Elakadt az akadálymentesítés - Fogyatékkal élve nehéz az egyszerű ügyek intézése is

Nem kell nagy dologra gondolni, csak valamiért nehezünkre esik a járás, vagy épp a szemünk romlik el... Ekkor derül ki, hogy a megszokott boltunkba nem tudunk elmenni, mert ott a lépcső és a forgókapu, amin önerőből nem jutunk át. Más fodrászt, kozmetikust, gyógyszertárat, boltot kell választani. Ilyenkor az áruházi akciók hiába vonzóak, ha be se tudunk menni... És akkor a munkahelyre eljutás nehézségeit nem is említjük..

– Most jöttem rá, milyen bonyolult átmenni a belvároson – panaszolta ismerősöm, akit betegsége nemrég kerekes székbe kényszerített. – Lassan már felmérem az utcákat, hogy melyiken tudok eljutni a kórházba a rendszeres vizsgálatokra, de eddig elkeserítőek a tapasztalataim. A legtöbb kereszteződésnél meredek a járdaszegély átvezetése, nem merem használni. A nemrég átépítetteknél se sokkal jobb a helyzet. Szinte mindenhol ott a szegély, ha alacsony akkor is nagyot döccen rajta az egymillió forintba kerülő elektromos kocsim. Nem tudom, kibírja-e a kihordási idejét – aggódott.

A látásfogyatékosoknak épített vezetősávok találkozásában oszlop áll

Szívesen hinném, hogy a más létállapotba kerülés kezdeti nehézségei mondatták vele a keserű megállapításokat, de sajnos nem így van. Ezért fogyatékkal élőket kértem meg, hogy a megyeszékhely fontosabb pontjait értékeljék saját nézőpontjukból.

– Én vagyok az a szemüveges muki, akinek mindig valami baja van, inkább ezt írja rólam, akkor tudják, kiről van szó – mutatkozik be Boronyák Zoltán, aki a Kertvárosban él szintén mozgássérült feleségével, Boronyákné Szabó Andreával. Mindketten elektromos kerekesszékkel közlekednek és naponta tapasztalják meg, hogy ebből a helyzetből nézve mennyire más a világ. Németh Sándor pedig látásfogyatékkal élők problémáira segít felhívni a figyelmet. Az egészséges embernek fel sem tűnő akadályok sokaságát most nem soroljuk, csak a legfontosabb intézményeket vesszük sora. Előrebocsátják, nem akarnak ők elégedetlenkedni, sem követelőzni, annyit szeretnének, hogy a mindennapjaikat lehetőleg önállóan, mások segítsége nélkül élhessék. Ehhez a fogyatékkal élők egyesületei a segítségüket is ajánlják, szívesen elmondják a véleményüket.

– Azt mondják az akadálymentesítésekre, hogy nekünk csinálják, de minket sose kérdeznek – fogalmazott Bakonyi Józsefné, a mozgássérültek egyesületének vezetője.

Elsőként nézzük a nemrég újjáépített nagy postán. Érkezhet ide autóval is a mozgássérült, korábban két parkolót jelöltek ki számukra a Kossuth utca elején. Kényelmes volt, még ha a kerékpárútra is kellett kiszállniuk. A parkolókból most egyet rakodási célra elvettek, és a Berzsenyi utca elején kaptak kettőt a korábbi megállni tilossal jelölt helyeken. Ezek mérete azonban nem felel meg az ajánlásoknak, mellette a járda szűk, a szegély magas, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a mozgássérült segítség nélkül hozzáférjen mondjuk az autója csomagtartójához. Bejutni a postára kerekes székes csak lifttel tud.

A látásfogyatékosoknak épített vezetősávok találkozásában oszlop áll

– Megkérdeztük, miért nem rámpát építettek, azt mondták, nem illik a régi épülethez. Szerintünk a lift se szebb, a rámpához viszont nem kell áram, nem romlik el – mondják.

- A lépcsőt pedig a látásfogyatékosok többsége nem tudja egyedül használni – árulja el Németh Sándor. – Ehhez a lépcsőfokok szélét kellene kontrasztosan, eltérő színnel, illetve talppal is érzékelhető módon megjelölni, ám az a sima szürkés kő, ami itt van, a lehető legrosszabb. A fokok függőleges oldalára ugyan utólag ragasztottak fekete-sárga csíkot, de ez lassan lekopik, kifelé jövet nem is látható – magyarázza. – Hasonló a helyzet a járdaszegélyekkel. Mindig arra hivatkoznak, hogy azért hagynak pár centit az átkelőhelyeknél, hogy elvezesse a vizet és a látássérült észrevegye, hol kezdődik az úttest. Minket erről soha meg nem kérdeztek, tőlünk nyugatra nincsenek szegélyek, nálunk sincs rá szükség. Sokkal többet segít, ha kontrasztosan megjelölik, és olyan burkolattal, amit talppal is érzékelni lehet. Szerencsére van már kiegészítő jó megoldás is, Zalaegerszegen például 11 gyalogátkelőhelynél hang mondja be, mikor lehet átkelni. Ezt gombnyomással tudjuk bekapcsolni – teszi hozzá.

Németh Sándor mutatja a posta lépcsőjét, a szürkés kő széle alig érzékelhető

Térjünk vissza a postához, tehát van lift, ami kezelő nélkül nem használható, és ez rendkívül nehézkessé tesz minden ügyintézést, különösen esőben, hóban. Ez igaz egyébként minden olyan intézményre, ahová valamilyen emelőszerkezettel lehet bejutni. Mivel ezeket ritkán használják, az üzembiztosságuk is kétséges.

