A zalaegerszegi zsidóhitközség tagjai is részt vettek a rechnitzi megemlékezésen

Soha többé, soha többé!, mondta többször is fennhangon vasárnap délután a gyilkosságra emlékezők nemzetközi csoportja Árvai Józseffel együtt az ausztriai Rohoncon (Rechnitz)  a kereszt alakú istálló romjainál.

A zalai szónok mint alelnök az egerszegi zsidó hitközség nevében beszélt, s  a közösségvállalás mellett tett hitet. A zalai delegáció tagja volt Siklósi Vilmos hitközségi elnök és Preisz József örökös alelnök, valamint Juhász Éva, aki a  tolmács szerepét is betöltötte. Az emlékezésen, melyet 1995 óta rendeznek meg, képviseltette magát a bécsi zsidó hitközség, az emlékezetet fenntartó REFUCIUS elnevezésű nemzetközi szervezet, a bécsi magyar képviselet, valamint Kőszeg, Szombathely és Sopron polgárai közül is többen jelen voltak. (A Duna tévé forgatóstábja vasárnap este számolt be az ünnepről.

Preisz József, Siklósi Vilmos és Árvai József a zalaegerszegi hitközség által a kereszt alakú istálló (Kreuzstadl)  falán 2007-ben elhelyezett emléktábla előtt március 22-én, vasárnap délután Fotók: a szerző

Az osztrák-magyar határ közelében fekvő település határában 2012 óta  már emlékező üvegtáblák s az azokon magyarul is olvasható leírás is emlékeztet arra, hogy a második világháború utolsó napjaiban itt gyilkoltak meg mulatozó részeg nácik 180, zömmel budapesti magyar zsidó munkaszolgálatost, akiket a keleti sánc építéséhez vezényeltek ide.

Emlékező kövek és virágok a Kreuzstadl előtt

Mi történt?

Így írnak a netes lexikonok:

1945. március 24-én itt zajlott a rohonci mészárlás. A település kastélyában Batthyány Margit grófnő (szül.: Margareta Thyssen Bornemisza) vendéglátó, szervezett nagy estélyt, melyen a helyi náci párt prominensei, meghívott vendégek mulattak. A helyi náci vezető és mások ötlete lehetett, hogy a kastély pincéiben elszállásolt 600 zsidó között féktelen mészárlást vittek végbe. A történet hitelességét sokan megkérdőjelezték és az osztrák igazságszolgáltatás is tehetetlennek bizonyult, mert a tanúk visszavonták vallomásaikat, az állítólagos résztvevők pedig eltűntek, elszöktek a háború utáni zavaros időkben. Az állítólagos tömegsíroknak sincs nyoma.

A vasárnapi megemlékezésen jelen lévő Szita Szabolcs professzor,  a Holokauszt Dokumentációs Központ volt ügyvezető igazgatója, a korszak és a szóban forgó események kutatója lapunknak elmondta, ő maga is sokféle eszközzel és támogatással kereste a tömegsírokat, eddig  sikertelenül, túl sok még a titok a községben. Reméli, egyszer mégis megtalálják a 180 brutálisan kivégzett ember sírját.