Hírek

2016.10.12. 13:23

Aki nincs velük, az ellenük van - Történészek beszéltek az ötvenes évek diktatúrájáról

Zalaegerszeg - Az 1956-os forradalomhoz vezető társadalmi, gazdasági és politikai előzményeket vette számba az a mai zalaegerszegi konferencia, amely a Rákosi-korszakra irányította a figyelmet.

Arany Horváth Zsuzsa

A Zala Megyei Levéltár (ZML) tudományos ülést szentelt „Egy diktatúra anatómiája" címmel a hazai ötvenes éveknek, abban a szellemben, hogy értsük, milyen folyamat vezetett az '56-os eseményekhez. Molnár András, a levéltár igazgatója, valamint Balaicz Zoltán polgármester vezette fel az ülést, a városvezető méltatta a tudományos közgyűjtemény és az önkormányzat gyümölcsöző együttműködését, a levéltár igazgatója pedig a szakmai közösség munkáját ecsetelte, kiemelve a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kezdeményezésére 2014-ben alakult vidéktörténeti kutatócsoportot, amelynek egyik vezetője Káli Csaba, a ZML igazgatóhelyettese, s ebben a minőségében a tegnapi konferencia egyik szervezője.

Az előadók sorát épp e kutatócsoportból Ö. Kovács József nyitotta meg. A paraszti identitás módszeres kiirtásáról, a földfosztást és földosztást indukáló földéhség folyamatáról, annak következményeiről beszélt nagyvonalakban Ö. Kovács József. Mondandójában hangsúlyozta: 1956 1945-ben kezdődött, hiszen a szovjet mintára felállítani kívánt társadalmi modell a paraszti világban is jelentős kárt okozott a működő parasztgazdaságok felszámolásával, az erőszakos kollektivizálással, a kuláklistákkal, az ellenállást választók meg- és elhurcolásával. A gyorsaságra jellemző példaként említette: a helyi földigénylő bizottságok 1945 tavaszán, még szinte háborús körülmények között maguk dönthették el, ki a hazaáruló, a nép ellensége, akitől elvehették a földtulajdont. Dr. Tóth Judit (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár, MNL) előadásából derült ki, az új tulajdonosokat is annyi teher nyomta (közellátási kötelezettségek, földadó, beszolgáltatás, mezőgazdaság-fejlesztési járulék), hogy a föld inkább gondot és kiszolgáltatottságot okozott, semmint megélhetést. A 25 kataszteri holdnál nagyobb, 350 aranykoronaértéknél magasabb minőségű földek gazdái kuláknak minősültek, ezen a listán 1949-ben az 1,2 millióból 49 664 zalai gazda szerepelt, akik közül számosat kitelepítettek a Hortobágyra. Zala egyébként is nehéz helyzetben volt, hiszen Rákosi megyéjeként tartották számon, lévén itt szerzett országgyűlési képviselői mandátumot. Ezért Zala, illetve párthű vezetői a teljesíthetetlent is túl akarták szárnyalni.

Az ötvenes évek diktatúráját, a Rákosi-korszakot elemző konferencia előadóinak egy csoportja: dr. Tóth Judit, dr. Czetz Balázs, dr. Szabó Csaba, dr. Ö. Kovács József Fotó: Pezzetta Umberto

Dr. Szabó Csaba (MNL főigazgató-helyettes) az egyházüldözéssel foglalkozó beszámolójában jelezte, Zala legalább annyira volt Mindszenty megyéje, mint Rákosié. A történész sorra vette azokat az egyházi embereket, akik a koholt vádakon keresztül megvalósuló túlkapások áldozatai lettek, jelezve, az Állami Egyházügyi Hivatal zalai mindenhatója, Kodela József, a megyei tanács egyházügyi megbízottjaként közismert rosszindulatát párttámogatással élhette ki egészen 1965-ig. A korszak jelszavához méltóan: „aki nincs velünk, az ellenünk van."

Adatgazdag előadást kapott a hallgatóság dr. Czetz Balázstól, a Fejér Megyei Levéltár igazgatójától, aki az iparosítás anomáliáját mutatta be Dunaújváros és Bodajk - kevéssé ismert és sikertelen - bányavárossá alakításának történetén keresztül. A történészek - a belátható végű folyamatot ábrázoló - előadásai jelezték, hiába puhult fel átmenetileg a diktatúra 1953-ban, nem lehetett megállítani az 1956-hoz vezető elégedetlenséget.

Káli Csaba a Zala Megyei Levéltár igazgató helyettese és Erős Krisztina levéltáros történész – a konferencia előadói – ötvenes évekbeli begyűjtési ívet mutat a közgyűjtemény dokumentumai közül

A Zala Megyei Levéltár munkatársai közül Erős Krisztina a Zala megyei határsávból 1950-1953 közt zajló kitelepítésekkel foglalkozott: 1950-ben megközelítőleg 193 családot, 1952-ben 203 családot internáltak a megyéből. „A kitelepítettek életét alapvetően befolyásolta a Hortobágyon eltöltött kinek 40, kinek 16 hónap. Addigi munkájuk, életük értelme egy éjszaka leforgása alatt elveszett... hatása pedig 1953 és 1956 között, illetve még az 1960-as évek elejéig tartott. Például a munkahelyi felvételekkor előnyben részesítették a „tiszta múlttal" rendelkezőt, a volt kitelepített soha nem kapott jutalmat, kitüntetést és semmilyen elismerést."

Káli Csaba a zalai kommunista pártelit összetételét, foglalkozási térképét, anatómiáját rajzolta meg az 1948-1962-es időszakra kitekintve, Bekő Tamás alapkutatásai pedig Zalatárnok község ötvenes évekbeli mindennapjait mutatták be, előtárván, a hatalmi elvárások hogyan vetkőztetik ki önmagukból az egymást jól ismerőket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!