– Egy ízben a tb-székházba mentem be, de visszafelé már elromlott a lépcsőlift, alig bírtak lehozni a 90 kilós kocsimmal együtt – idézte fel Andrea.

Nincs könnyű helyzetben az se, aki a mozgássérülteknek járó gépjárműszerzési támogatását maga intézi, mert ennyi segítséget se kap. Az illetékes hivatal a Pintér Máté utcai épület első emeletén található, ide csak lépcsőn lehet bejutni, a földszintre vezető betonozott rámpa pedig rendkívül meredek. Árnyalattal jobb a helyzet, ha a kerekes székest a sorsa a tisztiorvosi szolgálathoz sodorja. A négy évenként szavazóhelyiségként is működő Göcseji úti épület parkolójában tábla fogadja az érkezőt, ami azt mutatja, hogy a Závodszky utca felé kerülve az Átalszegett felől érhető el az akadálymenetesített hátsó bejárat. Ez több száz méteres kerülő, ráadásul egy részén nincs járda vagy kerekes székkel használhatatlan. Létezik feljáró a Göcseji út felől is, de az olyan meredek, hogy segítség nélkül nem küzdhető le. Az már csak ráadás hogy az Átalszegett utcában semmi nem jelöli, hol kell keresni a házak mögött meghúzódó hátsó bejáratot.

Biztos, nem sokan használják a tisztiorvosi szolgálat akadálymentesített hátsó bejáratát, ami csak hatalmas kerülővel érhető el

Bakonyi Józsefné a mozgássérült egyesület vezetője említi meg azt a gondjukat is, hogy régebben a rendelőintézet földszintjén tartották az orvosi felülvizsgálatukat. Egyszerűen megközelíthető helyen. Ez átkerült a munkaügyi központba, az első emeletre. Rámpa, lift, és várakozók sokasága között kell átlavírozni, ami nehézkes, megalázó, fogalmazzák meg véleményüket.

Ezek csak a közintézmények, de a fogyatékkal élők ugyanúgy mennének boltba, gyógyszertárba, orvoshoz, fodrászhoz, vagy bankba. A legtöbb pénzintézet azonban nem közelíthető meg kerekes székkel: lépcső, szűk a bejárt, kifelé nyíló ajtó, ami előtt nincs elég hely – csak néhány az akadályokból. A legegyszerűbbnek tűnő művelet, a pénzfelvétel is meghiúsul emiatt és akkor azt nem is tesszük hozzá, a legtöbb ATM kerekes székből nem érhető el. Bár a látásfogyatékosokat segíti, hogy az ATM gombjain ott a Braille-írás, de ezt nem mindegyikük ismeri. A képernyő pedig nem elég kontrasztos és nagy feliratú, hogy értelmezni lehessen az utasításokat. A hangbemondás segítene, és nemcsak itt, hanem az összes olyan helyen, ahol szolgáltatást kell választani, aztán sorszámot húzni és utána figyelni, mikor következik az ügyfél.

A látásfogyatékos nem tudja használni az ATM-et se, mert a képernyő nem elég kontrasztos

– A kijelzőket ugyanis mi nem látjuk meg – mondja Németh Sándor. Rontja a helyzetet, ha az utcára néző ATM karcos, koszos képernyőjére süt a nap, de akkor ez már nemcsak a látássérültnek gond, mert a jól látó ember is csak nehézkesen tudja használni.

Lehetne még szemezgetni a példák közül, ezért végezetül a nemrég megújított Dísz teret említjük. Tény, az átépítést követően kerekesszékkel is egyszerűen bejárható, csak épp a két új épület nem, mert a jegyirodába és a presszóba is csak lépcső vezet, rámpa nincs. Pedig tetten érhető itt a jó szándék. Kicsit odébb, a látásfogyatékosokra gondolva a Dísz tér nyugati, északi oldalán taktilis (a burkolatból kissé kiemelkedő) vezetősávot építettek be. Kár, hogy a sávok találkozási pontjában ott meredezik egy közúti tábla, ami durva jelzése az út végének.

Boronyák Zoltán és Szabó Andrea a Dísz téri új jegyirodánál. Csak lépcső van, rámpa nem készült

A felsoroltak csak töredékei a mindennapi akadályoknak. Ráadásul ezek többsége egyszerűen kiküszöbölhető lenne, vagy létre se jönne, ha kikérnék az érintettek véleményét is. Az általuk javasolt megoldások nem is kerülnének többe, mint amikor pusztán a műszaki előírásokra figyelnek a tervezők, kivitelezők. Az egyeztetés általában elmarad. Kivétel persze akad, nemrég egy irodaépület átalakítása előtt elhívták a fogyatékkal élőket, kikérték és figyelembe vették javaslataikat. Persze az az épület a hallássérülteknek készült.

MÁR NEM KÖTELEZ A HATÁRIDŐ

A KSH adatai szerint hazánkban 2011-ben 577 ezer fogyatékos élt, közülük 232 ezer mozgássérült, 83 ezer látásfogyatékos. Az akadálymentesítéskor nem csak rájuk, hanem az időszakosan megváltozott képességűekre is gondolni kell. Számukra is könnyebben használható a környezet és akkor nem beszéltünk a babakocsit toló szülőkről, a csomagjukat cipelőkről. Elgondolkodtató tény az is, hogy a 70 éven felülieknek több mint kétharmada minősítette magát egészségi állapota miatt korlátozottnak... Ez 240 ezer ember. Sajnos nincs jó hírünk számukra. Az 1998-ban maghatározott határidő 2010 decemberéig kellett volna akadálymentesíteni a közintézményeket, 2012. december 31-ig pedig a közszolgáltatást nyújtó intézményeket, például pénzintézeteket. Mivel ezt nem sikerült betartani, a törvényből kivették a határidőket.