Buzgón őrzi Knezic Károly tábornok emlékét a vértanú ükunokája

Mint azt lapunknak elmesélte: bizony, a rendszerváltásig nem nagyon beszéltek még a családban sem származásukról, hiszen édesapját már azért is kárhoztatta a kommunista rendszer, mert volt egy patikája. Ma már azonban büszkék jeles felmenőjükre, akinek életművét nagy buzgalommal kutatják, főleg a kaposvári szépunoka, Mihalecz András.

– 2010 óta találkozunk rendszeresen mi, Knezič-leszármazottak, legutóbb tavaly jöttünk össze Szolnokon, amikor is 140-en voltunk –  bocsátotta előre Dr. Mihalecz Józsefné, Gordos Lujza. – Ma már büszkén vállalhatjuk az Aradon vértanúhalált halt ősünket, hiszen nem kell félnünk semmitől. Nem úgy a rendszerváltás előtt.

Dr. Mihalecz Józsefné: A rendszerváltásig sajnos, még a családban, a négy fal között sem lehetett téma a Knezic-féle örökség Fotó: Gergely Szilárd

Lujza néni azt mondja: a családban mindig is tudtak a Knezič-kapcsolatról.

Mégsem beszélhettek róla, mert ki tudja, milyen retorziók érték volna őket a hatalom részéről, hiszen édesapját már azért kuláknak nyilvánították, mert saját patikát működtetett... A rendszerváltás óta azonban nincs mitől tartaniuk, és például fia, a Kaposváron élő Mihalecz András alapos kutatásainak köszönhetően egyre többet tudnak meg Knezič Károlyról.

A képen Grőber Kálmán, Krohn Lujza és Grőber Lujza Olga, dr. Mihalecz Józsefné későbbi édesanyja látható, még karonülő kisdedként

– Kiderült az is, hogy Knezič Károly Olga és Irén nevű lányaitól hány ükunoka és szépunoka ered. Nos, a szám megdöbbentő: Olgának és Irénnek összesen 34 gyermeke született, tőlük származunk mi, kései utódok, csaknem 140-en. De sokkal többen is lennénk, ha Knezič Károlynak nem csak két lánya születik, azonban ugye, az 1849. október 6-án Aradon bekövetkezett vértanúhalála megakadályozta abban, hogy több gyermeket nemzzen. Csak közbevetem, hogy a kivégzése minden jogalapot nélkülözött, ugyanis amikor felesége, Kapitány Katalin meglátogatta a börtönben, elhozta tőle a rangjelzéseit és az otthonában eldugta, rangjelzés nélküli katonát pedig az akkori szabályozás szerint nem lehetett volna felakasztani. Egyébként ő sem sokáig bírta a férje nélkül, rövid időn belül meghalt, és az árván maradt lányokat az egri érsek vette gyámság alá és ő nevelte fel őket. De visszakanyarodva: a mi águnk Knezič Olgától eredeztethető, aki Grőber Józsefhez ment feleségül. Az ő fiuk Grőber Kálmán, felesége pedig Krohn Lujza, házasságukból született az édesanyám, Grőber Lujza Olga.

A lelkes kutatások révén készülhetett el az itt látható családfa is

S hogy milyen is lehetett az üknagypapa? Nos, erre az utódok csak következtethetnek bizonyos dokumentumok alapján. Úgy tudni, hogy mélyen vallásos, csendes és zárkózott ember volt, ugyanakkor nem humortalan. Erre enged következtetni az is, hogy a halálos ítéletet kimondó törvényszék előtt így nyilvánult meg: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat...”

Személyiségéről további fontos momentumot árul el, amikor a bácskai sereggel 1849. március 5-én átlépte a Tiszát, és azt Sajóvárkony mellett egyesítette Damjanič csapataival, ezt mondta a tábornoknak, aki örömét fejezte ki, hogy Knezič személyében egy újabb szláv katonaember áll ki a magyar szabadság mellett: „Mindennél jobban szeretem az igazságot és mert önérzetes és erkölcsös ember vagyok, halálomig megtartom azt az esküt, melyet uram, királyom a magyarok alkotmányára tenni parancsolt.”

A Mihalecz-család Knezic Olgától eredeztethető

Lujza néni arról is beszélt: Knezič Károly sok győztes csatát megvívott már, amikor a Budavár visszavételére induló sereg harmadik hadtestének (6700 gyalogos, 1500 huszár és 43 ágyú) parancsnoka lett. Mivel azonban testvérbátyja, János a másik oldalon, a császári hadakban, Hentzi alatt szolgált kapitányként, hogy véletlenül se kerüljön szembe vele, félreállt és átadta a parancsnokságot gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornoknak. Breznay Imre 1922-ben ennek kapcsán azt írta az Egri Újságban, hogy az aradi vésztörvényszék még ezt is ellene fordította, és azzal vádolta meg, hogy Budavár bevétele után kivégeztette a testvérét – miközben az még az 1890-es évek elején is élt, mint nyugalmazott tiszt. A legenda szerint kedves írónk, Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye főhőseit, a Baradlay-fivéreket a Knezič-testvérekről mintázta.

Lujza néni szomorúan mondta, hogy Aradon, a vesztőhelyen felállított emlékművet tavaly ismeretlenek megrongálták, tehát napjaink megítélése máig sem egységes az aradi vértanúk kapcsán. Ezen persze, nincs mit csodálkozni, hiszen még a Ceausescu-érában is libák legeltek a vértanúk nyughelye fölött. A mi szemszögünkből azonban kiemelendő: személyükben olyan emberek is életüket adták a szabadságunkért, akik nem is a magyar volt az anyanyelvük. Sőt, sokan még nem is tudtak magyarul, mégis készek voltak az áldozathozatalra az országért, amit a hazájuknak tekintettek.

Dr. Mihalecz Józsefné hozzáfűzte: folytatni szeretnék a Knezič Károllyal kapcsolatos kutatásokat. Most éppen a csurgói gimnáziumban, ugyanis egy adat szerint a hős tábornok ott is tanult.

– Az ember nem válogathatja meg, hova születik, mégis büszke vagyok rá, hogy ilyen hazafias családba jöhettem – jelentette ki végül Lujza néni.

Az 1848/49-es magyar szabadságharcban számos horvát származású tiszt és törzstiszt harcolt a magyar függetlenségért, közülük a legmagasabb rangot Knezic Károly viselte. 1808-ban született Veliki Groljevacon, a 6. határőrezred területén, Horvátországban. Apja a horvát Knezic Fülöp császári és királyi tiszt, anyja pedig a magyar Benkő Borbála volt. A grazi katonai iskolában végzett. 1848 nyarától vett részt a délvidéki harcokban. A szolnoki csatában a magasrangú 3., a komáromiban 2. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. Kossuth Lajos elképzelése szerint a győzelem után Erdély kormányzója lett volna, ám ezt a helyzet már nem tette lehetővé. Aradon kötél általi halálra ítélték és kivégezték.