Egy hivatalosan is szenzációs recepciós!

A megmérettetésen 50 recepciós vehetett részt. Legtöbbjük nívós fővárosi szállodák alkalmazásában áll, de idén egy alsópáhoki hotel recepciósa, Düh László is nevezett a két évente megrendezésre kerülő versenyre. Bátorságát siker koronázta, hiszen a rangos zsűri különdíjjal jutalmazta a zalaegerszegi fiút! Ennek apropóján kérdeztük Lacit a felkészülésről, a versenyről, s a recepciós munka szépségeiről.

- Idegenvezetőként végeztem anno. Már a középiskolai évek után beszéltem németül, s a képzésnek köszönhetően pedig angolt is tanulhattam, szerettem is, bár a nyelvvizsga sajnos nem sikerült. A képzés után szinte egyből el is tudtam helyezkedni recepciósként, 2007-ben. Azóta csak egy nagyon rövid kitérőm volt a szakmától. Egy zalakarosi szállodában dolgoztam, ahol sajnos belekerültem a leépítésbe, akkor az eléggé szíven ütött. Ezek után körülbelül félévet dolgoztam egy multi cégnél, majd ismét visszatértem a szakmámhoz, egy kis hévízi apartmannál kaptam munkát. Az itt szerzett tapasztalatnak is köszönhetően kerültem 2014. március 17-én a jelenlegi munkahelyemre.

A kis múltidézés után, a recepciós munkakör bemutatására kértük meg Lászlót. - Nálunk nincs tagolt pult, mint az 5 csillagos hotelekben. Ez azt jelenti, hogy mi a kollégáimmal számlázunk, étkeztetünk, a vendégeket informáljuk és utaztatunk is. Magyarán ezek a feladatok mind egybeolvadnak, hisz mondhatni, hogy a 136 szobánkkal „kisebb" hotelnek számítunk. A fővárosban előfordulnak több, mint kétszer ekkora szállók is. A hotelünk egyik fő profilja a családbarát programok szervezése, aminek ismertetése a vendégekkel szintén a mi feladatunk. 35-40 különböző programunk van, s ez a szám nyáron még tovább emelkedik. Úgy gondolom, hogy ennek köszönhetően is kaptam meg a „legcsaládbarátabb" portásnak járó különdíjat.

Düh László

Laci említette a IV. Országos Gunst András Portásversenyen elért eredményét, de kíváncsiak voltunk a felkészülésre és a megmérettetés részleteire is.

- 2010-től kerül megrendezésre a verseny két évente. Én tavaly előtt még nem indultam, akkor úgy éreztem, hogy nem vagyok még elég felkészült. Idén a recepcióvezetőnk kérdezett meg, hogy van-e kedvem hozzá. Kértem egy nap gondolkodási időt és végül a családi rábeszélésnek köszönhetően igent mondtam. Egy hónapot készültem rá, volt egy elég bő tananyag. Ez leginkább gasztronómiából, nemzetközi és hazai turizmusból és topográfiából állt. A versenyen 50-en indultunk, ebből 44-en fővárosiak voltak és mindössze hatan érkeztünk vidékről. A verseny két napos volt, az első körben egy írásbeli tesztre került sor. 50 kérdést tettek fel, volt köztük pár gasztronómiai, de leginkább általános műveltségi tesztnek mondanám. Nagyon sok topográfiai és vaktérképes feladat is szerepelt. Az 50-ből 24-en jutottunk tovább a második körbe. Itt mindenki ugyanazt a három feladatot kapta. Az első, hogy családbarát programot kellett szerveznünk a saját régiónkban, 2 gyermek és 2 felnőtt részére. Másodikban pedig hat japán turista érkezik hozzánk, akiknek leginkább gasztronómiai bemutatást, illetve pihenési, kirándulási lehetőséget kellett ajánlanunk. Az utolsó feladat egy szituációs gyakorlat volt, miszerint hajnali kettőkor tűzriadó van a szállodában, és a vendégek a recepciós pultnál elégedetlenkednek, ezt a helyzetet kellett megoldani egy választott idegen nyelven. Ezek után a legjobb 4 került be a döntőbe, ami sajnos nekem nem sikerült. El kell ismerni, hogy akik a legjobb négybe jutottak, ők idegen nyelvből nagyon profik, abszolút megérdemelték. Éreztem, hogy az első kategóriát, a családbarát feladatot megnyertem, ez számomra a hotelünk arculatának köszönhetően szinte hazai pálya volt, a másodiknál is nagyon jó érzéseim voltak. Talán a harmadik feladatnál hibáztam, hogy angol nyelvet választottam, hiszen mi a németet gyakrabban használjuk. Én mégis angolból készültem a harmadik feladatra, emiatt maradt bennem egy kis hiányérzet, hiszen alapvetően is kevesen választották a németet, talán úgy sikerült volna a döntőbe kerülés. De így is nagyon büszke vagyok arra, hogy különdíjas lettem.

