2016.06.27. 14:36
Élmény, ami örökre megmaradt
Nagykanizsa – „Kanizsa veletek, gyerünk gyerekek!” Többek között ezt is skandálta a szurkolókkal csordultig megtelt Erzsébet tér vasárnap este.
A franciaországi labdarúgó Európa bajnokságon a Magyarország-Belgium nyolcaddöntőt – a város gesztusának jóvoltából – egy LED-falon nézve élvezhették a focibarátok. Ugyan a magyar válogatott 4-0-ra kikapott, ám Dzsudzsákék a közönség szívét örökre meghódították.
Fotó: Gergely Szilárd
Már egy órával a mérkőzés előtt kígyózott a sor az arcfestő asztaloknál, nem túlzás: kivétel nélkül mindenki a hazai trikolor színeivel szerette volna díszíteni a bőrét. Hohl Mariann főleg az arcokra pingált. Piros, fehér és zöld festékből felkészült, több dobozzal csomagolt a kivételes alkalomra.
– Az Európa-bajnokságig nem hittem eléggé a magyar labdarúgókban, pedig a testvérem edző az egyik hazai klubnál – mesélte a győri Katona Éva, aki nemesvidi párjával biztatta a nemzeti csapatot. – Geráék viszont visszaadták a hitemet, a góljaikkal, a sikereikkel megdobogtatták a szívemet.
Szerinte a közös szurkolásnak varázsa van, hiszen ilyenkor eltűnnek az emberek közötti különbségek, az élmény pedig örökre megmarad.
Ezzel a véleménnyel értett egyet az eszteregnyei Szekercés Krisztián is. A férfi annyira beleélte magát a magyarok kivételesen jó menetelésébe, hogy még azt sem tartotta kizártnak, hogy a Storck-legénység a döntőben a németekkel csatázik majd.
– A csapatunk várakozáson felül teljesített, bár a belgák erősek, de kettőt igazán lőhetnénk nekik – tette hozzá.
Vele szemben a kanizsai, Takács Kristóf a szkeptikusok táborát erősítette. Bár a szíve a magyarok győzelme felé húzott, de az elmúlt napokban úgy érezte, a világranglistán második helyet elfoglaló belgák megállítják az eddig tényleg szenzációsan szereplő Királyékat.
– A hazai média és a szurkolók akkora terhet raktak a válogatottra, ami egészségtelen – mondta Takács Kristóf. – Persze a játékosok profik, kiválóan kezelik ezt, de jó lenne kicsit visszatérni a realitásokhoz. Sajnos a csalódás lehetőségét hordozza a találkozó...
A kivetítőn közben a meccs előtti stúdióbeszélgetéseket figyelte egy fiatalokból álló társaság. „Szóvivőjük”, Kahotek Kristóf maga is sportember, asztaliteniszben ér el sikereket.
– A mérkőzés eredményétől függetlenül nincs okunk panaszra, azt is tudjuk, hogy az éjjel soha nem érhet véget – utalt a magyar szurkolók népszerű foci himnuszára, a Soho Party együttes egykori slágerére a fiú. – A sportágban elindult valami, hiszen a gyerekeket már nem érdekli Ronaldo, inkább Gerák és Dzsudzsákok lennének, ez a mi kis magyar csodánk.
Kristóf és barátai kitértek a világbajnoki kvalifikációra is, szeretnék, ha eltökélt, lendületes és szimpatikus magyar gárdának szurkolhatnának akkor is.
Szabadics Adrienn és Tihanyi László korábban versenyszerűen úsztak, ám a labdarúgók kivételes francia szereplése őket is lenyűgözte. Az eddigi találkozókon bizonyították: ezután velük számolni kell!
Eközben a térre fokozatosan érkeztek sálakkal és zászlókkal felszerelkezett drukkerek, sokak plédekre a kivetítő elé a földre huppantak le. Itt találkoztunk az egyik legfiatalabb drukkerrel, a 4 éves Kovács Lucával, aki édesanyja elmondása szerint a kontinensviadal rajongója lett.
