Hírek

2016.11.30. 14:48

Egy gyermek halála hetekig, hónapokig letaglóz bennünket

Egy gyermek halála, az napokig, hetekig bennünk marad. Látni a szülők arcát, az összeomlásukat, azt az érzést nem kívánom senkinek!” Bemutatjuk a zalai mentősök életét.

Mikó-Baráth György

El kell ismerni Magyarországon az utóbbi időben már-már elcsépelt jelzővé vált a hős kifejezés. Hiszen politikai irányultságtól, sportok iránti érdeklődéstől függően szinte naponta olvashatunk olyan cikkeket, melyek bizonyos személyeket ezzel az alapvetően magasztos jelzővel illetnek. Ugyanakkor e sorok szerzője továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az eddig bemutatott hivatások képviselői, például a tűzoltókápolók között találunk valódi, nagybetűs hősöket. Ez a sorozat nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a mentősöket is, hiszen, ha valakik, hát ők valóban szembesülnek az élet szépségeivel és borzalmaival egyaránt. Éppen ezért felkerestük Vincze Lucát, aki július óta dolgozik Zalaegerszegen, mint vezető mentőtiszt, hogy segítsen nekünk a mentők hivatásának bemutatásában. Luca elmondta, nagyon büszke arra, hogy ennyire fiatalon - hiszen még csak a húszas évei közepénél jár - ilyen nagy kihívást jelentő munkát végezhet.

Hideg András

Mint elmondta, fontosnak tartja az idősebb bajtársaktól való szakmai és emberi értékek átvételét, megtanulását, ugyanakkor nagyon örül, hogy sok a fiatal dolgozó is a megyében.

Megkértük mutasson be nekünk két olyan ifjú mentőst, akiknek nap, mint nap a legkeményebb szituációkkal kell szembenézniük. Így esett a választás Süle Adriánra, aki kivonuló mentőápolóként dolgozik, valamint Hideg Andrásra, aki szintén mentőápolóként kezdett, de ma már a mentésirányításban tevékenykedik. Adrián 24 míg András 27 éves, de mind a ketten 18 éves koruktól mentőznek, így fiatalságuk ellenére már rutinos tagjai a zalaegerszegi mentős csapatnak. Kis időutazásra invitáltuk a fiúkat, hogy meséljék el nekünk mi volt a legfőbb motivációjuk abban, hogy egészen fiatalon ezt a nehéz hivatást válasszák. Andrásra nagy hatást gyakorolt édesanyja, aki ma már 40 éve dolgozik a zalaegerszegi kórházban.

–Mindig is olyan voltam, aki szeret segíteni az embereken. A szüleim is örültek ennek a döntésnek, hogy más embereken fogok segíteni a munkám során _ mondta Adrián.

Ahhoz, hogy valaki mentősként dolgozhasson szükséges az érettségi bizonyítvány, amit  rövid kiképzés követ. Majd elkezdhetnek dolgozni a mentős jelöltek betegkísérőként és három évük van rá, hogy a kötelező szakápolói iskolát elvégezzék. Ezen mindkét fiú túlesett már, hiszen hosszú évek óta dolgoznak a szakmában. Ennyi rutinnal a hátuk mögött rengeteg dolgot tapasztalhattak már mind negatív, mind pozitív oldalon. Sikeres élmények terén András szolgált nekünk egy nem mindennapi történettel.

-Tavaly, mikor már az irányításban dolgoztam, egy 12 éves kislány tévét nézett az apukájával. A családfő hirtelen rosszul lett, elkezdett hörögni, és gyakorlatilag beállt a szívhalál. A kislány hívott minket, kolléganőm vette fel a telefont. Érthető, hogy nagy volt a pánik, hiszen az apuka 40 év körüli fiatalember volt. Közben a szomszédasszony ment át a kislányhoz. Küldtünk Zalaegerszegről mentőt és helikoptert is. Majd visszahívtam a kislányt, hiszen kell kb. 20 perc mire a segítség kiér egy 30 kilométeres távolságra lévő településre. Megkértem, hogy hangosítsa ki a mobilt és elkezdtem vele újraélesztetni az apját. Mire a kollégák kiértek a kislánynak sikerült úgy ellátnia az édesapját, hogy volt már keringése. Abban a 20 percben néha a sírás kerülgetett, hiszen egy felnőttben nem lett volna ennyi lélekjelenlét, mint abban a kislányban!

