Dolgozzon-e a nyugdíjas korú?

Az elmúlt évek során a kar Munkatudományi Kutatócsoportjának tagjaként tevékenykedett, a „Munka és egészség” projekt pályázat egyik koordinátora volt.

- Napjainkban minden modern társadalom elöregszik, olyan tömegei élnek a hatvan év felettieknek Európában, mint korábban soha. Kinek fontos hogy dolgozzon a nyugdíjas, magának a nyugdíjasnak, vagy a társadalomnak?

- A demográfiai folyamatokban jól követhető, hogy egyre növekszik a nyugdíjas korúak száma, annak ellenére, hogy a nyugdíjkorhatár viszont - mint például hazánkban is -az utóbbi években kitolódott, megemelkedett. Az államnak az a jó, ha minél tovább a munkaerőpiacon van valaki - hisz akkor járulékbefizető. Ez az egyénnek, a nyugdíjas korúnak is jó, hiszen a magasabb színvonalú egészségügyi ellátások következtében egyre kevesebben veszítik el munkaképességüket a nyugdíjkorhatár elérésig. Ma egy 70 éves személy sokkal jobb erőben, egészségi és szellemi állapotban van, mint 100 évvel korábban, gyakran még fizikai munka végzésére is. Akik most a szürke vagy fekete gazdaságban dolgoznak, talán megértik, hogy későbbi nyugdíjuk szempontjából nem közömbös, hogy öngondoskodással hozzájárulnak-e a későbbi nyugdíjösszeg növekedéséhez, azaz tényleges egzisztenciális haszonnal jár a munka számukra. A mi kutatásunk, a Munka és egészség projekt, azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a személynek a pszichikai közérzete szempontjából is igen jó ha dolgozhat, mert az értelmes munka hozzátartozik a pszichés egészséghez. De nem csak az időskorúak társadalmi érvényesüléséről van szó, hanem arról is, hogy ezáltal egy mintát szolgáltatunk a fiatalabb nemzedék számára, akik azt láthatják, hogy a munkavégzés az idősek számára is fontos és nélkülözhetetlen.

Pankász Balázs: - Ma egy 70 éves személy sokkal jobb erőben, egészségi és szellemi állapotban van, mint 100 évvel korábban Fotó: Archív

- Magyarországon ötven évesen már nehéz, de gyakran negyven évesen sem könnyű elhelyezkedni. Mit képzelhetünk el akkor az idősebb korosztály sanszairól?

- Nehéz a válasz, annak ellenére, hogy az európai uniós állásfoglalás szerint prioritást képez az időskorúak társadalmi esélyegyenlősége. Sokszor hátrányos megkülönböztetés éri őket az élet sok területén - így a munkaerőpiacon is. Nem hívják be őket interjúra sem, vagy ha mégis, nem ők kapják meg az állást, hanem a fiatalabbak. Két irányban figyelhető meg az esélyegyenlőség érvényesítése: egyes államokban a társadalom attitűdjét befolyásoló programokat valósítanak meg - az időskorúak munkavállalását támogató nézetek elterjesztésére törekszenek, másutt pedig szankcionálják a hátrányos megkülönböztetést - már amennyiben az tettenérhető.

- Hogy érjük ezt tetten, és mit érünk el vele? A cég kifizeti a büntetést, és továbbra is fiatalokat alkalmaz. Azt hinném, van olyan törekvés, hogy támogatást kap az a munkáltató, aki korosabb munkavállalót alkalmaz.

- Valóban, miközben pályakezdők vonatkozásában van ilyen támogató pályázati lehetőség, addig az idősekre vonatkozóan alig. Sokkal több és átgondoltabb program kellene, ami ösztönözné a munkaadókat az idősebb korosztály alkalmazására. Persze a tettenérésre is van lehetőség: nem a cégek nyilatkozata alapján, hanem ún. diszkriminációs teszteken keresztül, amikor a kiválasztás folyamatában egy „beépített” személy ténylegesen részt vesz, azaz a megvalósuló gyakorlat alapján derül ki a hátrányos megkülönböztetés. Nagyon sokszor eleve úgy szól a hirdetés, hogy fiatalt keresnek, vagy az idősebbet nem hívják be az interjúra sem.

- Az egy-egy réteget támogató programok ideig-óráig mennek csak, aztán ahogy lefut a projekt, már újra munka nélkül vannak a célpopuláció tagja, igazi szemléletváltás nem következik be.

- Megvan ez a veszély. Hasonló tapasztalataink vannak a rehabilitációs foglalkoztatás területén, ahol több milliárd forintot költöttek el céltámogatásként, sok cég felvett megváltozott munkaképességű személyeket, de a pályázat befejezését követően csak kevesen kaptak további foglalkoztatást. Így vagy visszakerültek a munkaerőpiacra, vagy ismét munkanélküliekké váltak. A munka pedig nélkülözhetetlen része életünknek. Freud, a híres pszichoanalitikus szerint az az egészséges személy, aki dolgozni és szeretni képes. A munkára képes egyének egészségi állapota stabilabb, a személyiségfejlődésre a munka is erős hatással van. A munkából tartósan kiszoruló rétegek egészségi állapota nagyon kedvezőtlen, nagyobb a kockázata a szenvedélybetegségek, hangulatzavarok megjelenésének. Az énképünket, önértékelésünket meghatározhatja a munkánk. Az a jó munka, amit örömmel tudunk végezni, ami jutalomértékű. Aki meg tudja találni a munkájában a flow-t - a pozitív feloldódásról, áramlatélményről van szó Csikszentmihályi Mihály pszichológus definíciója szerint -, annak nem nyűg, hanem önmegvalósítás a munka. Hogy ezt sokan megtalálhassák, ahhoz megfelelő pályaorientációs és pályakorrekciós lehetőségeknek kell rendelkezésre állniuk, azaz a különböző szocializációs intézmények nagy szerepet játszhatnak ebben is.

- Szeretnék egy provokatív kérdést feltenni önnek. Olvasott-e már olyan hirdetést, amely nyugdíjast keresett valamilyen munkára?

- Nem sok ilyenre emlékszem...

Beszélgetésünkkel egy időben egy újságban - deus ex machina - felfedeztem egy nyugdíjasok számára meghirdetett munkalehetőséget. Felhívtam a céget, ahol a nagyon kedves és készséges hr-es hölgy (hangja alapján fiatalnak gondolom) elmondta, hogy cégük rendszeresen alkalmaz nyugdíjasokat, számukra ez nem pályázati támogatástól függő tendencia, nem karitatív tevékenység, hanem érdek. Mint megtudtam tőle, nagyon elégedettek az időskorú munkavállalóikkal. Kértem, érzékeltesse, hogy miben áll az elégedettségük.

- Életkorilag nem elkülönülten dolgoznak, azaz egészen fiatal és idősebb is van egy-egy csoportban, és nagyon jól együttműködnek - mondta. - Ha időskorú munkavállalót veszünk fel, az már tapasztalt, tudja, mi a munka, a tisztelet, sok mindenre nem kell megtanítani, ami pedig az adott munka szempontjából fontos. Tenniakarás, munkakedv jellemi őket. Van akinek keresetkiegészítés, van akinek értelmes tevékenység, de minden szempontból kölcsönös elégedettségről számolhatok be.

Lám, félre a szkepszissel, ha lassan is, ha szórványosan is, de van példa a változó attitűdre.