Energiabomba a betegágynál - Csizmadia Nóra az év ápolója

Ahogy felbukkan a Zala Megyei Kórház általános és érsebészeti osztályának folyosóján, ismeretlenül is megsejtjük, ezt az ifjú hölgyet keressük. Filigrán alakja fürgén közelít, egész lényéből dinamizmus sugárzik, röpködő lófarka alig éri utol.

– Én már csak ilyen pörgős vagyok, kész energiabomba – mondja magáról nevetve a zalaszentgróti lány, aki egyelőre kétlaki életet él. Szülei és húga Zalaszentgróthoz, párja és munkája Egerszeghez köti.

– Mindössze két és fél éve dolgozom az egészségügyben, ennyi idő alatt nehéz valamit is letenni az asztalra. De minden porcikámmal azon vagyok – szögezi le eltökélten. – Az OKJ-s képzés keretében a megyei kórházba jártunk gyakorlatra, több osztály munkája is vonzott. Jellemzően mind a legrázósabb területek, az intenzív, a sürgősségi, no meg a sebészet. A beilleszkedéssel nem volt gondom, segítőkészen fogadtak, igaz, én is odatettem magam, mindent meg akartam tanulni.

Csizmadia Nóra a betegágy mellett. Vuk Zoltán hálás pillantása is sokat elárul a nővérről. Fotó: Pezzetta Umberto

A szentgróti gimnázium után először logisztikát tanult, de hamar belátta, neki nem az íróasztal mögött van a helye. A betegágy melletti szolgálatot választotta, úgy érezte, e nehéz pályán tudná leginkább kamatoztatni adottságait. A családjában ő az első egészségügyis, édesanyja iskolában dolgozik, édesapja pék, húga pincér lett.

– Engem a kihívás doppingol. Nem könnyű ez a munka, de a másokon való segítés feltölti az embert. Javarészt súlyos állapotú betegek kerülnek hozzánk, tumorsebészet, érsebészet zajlik az osztályon. Az ápolás csak egy része a feladatainknak, ugyanilyen fontos, hogy a ránk bízottakat lelkileg is átlendítsük a holtponton, ha rossz hírt kapnak, vagy fájdalmak gyötrik őket. Nekem annyi a fölös energiám, hogy bőven jut belőle nekik. Igaz, vissza is adják, amikor értékelik, megköszönik a munkámat. Sokak életébe belelátunk, néha drámákkal szembesülünk, ép és erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy elbírjuk, feldolgozzuk az átélteket. Rengeteg ember megfordul nálunk és sokszor hangzik el a mondat „én nem tudnék ápoló lenni". Valóban nehéz, testet-lelket egyaránt megpróbáltató munka ez, koncentrációt, naprakész szakmai felkészültséget és sok empátiát igényel. De a páciensektől, hozzátartozóktól kapott pozitív visszajelzésekből egy-egy nehéz nap után is erőt lehet meríteni. Igyekszem minden műszak után avval az érzéssel hazamenni, hogy mindent megtettem... Gyógyítani akár egy mosollyal is lehet, én legalábbis ezt vallom.

A szavazásba párja nevezte be, ő már csak tudta, mit jelent Nóri életében e hivatás.