Elbúcsúztatták Varga Imre atyát

Az életének 96., áldozópapi szolgálatának 62. évében elhunyt Varga Imre nyugalmazott csesztregi plébánost római katolikus szertartás szerint hétfőn délelőtt szülőfalujában, a zalatárnoki temetőben helyezték örök nyugalomra, azt megelőzően a község templomában dr. Veres András püspök vezetésével tartottak engesztelő gyászmisét. Kiss László esperes itt emlékezett meg Imre atyáról, felidézve többek között, hogy néhai paptársa a II. világháború egyik legnagyobb vérzivatarában, a borzalmas doni fronton fogadta meg, ha hazatér, Isten szolgálatába áll.

– Paptestvérünk egész életében, előbb fiatalon tetterőben, majd megöregedve a betegség keresztjét hordozva, a fájdalomtól kínozva arról tett tanúbizonyságot, hogy van Isten. Aki megteremtett minket, aki megváltott, aki gondunkat viseli, és aki hazavár bennünket – fogalmazta meg Kiss László, majd a végén azt is hozzátette: ezúttal sem történt más, csak Isten hazahívta Imre atyát. Egy hívő lélek számára pedig nincs nagyobb vágy, mint örökre együtt lenni atyánkkal, az Istennel.

Varga Imre atya 1920. november 21-én született Zalatárnokon. Pappá 1954. június 20-án szentelték, szolgálatát Kőszegen kezdte meg. 1955-től Kisunyomban volt kisegítő lelkész, majd 1957-ben Bagodvitenyédre, 1958-ban Novára, 1959-ben a zalaegerszegi Jézus Szíve-plébániára került. Közben az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően hite miatt egy rövid időre be is börtönözték. 1962-től csesztregi plébánoshelyettes, s 1979-től 2000-ig ugyanott már mint a település plébánosa szolgálta a helyi és a környező falvakban élő híveket. Közben 1979-ben címzetes esperesi címet kap, majd a 2000-ben nyugállományba vonuló Varga Imre atya tiszteletbeli kanonok címet is kap. Ezzel ismeri el dr. Konkoly István püspök, a szombathelyi egyházmegye akkori főpásztora azt az áldozatos tevékenységet, amit Imre atya évtizedeken keresztül végzett.

Varga Imre csesztregi plébánosként két templom, a zalabaksai, illetve a pórszombati építését vezényelte le, valamint megalapította a csesztregi Kerkai-házat, ami azóta is számtalan közösségi rendezvénynek adott helyet, fiatalok és idősebbek találkozási helye lett. Nyugállományba vonulását követően is sokáig aktív maradt, továbbá 2006 nyarán zarándokutat szervezett a doni hadszíntér helyére.

– Varga Imre halálával nem csupán egy kivételes életutat magáénak tudható lelkipásztor veszítettünk el, de a keleti hadszíntérre kivezényelt, tragikus sorsú 2. magyar hadsereg egyik utolsó zalai veterán katonája is örökre eltávozott körünkből – emlékezett meg a búcsúztatón Bekő Tamás, a Zala Megyei Levéltár munkatársa. – Sokunk előtt ismert volt az atya misztikus kötődése a több mint hetven esztendővel korábban teljesített második világháborús katonai és harctéri szolgálatához. Példaértékű papi hivatástudata mellett férfias helytállása és az egykori bajtársai, a doni hősök emlékét ápoló kiemelkedő kegyeleti tevékenysége volt az, amivel kezdettől fogva mély tiszteletet ébresztett mindannyiunkban.

Bekő Tamás felidézte Varga Imre katonai pályafutását. Elmondta, hogy a hazáját rajongásig szerető zalatárnoki fiatalember tényleges katonai szolgálatát a pécsi IV. gépvontatású tüzérosztály újoncaként kezdte meg 1941. november 13-án. Egy év múlva önként jelentkezett a frontra, így került ki Oroszországba, a gyászos emlékű urivi arcvonalra. A doni front összeomlása után szerencsésen hazatért a végtelen orosz harcmezőkről, ám 1944–45-ben tüzér tizedesként újra részt vett a harcokban, immár a magyarországi hadszíntereken. A háború utolsó időszakában hadifogságba esett, ahonnan épségben tért haza 1945. szeptember 3-án.

– Varga Imre atya évtizedekkel később, 2006 nyarán zarándoklatot szervezett lelkipásztori hivatásának egyik bölcsőjéhez, a nagy Don-kanyarhoz – idézte vissza Bekő Tamás. – Ez az út életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára. Látni a nevezetes folyót, járni a magyar vér áztatta Gremjacsje, Boldirevka, Korotojak földjén csupán keveseknek adatott meg. Az akkor 86 esztendős Imre bácsi pedig, aki fiatalokat megszégyenítő frissességgel járta be újra az egykori csatatereket, nagy dolgot vitt véghez. Még egyszer visszatért a kéken hömpölygő csendes Don partjára, , hogy a voronyezsi pravoszláv pópákkal közösen tartsanak ökumenikus istentiszteletet a keleti fronton elesett katonák lelki üdvéért.

Bekő Tamás Varga Imre katonai pályafutása előtti tisztelgésként egy olyan vászonzacskót is elhelyezett a néhai plébános sírjában, amit még a 2006-os zarándokútjuk során töltött fel az oszkinói határban gyűjtött orosz földből.

– Ez a föld szimbolikus jelentőséggel bír – mondta a levéltáros. – Egy darabka Don-kanyar, egy darabka 20. századi történelem. A magyar golgota, valamint a magyar katonai helytállás jelképe is egyben.

Elsőként lett az év zalai embere

Varga Imre papi, katonai és hagyományőrző tevékenységéért több elismerésben és kitüntetésben részesült, legutóbb 2015. március 15-e alkalmából vehette át Balog Zoltán miniszter elismerő oklevelét. Zala megye polgárai elsőként őt tartották méltónak Az Év Zalai Embere címre, Zalabaksán és Pórszombaton pedig díszpolgárrá választották. Életútjáról Köpeczi Bócz Edit írt könyvet. 2014. június 14-én tartotta gyémántmiséjét, akkor már megromlott egészségi állapotban.