A szomorú tapasztalatokról érthető, hogy nem szívesen beszéltek riportalanyaink, hiszen egyetértettek abban, hogy egy halálesetet nekik sem könnyű feldolgozni. András pár gondolatot azért megosztott velünk ebben a témában is. „Egy gyermek halála, az napokig, hetekig bennünk marad. Látni a szülők arcát, az összeomlásukat, azt az érzést nem kívánom senkinek!”

Beszélgetésünk során nem kerülhettük meg a problémás kérdéseket sem, hiszen az egészségügyben rengeteg a megoldásra váró feladat. A legsúlyosabb gond kérdésére Adrián egy érdekes, de tanulságos kifejezést használt. -A legnagyobb probléma ma Magyarországon az, hogy az emberek nem becsülik meg a mentősöket. Tulajdonképpen „TAJ taxinak” használnak minket!

Miután András a mentésirányításban dolgozik, más megközelítésből is látja a mentősök helyzetét.

-A legfőbb probléma az, hogy nyolcvan százaléka a hívásoknak olyan emberektől érkezik, akiknek semmi bajuk azt leszámítva, hogy részegek. S ők „közösbe sem raknak bele semmit”, mégis ugyanolyan ellátást kapnak, mint akinek komoly problémája van, és rendszeresen fizeti a TB-t. Az emberek látnak valamit és egyből a mentőt hívják. Nem is tudják elképzelni, hogy mennyi a felesleges hívás, aztán ezek után pedig olvassuk a médiában, hogy megint késett a mentő El kellene jönni annak a világnak, hogy a mentősök mondhassák azt, hogy nem, erre a hívásra nem megyünk ki! Van egy egyre jelentősebb réteg, aki mindenért mentőt hív, hiszen nem vesz haza gyógyszert, ezért inkább kihív minket. S vannak a notórius bejelentők, akik 2-3 naponta telefonálnak. Ezért nehéz szakma ez, hiszen állandóan döntéshelyzetbe vagy. Azt ugyanakkor el kell mondanom, hogy az orvosi ügyelet nagy segítségünkre van. Hiszen sok a vérnyomásos probléma, ami szinte teljesen a stressznek köszönhető, és sok esetben, ha a beteg orvost lát, már attól jobban lesz.”

Az egészségügyben nem lehet elmenni szó nélkül a külföldi munkavállalás kérdése mellett. Riportalanyaink egyetértettek abban, hogy megértik azokat a kollégáikat, akik külföldön vállalnak munkát, hiszen többszörös javadalmazásban részesülnek, mint itthon, és nagyon meg is becsülik külföldön a magyar egészségügyi dolgozókat, de ők jelenleg nem tervezik a váltást, mert remek kollektívában dolgoznak, valamint András azt is kiemelte, hogy a vezetőségük is mindenben kiáll mellettük, amiben tudnak segítenek.

Pár hónappal ezelőtt indított nagy médiakampányt az OMSZ, a mentősök életének bemutatása céljából. Nagy vihart kavart az a videó, mely azt mutatta be, hogy Budapesten jelentős százalékban nem adják meg az elsőbbséget a mentőautóknak. Adrián minden nap járja Zala megyét, de elmondása alapján ő még nem találkozott olyan zalai autóssal, aki ne adott volna nekik elsőbbséget! Végezetül Andrást kértük meg, hogy foglalja össze véleményét abban a kérdésben, hogy mi változott a leginkább az elmúlt évtizedben a mentősök és az emberek kapcsolatát illetően.

-Egyre inkább kihal az a jó értelemben vett régi vágású falusi réteg, aki, ha 80 éves is, de az utolsó utáni pillanatban hív minket, mert „belepusztul abba, ha mentőt kell hívni”! Persze ne értsenek félre, ez sem jó hozzáállás, hiszen például egy stroke-nál minden perc számíthat! Mikor én elkezdtem dolgozni, már akkor is jellemző volt, ma meg már csak még jobban, hogy mindenért mentőt hívnak az emberek, és meglepő, hogy a fiatalok is!

A jövőt illetően a két fiatal zalai mentős azon a véleményen volt, hogy minden nehézsége ellenére szeretik a munkájukat és még sok-sok évig szeretnének életmentéssel foglalkozni!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!