunktus Holecz Anita abba a nem könnyű feladatba vágta a fejszéjét, hogy a 13-15 éves korosztály facebook felhasználási szokásait, s annak hatásait, következményeit vizsgálja meg egy szakdolgozat formájában. A kutatás eredményeiről, s a facebook negatív és pozitív hatásairól beszélgettünk.

- A kutatás által vizsgált 13-15 éves korosztály hány százalékénak van facebookja? S talán ennél is fontosabb kérdés lehet, hogy mennyire aktívak a közösségi oldalon?

Nagy Krisztina: A vizsgált gyerekek kb. 80%-a rendelkezik profillal. Átlagban másfél órát foglalkoznak a facebookkal, de az internettel még másfélszer ennyit! 80% felett volt azoknak a száma, akik minimum négyszer vagy négynél többször lépnek be egy nap a profiljukba, ami egy megdöbbentően nagy szám!

Holecz Anita és Nagy Krisztina

- Mi lehet az a szint, ahol elválik a facebook pozitív és negatív felhasználása?

Holecz Anita: Azt nem lehet megmondani, hogy hány kattintás után veszélyes, és kezd el haladni a gyerek a függés felé. Az eltöltött idő mennyisége teheti problémássá a facebookot, amikor már kezd elhanyagolni egyéb dolgokat. Ha iskolás gyerekről van szó, elhanyagolja a tanulást, és a családi együttlétek helyett, később már az alvás helyett is a facebookot választja. Majd elkezdi érezni a feszültségét annak, ha ő valamilyen formában akadályozva van a program használatában. Ezeknél a gyerekeknél, akiket most nézett Kriszta, az jött ki, hogy átlagban 3,5 órát lógnak az interneten, amit én elég komoly számadatnak gondolok! De a levelezős órákon, gyakorló apukák-anyukáknál is rákérdeztem erre, és ők is ezeket az adatokat mondták! Ez tényleg ennyi, ők is ezt látják gyerekeiken!

- Sokszor érezheti azt az ember, leginkább a tini lányoknál, hogy szinte versenyeznek a képeikre érkezett lájkok számával. Okozhat-e személyiségtorzulást az, ha egy lánynak a képére pl. 500 lájk érkezeik, avagy csak pár darab?

N.K.: Pont ez volt az egyik fő indokom, amiért belevágtam ebbe a szakdolgozatba, ebbe a kutatásba! Hiszen miért tesznek ki olyan képeket, amire várhatóan negatív kommentek is érkeznek? Úgy gondoltam, hogy a lájk miatt, hisz ettől várnak visszacsatolást. De kiderült, hogy nem azok a gyerekek csinálják ezt, akiknek kevés a barátjuk, akiknek rossz családi háttere van, hanem akiknél minden pozitív és szinte tökéletes! Őket a negatív hozzászólások se zavarják! Sőt, a fiúkról azt mutatták az adatok, hogy egyáltalán nem érdekli őket, hogy milyen választ kapnak a megosztásaikra.

H.A.: Az alapfeltevésünk dőlt meg, hiszen azt hittük, azok vágynak minél több lájkra, akik nem kapnak elég családi figyelmet, vagy nem elég összetartó a család, s kevés barátjuk van. Tőlük vártuk azt, hogy lételemük, hogy megmutassák magukat a neten. Sőt, azt hittük, hogy ők lesznek azok, akik korlátlan időt töltenek el online, és pakolgatnak ki bármit, csak hogy valamilyen visszajelzést kapjanak. Tőlük vártuk azt, hogy a valóság háttérbe szorul, és egy torz képet kapnak a világból. De nem jött ki ez az eredmény! Gyakorlatilag, akik sokat facebookoznak, igenis tudatosan raknak fel képeket, és osztanak meg dolgokat. Sőt, arra is nagyon odafigyelnek, hogy azok racionálisak legyenek. Ezzel szinte azt az eredményt kaptuk, hogy a facebook nem azoknak a fiataloknak kell, akiknek bármilyen hiánypótlásra van szükségük. Nem azokért kell aggódni, akikért azt hittük, hogy aggódni kell!

- Létezhet-e az a jelenség, hogy külön egyénisége alakul ki egy gyereknek a való életben és külön a facebookon, az online világban?

H.A.: Az egészséges működésű pszichés gyerekek nem fogják ezt összekeverni. Azt is tudják, hogy ha ez a két életterük össze is folyik, nem jelenti ugyanazt! S a dolgozatnál vizsgált adatok is azt támasztják alá, hogy nem lesz más a két világ! - A fiatal lányok képeinek közzététele különösen veszélyes lehet. Mennyire használják jól a fiatalok az adatvédelmi beállításokat?

