Hírek

2016.11.25. 14:46

"Belém hasított, le kell vágni a fiam lábát " - Gyűjtsünk együtt Roland jövőjéért

A húsvét vasárnapi ebéd már elkészült, de olyan ragyogóan sütött a nap, hogy Roland úgy gondolta, tesz előbb egy kört a motorjával. Elkongatták a delet, de szülei hiába várták haza.

Magyar Hajnalka

Helyette egy telefonhívás érkezett, a 15 éves fiúért most jött meg a mentőhelikopter

Zalaudvarnokon hallgatjuk a fenti történetet az elkeseredett édesanya, Némethné Mészáros Anna tolmácsolásában. Látogatásunk oka: segíteni szeretnénk. A Zalai Hírlapnál immár hagyomány, hogy karácsony közeledtével gyűjtést szervezünk egy rászoruló család támogatására. Idén rájuk esett a választás.

A kismotor sötét mementóként áll a fészerben

Ennek szellemében lapunk december 18-ig tartó gyűjtést szervez, s ennek előmozdítására több alkalommal is hírt adunk Roland és családja életéről. Olvasóink a cikkek végén szereplő számlaszámra történő befizetéssel járulhatnak hozzá, hogy a család kissé megnyugodva ünnepelhessen. A számlára beérkező összegeket teljes egészében átadjuk részükre. Emellett kiadónk, a Pannon Lapok Társasága is hozzájárul az akcióhoz, 5 forintot ajánlva fel a Zalai Hírlap minden eladott árus példányának árából a gyűjtés ideje alatt.

Pillantsunk hát bele Németh Roland és szülei sorsába. Az anya Kárpátaljáról, Beregszászról jött férjhez Zalaudvarnokra.

- Nem volt otthon munkalehetőség, elindultam 24 évesen szerencsét próbálni a zalaszentgróti hűtőházba. Ott ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Németh Lajossal, aki biztonsági őrként dolgozott a portán. Most lesz ennek 18 éve. Nem bántam meg, nagyon megszerettem ezt a vidéket, Zalaszentgrót szép, tiszta, csendes kisváros. Néhány éve édesanyám is ideköltözött Beregszászról, velünk él. Édesapám meghalt, mielőtt megszülettem volna. Motorbalesetben

Összepréselt szájjal néz félre. Hiszen a sors ismét próbára tette, ám fiát legalább visszakapta. Ha nem is teljes épségben.

Közben Roland is előbújik a szobájából, kicsit bicegve jár, de azt mondja, már összebarátkozott műlábával. Tíz napja volt a 16. születésnapja.

Roland tavaly ősszel a keszthelyi Asbóth-szakközépiskolában kezdte meg középfokú tanulmányait. Épület- és szerkezetlakatosnak készült. Hogy miért vonzotta e pálya?

- Nagybátyám lakatos, s tetszett, hogy itthon akármi adódott, meg tudta csinálni. Nekem is lett volna kedvem ehhez. Klassz volt a suli, a tanárok jó fejek voltak, az osztálytársakkal is rendben volt minden...

Roland békés természetű, „jó gyerek”, nem járt el bulizni, szeretett otthon tenni-venni, játszani kedvenc kutyájával, macskáival. Egy szenvedélye volt, a motorozás...

- Nálunk az a szokás alakult ki, hogy a családi pótlékot rendre megkaptam a szüleimtől, s én vásárolhattam meg magamnak mindent, cipőt, ruhát, amire szükségem volt. Így tudtam összespórolni egy használt Derbi Senda robogó árát. Boldog voltam vele, ahogy megjöttem a suliból, mindig első dolgom volt menni pár kört. Húsvét vasárnap is csak erre vágytam

A házuktól pár kilométerre, a sényei elágazóban történt meg a baj. Arra még emlékszik, hogy balra kanyarodás előtt behúzódott középre, s kitette az indexet, de a következő kép már a szombathelyi kórház fehér plafonja volt. Elütötte egy hátulról érkező autó. A bal lábán nyílt csonttörést szenvedett, mint mesélték, a roncsolódástól a vádliján nem is volt hús.

