Állati látnivalók: mangalicák, kecskék, nyulak a falumúzeumban

A Rigó Béla gyermekverséből vett sorral, Nálatok laknak-e állatok? címen hirdették meg másodízben a kétnapos programot. Így aztán a kerítésen belül békésen kérődző tehén, a vödrökben vidáman turkáló mangalicák, legelésző kecskék, simogatást jól tűrő nyulak, barátságos lovak fogadták a látogatókat.

Szellő, a welsh pónilány békésen rótta a köröket, ottjártunkkor éppen kis gazdája, a kilencéves Gyergyák Bíborka fogta a vezetőszárat, míg a nyeregben az ötéves Tótmárton Zsófia ült mosolyogva. Mint a kislány elárulta, most próbálta ki először a lovaglást, de azt már anyukájától, Tótmártonné Kulcsár Szilviától tudtuk meg, hogy életükben komoly szerep jut a szőrös, tollas jószágoknak: kutya, macska, csirke, kecske, nyúl is tartozik az egerszegi család mindennapjaihoz. Ezzel ők a maroknyi kisebbséghez tartoznak, hiszen már falun is ritkaság az állatok tartása.

A program részeként nem maradhatott el a kézműves foglalkozás, és láthattuk azt is, megolvasztott üvegből miként készülnek állatfigurák. Megtartották a magyar kutyafajták bemutatóját is, s kihirdették A hátsó udvar hősei című rajzpályázat eredményét.