Egy művészlélek több oldalról

Michalovics Mónika lenti hastáncoktató tánc- és zeneszeretete már gyerekkorában kialakult. A zenetagozatos általános iskola mellett megismerkedett a művészi tornával, a jazzbalettel, társas táncokkal, majd évekig az ír sztepptánccal foglalkozott.

- Az ír sztepp keménysége után lágyabb, nőiesebb mozgásformát kerestem, így találtam rá a hastáncra - mesélte. - Magával ragadott a tánc improvizatív oldala, éreztem, hogy ez az, amit mindig is kerestem. Most már közel 12 éve foglalkozom ezzel. Annak idején még a megyében nem igazán volt lehetőség ezt megtanulni, az alapokat egy keszthelyi workshopon sajátítottam el, az oktatói képzést pedig Budapesten végeztem, így lettem hivatásos oktató.

Fotó: Michalovics Mónika

Ezután több településen is szerveződött hastánccsoport, jelenleg Letenyén van legtöbb elfoglaltsága táncosaival. Időközben megszületett kisfia, Petike is, aki hamarosan óvodás lesz, azóta a családdal is egyeztetni kell az oktatást és a fellépéseket.

Mint mondta: úgy látja, manapság a női és a férfiszerepek egyre inkább összemosódnak. A hastánc segít a nőknek megtalálni magukban az istennőt, visszatalálni nőiességükhöz. Emellett a spiritualitása az, ami vonzóvá teszi, hiszen meditatív jellegű, ha magasabb szinten műveljük, vagy talán pontosabb az a megfogalmazás, hogy ha minél mélyebben elmerülünk benne.

- Tanítványaim közül a legkisebb 4, a legidősebb 67 éves körül volt, vagyis széles a skála, de pont abban rejlik a szépsége is, hogy minden nő más és más, ugyanazon mozdulatsor másként mutat egy vékonyabb vagy egy teltebb hölgyön.

A harmincas éveinek közepén járó hastáncoktató a mai sokoldalú családanya ékes példája. A háziasszonyi teendők, a gyermeknevelés és a hastánc mellett magát sem hanyagolja el, valamint nemrég hivatásos fotós is lett.

- Van azért leeresztős időszakom nekem is, de próbálok odafigyelni magamra, amennyire lehet. Úgy érzem, jót tesz a kor, egyre érettebbek vagyunk már mi, nők ennyi idősen, harmincon túl, és egyre jobban megéljük nőiségünket - tette hozzá.

Rátérve a fotózásra, nem mehetünk el amellett, hogy ezzel a tevékenységgel a családi hagyományt viszi tovább, hiszen szülei - az egykori Pintér Stúdió fotográfusai - által már gyerekként magába szívta a mesterség fogásait és a vegyszergőz illatát.

- Általános iskolás voltam, amikor megépült a stúdió - emlékezett vissza. - Közben otthon a lakásban volt még a labor. Gyerekként bejártuk szüleimmel a környéket egy-egy fotózás alkalmával, sok élményt szereztünk. Ma is ezt a lelkületet keresem a fotózásban, megtalálni a különlegességeket, olyan helyeket és dolgokat, amiket nem mindenki vesz észre. Nemrég elvégeztem a fotósiskolát is, immár másodszor, hiszen évekkel ezelőtt már sorra került, viszont a záróvizsgám hiányzott, akkor fontosabb volt a szerelem - mondta mosolyogva. - De ezt most pótoltam. Azért is tartom ezt fontosnak, mert apukám halála után édesanyámmal szerettük volna újra beindítani a stúdiót, közben eltelt annyi idő, hogy nem fogadták el az iskolát, úgyhogy újra végigjártam és levizsgáztam. A sors iróniája, hogy közben édesanyám is meghalt.

Azt mondja, jelenleg az útkeresés időszakát éli, de a fotózást mindenképpen tovább viszi.

- Hagyom, hogy megtaláljanak a dolgok, nyitott szemmel járok, figyelem a jeleket, és - eddigi tapasztalataim szerint - meg is találnak azok a dolgok amik kellenek. De nem kell erőltetni, mert annál inkább nem jön össze - zárta végezetül.

- Arra törekszem, hogy életem minden területén meg tudjak maradni úgy, hogy szívből csináljam és valahogy meg is éljek belőle - mondta Michalovics Mónika. - Pécsi József fotóművész szavaival élve: A fényképezőnek kétféle szeme van. Mindkettő lát, de csak az egyik lát meg. A gép szeme tökéletes műszer, amely nem téved, de üres és pontos természetmásoló szerszám. A másik szemet belső tűz éleszti, és meleg tekintetéből alkotóerejű fény árad szét. Úgy gondolom, mindenféle művészet úgy működik igazán, ha nem a kényszer vezérli. Emellett egy fotósnak vizuális nevelő és nem félrenevelő feladata is van, ez nagy felelősség, és emellett szükség van még alázatra is.