- A telefon után kirohantunk a helyszínre, akkor Rolandot már készítették be a helikopterbe - folytatja az anya. - Senki nem mondott semmit, hazaküldtek bennünket. Azt a kétségbeesést nem kívánom senkinek

A fiút a szombathelyi kórházba vitték, három napig ott ápolták az intenzíven, majd átkerült Egerszegre, de egy nap után továbbküldték Pestre. Három hónapot töltött az Országos Baleseti Intézetben, ebből az első két hetet az intenzíven.

A család, ahogy tudott, ment a gyerek után. Az utazás rengeteg pénzt felemésztett, márpedig nekik nem voltak tartalékaik. Rokoni kölcsönökből teremtették elő a költségeket. A kezelés elhúzódott.

- Komplikációk adódtak, tizenegyszer operálták - idézi fel az anya. - Az utolsónál odahívtak a műtőhöz, hogy alá kellene írni valamit. Mindjárt tudtam, hogy ez azt jelenti, vége a küzdelemnek, le kell vágni a fiam lábát. Pedig mindent megtettek érte, de félő volt, hogy leáll a veséje, s az állandó láza sem csillapodott. Azt mondta a főorvos, hogy ő egy egészséges Rolandot akar visszaadni nekem, és nem egy beteg lábat Ha sikerült volna elkerülni az amputációt, akkor sem érezte volna a lábát.

A 16 éves fiatalembernek elkél még a támasz. Anya, apa és a beregszászi nagymama veszi körül Rolandot

Budakeszin zajlott a rehabilitáció, szeptember végén jöhetett haza a végleges műlábával. Vajon hogy viselte mindezt a fiatalember?

- Ez történt, ez van, ezt kell elfogadni - halljuk a meglepő választ. - Pesten néha beszélgettem pszichológussal, nem volt gond velem. Láttam ott olyan helyzetben lévő embereket, hogy megbékéltem a magam bajával. Sokat tornáztunk, megtanultam fáslizni a csonkot, hogy minél jobban tömörödjön. Hétvégenként haza is utazhattam, pénteken jöttek értem, vasárnap vittek vissza.

A fájdalmak leginkább a rehabilitáció kezdetéig gyötörték, bár fantomfájdalmak később is jelentkeztek.

- Kaptam rá gyógyszert, s elmúlt. Bár néha még most is zsibbad, viszket a nem létező lábam

Roland nagy állatbarát, itt éppen Pötyi cicát dajkálja
Fotó: Pezzetta Umberto

Megmutatja a térdben és bokában egyaránt hajló művégtagot, amit vákuum szippant a csonkhoz, a derekához pedig szíj rögzít. Ha messzebbre merészkedik, még botot használ.

- Nagyon szeretnénk, ha szobabiciklin, vagy futópadon tudna erősödni - veti fel az édesanya. - Szüksége volna a rendszeres mozgásra, de mi ezeket az eszközöket nem tudjuk neki megadni, hiszen egyedül nekem van munkahelyem a családban. Férjem és édesanyám is súlyos cukorbeteg, naponta négyszer adnak maguknak inzulint, együtt járnak a szentgróti szakrendelésre. Velünk él 86 éves, ágyhoz kötött apósom, a férjem ápolja, így ő nem tud munkát vállalni. Nekem is ezer bajom van, legalább 20-25 ezer forint megy el nálunk havonta gyógyszerre. A fürdőszobát is át kellene alakítanunk, mert a zuhanykabin magas pereme miatt Roland nehézkesen jut be. De miből, hogyan tudnánk mindezt fedezni...?

Aki tud, segítsen választ találni a kérdésre.

Zalai Hírlap adományszámla száma:

10300002-10583135-49020119

A kapcsolódó tartalmakról itt olvashat:

A szentgrótiak 73 ezer forintot adományoztak Rolandnak

"Mondtam neki, ne menj el fiam motorozni!"

Bal lábát amputálni kellett

Erőt adott, hogy a fiamért van itt mindenki

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!