– Győzni kell a magyaroknak – jelentette ki a kislány.
Dénes Sándor polgármester a himnusz előtti pillanatokban tartott köszöntő beszédében kiemelte: szeretné, ha a nemzeti tizenegy kitartana és akkor a kivetítő maradhatna a téren.
Erre gyorsan rácáfoltak a történések: toulouse-i stadionban a tizedik percben betaláltak a belgák, elszomorítva a kanizsai szurkolókat.
Egyikük, a labdarúgó játékvezetőként tevékenykedő, Kepe Arnold szerint túlságosan megilletődötten kezdtek a magyarok.
– Ennyire nem kellene fejet hajtani a belgák nagysága előtt – folytatta. – A válogatott renoméjának jót tettek az eddig történtek, de óva intenék mindenkit attól, hogy azt higgye, a hazai labdarúgó gyárak ettől kiválóan működnek. Egy biztos: elindulhat valami fejlődés ezen a téren, ráadásul az eddig oly’ széthúzó magyar társadalmat egy válogatott nemes egyszerűséggel összefogott.
A kanizsai városi kispályás labdarúgó bajnokságban szereplő, Puncs Fagyizó csapat tagjai Kiskanizsán szurkoltak.
– Ahhoz képest, hogy előzetesen két ikszet előlegeztem meg a fiúknak, többszörösen felülmúlták az elképzeléseimet – fogadott örömmel bennünket Horváth „Mákos” Ferenc csapatvezető. – A belga fölény egyértelműen érezhető, de ilyen gyors gólra nem számítottunk, talán a folytatás jobban alakul.
Nem így lett. Pedig adódott jónéhány remek magyar helyzet, ám valahogy ezúttal a szerencse is elpártolt a nemzeti válogatott mellől. Bár Király Gábor kapus kitűnő formában, többször is parádésan hárított. A „puncsosok” fogták is a fejüket néhány megmozdulás láttán és szóhoz sem jutottak a kihagyott hazai helyzetek után.
– Pedig olyan jó lett volna ismét meglepetést okozni az európai futballnak – mondták egyszerre a második belga találatot követően. – Egyáltalán nincs okunk a panaszra, kivételesen jó focit játszottunk és parádés meccseket produkálva jutottunk el a nyolcadöntöntőig, a fiatalok ebből profitálhatnak a jövőben. Kizárólag szuperlatívuszokban érdemes beszélni a csapatunkról, akik nem csak történelmet írtak, de hősökké váltak.
Az amatőr focisták korelnöke, a 66 éves Magyar József még jól emlékszik a régi idők focijára, s bár az aranycsapat örökké halhatatlan marad, az újkori gyors magyar játék Európa szerte elismerést vívott ki.
A megállapítással a többiek is egyetértettek, Háli Gábor és Nagy Tamás pedig kifejezetten hálásak a válogatottnak azért, hogy visszaadták gyermekeiknek a magyar játékosokba vetett hitüket.
– A mai srácok szerencsések, hiszen olyan példaképekkel lettek gazdagabbak, akik jó alapot adnak az utánpótlásnak – fűzték hozzá.
A harmadik, valamint a negyedik gól valósággal sokkolta a tévénézőket, ugyan a szívekbe néhány pillanatra csalódottság költözött, Horváth Ferenc szerint hiba lenne erre az egy mérkőzésre emlékezni.
– Olyan csodálatos heteket produkált a válogatott, hogy mi a labdarúgást kedvelők a fellegekben érezhettük magunkat – folytatta. – Sőt képesek voltak arra is, hogy a hölgyeket és az időseket is leültessék a televízió képernyője elé. A nemzet szíve egyszerre dobbant meg, megtöltötték a lelkeket reménnyel. Erről a csodáról évekig beszélünk és ami még ennél is fontosabb: örökké emlékezhetünk rá.