N.K.: Ez egy nagyon megnyugtató adat volt, mert igen, figyelnek a nyilvánosságra. Én azt hittem, ez a szülők miatt lesz így, de a felmérések alapján saját maguk miatt alakult ki. Nem megfelelni akarnak, hanem vigyáznak a képeikre, mert tudják, hogy mennyi veszély leselkedik rájuk az interneten.

- Az esetleges sztrókhiány (a sztrók a kommunikációban használt fogalom, egy egységnyi pozitív vagy negatív „elismerést” jelent, amit az emberek a kommunikáció során egymásnak adnak) nem vezethető vissza a facebook megjelenésére? Hiszen ma már szinte mindenhol, kávézókban, presszókban, éttermekben, sőt sajnos iskolásban is, csak a „telefon nyomkodással” találkozunk, holott ezek a helyek az előző generációknál a verbális kommunikáció színterei voltak.

N.K.: Maximálisan befolyásolja az életüket a facebook, mind a családi, mind a társas élet színterein. Nekem van egy 17 éves húgom, ő is alátámasztja ezeket az adatokat, amiket a kérdőíveimben kaptam. Sőt, a jelzése alapján szerintem sokkal durvább a helyzet, mert az iskolában, az órán, már szinte mindenki facebookozik.

H.A.: Azt gondolom, hogy ezért szinte csak mi aggódunk. A mai gyerekeknek, fiataloknak ez a természetes. Akik elégedettek az élettel, azoknak nem is jön elő, hogy ezeket a beszélgetéseket személyesen kéne megejteni. Nem úgy szocializálódtak, hogy élvezzék csak úgy az egymásra figyelést, az együtt töltött aktív időt. Ez a természetes, hogy egyszerre a való világban, és a virtuálisban is aktívak.

- Mit tesznek és mit tehetnek a szülők?

H.A.: A szülői visszajelzések alapján, elfogadják. Azt gondolom, hogy ha látja a szülő, hogy a gyerek teljesítménye nem romlik, addig nem is aggódik. Ez az új generáció már „multi-tabs kid” (nevet). Nekik nem furcsa egyszerre több dolgot csinálni.

- A 13-15 éves korosztályt vizsgálta a dolgozat. De a facebook jelenség, már rég kiterjedt az idősebb generációkra is. Krisztina is egy csinos, húszas éveinek elején járó lány. Mennyire vetted észre magadon a vizsgált kérdéseket? Ez is inspirált a dolgozat elkészítésében?

N.K.: Én is ugyanúgy használtam a facebookot, szinte mindenhol. Engem is érdekelt, hogy mennyien lájkolják a képeimet. Ha valamelyikre kevesebb érkezett, simán leszedtem. De azóta, nyilván az én személyiségem is fejlődött, sok sorsfordító dolog történt az életemben. Ma már nem igazán van rám befolyásoló hatással. Ösztönzőleg hatott ez, és az is, hogy látom a húgomat, aki szinte ugyanazon megy keresztül, amin én is átmentem.

- Kicsit rátérve az idősebb korosztályokra. Mennyire lehet emberi játszmák színtere a facebook? Hiszen egy szakítás, vagy két ember közötti konfliktus után sok esetben „érdekes” posztok látnak napvilágot.

N.K.: Érzésem szerint pusztán intelligencia kérdése, hogy ki milyen dolgot rak ki, mire hogyan reagál!

H.A.: Én is ezt gondolom! Akiknek a normál életvezetésében is benne van, hogy szeretnek ármánykodni, „játszmázni”, komplikálni a dolgokat, ők használnak ilyen stratégiákat. Akik nem kontrollálják az érzelmeiket a való életben, a facebookon se fogják. Tehát azok az emberek használják „játszmatérként” a facebookot, akik a magánéletükben is így tesznek. De az idősebb generáció is használhatja pozitív dolgokra a facebookot. A nyugdíjasoknak is egy remek terep lehet, hiszen például akik elvesztették párjukat, ha megfelelően használják a facebookot, a közösségi életbeli hiányosságaikat pótolhatják vele, akármilyen idősek is legyenek. Ezért is vagyok én optimista a mostani fiatalokkal kapcsoltban is. Hiszen eljön majd az az életszakasz, amikor nem tudják majd „megúszni”, hogy személyes kapcsolatba lépjenek egymással.

- Válhat egy felnőtt is függővé?

H.A.: Igen, az idősebbek is pont ugyanolyan dinamikával, és ugyanannyi idő alatt, mint a fiatalabb korosztály. De ez nagyon a személyiségtől függ. Vannak-e olyan problémái, ami elől a facebookhoz menekül? Nem korfüggő az, hogy ki hajlamos a kényszeres felhasználásra.