Dr. Kránitz Mihály szerint az a tét, hogy tudunk-e az élet igazi kérdéseire választ adni

2016. augusztus 19., 04:40 szerző: Gyuricza Ferenc
komment
A keresztény Európa az emberekben él – mondta dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, akivel a minap készítettünk interjút hitről, kereszténységről, migrációról.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- A magyarországi evangélikus egyház egyik vezetője, Fabiny Tamás mondta egy interjúban, hogy a keresztény Európa a szekularizálódással és az emberek elvallástalanodásával gyakorlatilag megszűnt. Önnek mi a véleménye erről?

- Még XVI. Benedek pápa említette, hogy az igazi kereszténység már csak az oázisokban van jelen. Tény és való, hogy csökken a keresztények száma, nemcsak protestáns, de katolikus területen is. Vannak felekezetek, amelyek kénytelenek bezárni és eladni a templomaikat. Kongresszusi központok, művészeti centrumok lesznek a templomokból, s az is megtörtént, hogy szállodának használják. Katolikus templommal még nem fordult elő, mert az egyház igyekszik gondoskodni a műemlékeiről, de más felekezet esetén igen. Ezek azonban csak épületek, tárgyak, míg a kereszténység személyeket és közösségeket jelent. A keresztény Európa az emberekben él, akik döntenek, hogy az evangélium elvei szerint akarnak élni, vagy azt figyelmen kívül hagyják.

Dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja a közelmúltban Nován tartott szentmisét Fotó: A szerző

- A Krakkóban rendezett katolikus ifjúsági világtalálkozón kétmillió fiatal vett részt. Eszerint van fogékonyság a hit iránt az ifjúságban...

- Valóban, ha ezt a számot nézzük, akkor nem kell félnünk a jövőtől. Egyszer mondta valaki: Európában még az is keresztény, aki nem hívő, hiszen azokon a filozófiai alapokon nőtt fel, amelyek naggyá tették a kontinenst. Ebben masszívan ott a kereszténység, mert az egyház áll az egyetemek alapítása mögött is. De nem csak kultúrát és tudományt hozott a kereszténység Európa számára, földművelésre is a szerzetesek tanították az itt élő barbár népeket. Az öntudatossá váló Európa azonban függetleníteni akarta magát az egyháztól, s volt, hogy kifejezetten szembe is fordult vele. A francia forradalom időszaka komoly egyházüldözést jelentett, s ott volt a Szovjetunióban az ortodox egyház üldözése, amit mi is átéltünk. Ezek az ideológiák idővel eltűntek, a kereszténység viszont ma is létezik. Az Úristen kis létszámú hívővel is tud nagyot tenni. De a kérdésére válaszolva: az egyház történetében a hívők száma és aránya mindig változó adat, amit sok minden befolyásol.

- Még Ferenc pápa közvetlensége is, ami szimpatikus a hívek többsége számára?

- Valóban, az ő személyisége a legegyszerűbb embert is megérinti. Szavai nyomán sokan elgondolkodnak azon, hogy mire fordítsák az idejüket. A tét ma újra az, hogy tudunk-e az élet igazi kérdéseire választ adni? Arra, hogy miért születtem, mi az életem igazi értelme és célja, mi lesz a halál után? Ezeket a kérdéseket lesöpörhetjük az asztalról, de az élet akkor is véges. Annak is el kell távoznia, aki hívő, s annak is, aki nem. A testünk elporlad, azt itt kell hagynunk, de nem csak a földi lét van.

- Napjaink egyik legégetőbb problémája az Európát különösen érintő modern kori népvándorlás, és a vele együtt járó integráció. Lehet-e a katolikus egyház célja az Európába érkező muszlimok áttérítése a keresztény hitre?

- Népvándorlások mindig voltak, ezeket a folyamatokat erőszakkal nem lehet megoldani, mint ahogy a keresztény hit terjesztése sem történhet kényszerítéssel. Ugyan voltak a történelmünkben vadhajtások, azonban ma már nem beszélhetünk megtérítésről. A muszlim legyen igazi muszlim hívő, de abból egyértelműen ki van zárva az Isten nevében való gyilkolás, még ha valami árnya fel is bukkan a Koránban. Az emberi jogok gyökerei az európai keresztény gondolkodáshoz nyúlnak vissza. Ez az eszme egy korábbi népvándorlással jutott el Amerikába, majd terjedt el az egész világon. Az emberi tisztelet, az emberi jog tehát keresztény gyökerű érték, amit aztán Isten nevének említése nélkül iktattak törvénybe. Isten annyira azonosítja önmagát az emberrel, hogy a fiát küldte el hozzánk. A másik ember tulajdonképpen maga Krisztus, így kell tekintenünk rá. A vallások találkozásában a kereszténység mindig csak felajánl valamit, magát a hitet ajánlja fel. Ahhoz pedig, hogy ez vonzó legyen, olyan hiteles életet kell élnünk, ami másokban is tiszteletet ébreszt. Európa viszont éppen a hitelességéből veszített. Idejön az a családtisztelő muszlim férfi, aki számára az édesanyja az első, és mit lát? Azt, hogy a keresztény Európában a család válságban van. Az új formátumú kapcsolatok felmutatása senki számára sem jelenthet modellt. Ezért kellene elgondolkodni azon, hogy mi is szolgálja ma leginkább az emberek javát. Az új evangelizáció amúgy is azt jelenti, hogy újra tudatosítsam a keresztény voltomat. Éljem meg úgy, hogy az mások számára is példa legyen.

Gyuricza Ferenc

2016. augusztus 19., 04:40 szerző: Gyuricza Ferenc

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...