Érthető módon Laci családja és munkáltatója is nagyon büszke a zalai recepciós környékbeli kirándulási és családi program lehetőségek ajánlásának köszönhetően elért különdíjára, ugyanakkor a nyeremény átvétele - ami egy két személyre szóló vacsora a főváros egyik nívós éttermében és egy elegáns toll volt, természetesen az oklevél mellett- nem volt zökkenőmentes.

Düh László és családja

- Mi nem tudtunk arról, hogy lesznek különdíjak is, csupán azt, hogy az első négy helyezett részesül díjazásban. Lefoglaltunk egy buszt este 7 órára, mert úgy tudtuk, hogy 5-kor lesz az eredményhirdetés. Egy éjszakát is nehezen tudtunk bevállalni a gyerkőcök miatt Pesten, így erre a buszra már mindenképpen végeznünk kellett. Ám csúszott a program, csak kicsit tudtunk belehallgatni a döntőbe, de mivel tudtuk, hogy nem kerültem be, és a buszt el kellett érnünk, ezért nem vártuk meg az eredményhirdetést. Utóbb kiderült, hogy az első négy helyezett mellett hárman részesültek különdíjban, köztük én is. A jó hírt a recepcióvezetőtől tudtam meg, ő hívott fel, mi már a buszon ültünk hazafelé. Ezek után a hazaút nagyon boldogan telt, még ha kicsit bántam is, hogy nem vehettem át személyesen a díjamat.

Első próbálkozásra különdíjban részesülni szép teljesítmény, így adódott a kérdés, hogy az eredmény ad-e olyan plusz motivációt Lacinak, hogy jövőre is belevágjon a felkészülésbe.

- Ezen a versenyen 35 éves kor alatti recepciósok vehetnek részt, én 31 vagyok most, szóval két év múlva lesz az utolsó lehetőségem. Egyébként, aki egyszer megnyeri az aranykulcsot, a verseny fődíját, többször már nem indulhat. A győztes egész pályafutása során zakóján viselheti a kulcsot, s őt az aranykulcsosok szűk elitjébe fogadják. Ez önmagában is elég nagy motiváló erővel bír.

Aki ismeri, vagy csak találkozott már Lászlóval tudja, hogy megnyerő, mondhatni „lányok kedvence" külsővel rendelkezik. Úgynevezett született recepciós alkat, bár Laci véleménye szerint, a recepciós munkakörben nem tartozik a legfontosabb elvárások közé a külső megjelenés. - Nyilván nem elsőszámú szempont, ugyanakkor nem is hátrány. Lehet, hogy másként fordul a vendég egy esztétikus külsővel rendelkező recepcióshoz. De kizáró ok nem lehet, ha valaki kicsit visszafogottabb külsővel rendelkezik!

Végezetül a majd tíz éves recepciósi pályafutásának legszebb és legrosszabb élményének felelevenítésére kértük meg riportalanyunkat. - Szerencsére sokkal több a pozitív emlék. A kérdőíveinkben sokszor feltűnik a nevem, az azért nagy motiváló erővel bír. Még az előző helyemen volt az esküvőnk, és az egyik vendég „bácsika" tudott róla, majd mikor kijelentkezett hagyott nekünk nászajándékot, sokáig tartottuk is a kapcsolatot. Talán a legkedvesebb történetem a következő. Egyszer egy „mamika" megszólított, hogy az unokája miattam szeretne recepciós lenni, és itt dolgozni, mint a bácsi. Nyilván nehezebb természetű vendég mindig volt és lesz is, de a pozitív élmények ezt elmossák. Persze én is tapasztalom, hogy vannak, akik rossz szándékkal közelítenek felénk, de ezt nekünk tudni kell lereagálni. Nem szabad kimondani azt, amit sok esetben valóban érzünk. De, ha érzi a vendég, hogy nem tudja kihozni belőlünk a negatív hangnemet, akkor sok esetben ő is megnyugszik.