Hírek

2013.02.11. 13:24

Az üveganya című tragikomikus játék a Hevesi Sándor Színházban

Zalaegerszeg - Úgy lenne köztünk, mintha üvegből lenne. Miért kellene eltemetni a föld alá, amikor többet érdemel? Nehéz szavak, igaz, csak egy színpadon hangzanak el. Az üveganya ősbemutatóján.

Arany Horváth Zsuzsa

Krammer az édesanyja szétszóródott hamvait öleti

Hazai színházban még nem játszották Krusovszky Dénes költő  drámáját, a zalaiak figyeltek fel a rádiós pályázatra íródott műre. Amely a rendszerváltás korábbi éveibe vezet. Krammer (Bellus Attila), a matektanár is vállalkozásba kezd, de a szinte kötelezően zavarosban halászás balul sül el, börtön lesz a vége. Magára vállalja, amit muszáj, eközben elveszti a családját, a munkáját. Egyedül az édesanyja tart ki mellette. Aki pedig most meghalt. Itthagyott bennünket, megcsalt...

Mi nézők, itt lépünk a történetbe. A temetésre készülődik mindenki. A cég melósai (Besenczi Árpád, Kiss Ernő, Szakály Aurél) a legjobban. Az előzményeket az ő beszélgetésükből hámozzuk ki. Krammer  lánya és annak pasija is készül (Lőrinc Nikol, Úrházy Gábor László), valamint a volt feleség és új férje (Ecsedi Erzsébet, Bálint Péter). És a régi barát, kolléga, Lajos is (Baj László). Ki-ki a maga szempontjai szerint beszél Krammerről. Egyesek gúnyosak, mások lenézően, a lánya elnéző, a barát megértő.  Jókora tabló ágyaz meg tehát a főhősnek, alapos  előkészítettség után alig várjuk, hogy végre előlépjen, s maga mutassa meg fájdalmát. Ekképp  a várakozásaink óhatatlanul beváltatlanok kell, hogy maradjanak. Mivel a melósok groteszk figurái és párbeszédei egyaránt jól kidolgozottak, ironikusan mulatságosak, feléjük billenve fejnehéz a darab.

Bellus Attila líraiságba oltott Krammerje nem veheti fel velük a versenyt, az édesanyja és az árulások kapcsán felhangzó   monológja árnyalt ugyan, de belül marad a rivaldán. A színész odaadó és felemelő, ahogy Lőrinc Nikol lányalakja is, de kettőjük külön világát maga alá gyűri a közvetlenebb, így hálásabb eszközökkel operálók sereglete.

Krammer (Bellus Attila) és Virág lánya (Lőrinc Nikol) jobbra Krammer anyjának temetésén. Balra a gyászszertartásra érkezett rokonok, ismerősök, hajdani munkatársak: Robi, Zoli, Laci bá, Vargha és  Juli (Szakály Aurél, Kiss Ernő, Besenczi Árpád,Bálint Péter, Ecsedi Erzsébet
Fotó: Pezzetta Umberto

Emlékezetes például Baj László, aki a kocsmai játékgépbe helyezi bizalmát, s a sokat tudók némaságával figyeli az eseményeket, majd személyiségétől teljesen idegen hip-hop táncba kezd, amikor nyerni talál. Amúgy kacagtatóan csinálja... Urházy Gábor László tahó fiatalembere is plasztikus példája a felelősséget nem ismerő fajtának: Krammerrel folytatott beszélgetése süketek párbeszéde. A három melós együttesének profizmusához kétség nem fér, akik a Herner Ferike faterja című darabon szocializálódtak, mindent tudnak. (Háy János darabját néhány éve ugyanitt játszotta az egerszegi társulat.)

Szellemes, a szerző által is javasolt megoldás a változó képek megoldására az, hogy a színészek maguk díszleteznek át, mintegy idézőjelbe téve a darab komolyságát, valódiságát. A két jelenet közti pár perces civillé válás azonban veszélyes mutatvány, hiszen kiemeli  a nézőt  a darab hangulatából. Amely pedig mondhatom mindezzel együtt is erős hatású. Hiába nevettünk jókat a munkásbrigád hülyeségein, amikor Krammer a saját anyja kiszóródott hamvaiban fetreng, nem lehet kívül maradni. A záróképben  a lengyel kortárs komponista  Górecki zenéjére  hosszan sötétül a kép, miközben a mindvégig jelen lévő fehér falra korom hull felülről.  A felületen finom mintaként rajzolódik ki egy asszony arcéle. Sztarenki Pál rendezőként jegyzi a játékot. Valami azt sejteti, több mint megérintett ember.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!