Fegyelmet s puskát adnak nekik - Éppen olyanok, mint az igaziak, s amikor kell, még el is sülnek

A Fonyódi Múzeumi és Helytörténeti Egyesület Hagyományőrző Csapata a Nagykanizsai Császár Huszárok „leányvállalataként" jött létre, vezetője is kanizsai születésű, Domina Barnabás. A csapatban nagyon sikeres a nemzeti hagyományok átörökítése, ugyanis soraikban immár 40 gyermek tanulja a magyaros virtust.

Kerékgyártó Dávid és Domina Barnabás a maguk által készített huszáröltözékeket és puskákat mutatja. Sok munkájuk fekszik bennük

– Az egész dolog úgy indult, hogy én most már 10 éve vagyok a kanizsai huszárcsapat tagja, s amikor megnősültem, a párommal Fonyódra költöztünk – mondta Domina Barnabás. – Miután az első gyermekem óvodás lett, arra gondoltam, hogy mivel a huszártársaimmal Kanizsán is rendszeresen elmegyünk az oktatási intézményekbe, iskolákba, óvodákba, hát akkor miért maradna ki ebből pont a gyerekem óvodája? Ezért Dobri Lajossal, a Nagykanizsai Császár Huszárok vezetőjével elvittük a lovakat Fonyódra és huszárruhába öltözve látogatást tettünk az óvodában. Ez annyira megtetszett a gyerekeknek és a szülőknek, hogy felvetődött az igény egy helyi „huszár-szakkör" megszervezésére. El is indítottuk, havonta egy alkalommal került sor a találkozókra és hozzáláttunk a huszáröltözékek készítéséhez. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több gyermek és szülő csatlakozott a csapathoz. Mára ez annyira kinőtte magát, hogy lassan országos mozgalommá terebélyesedik: tavaly Szombathelyen avattunk kishuszár-csapatot, de működik ilyen már Vácott is. Azt próbáljuk elmagyarázni a felnőtteknek, hogy a hagyományőrzés nem a tradíciók megőrzését, hanem a továbbadásukat jelenti, ezért fontos, hogy minden hagyományőrző szervezetnek legyen ifjúsági csoportja.

Domina Barnabás úgy véli: a hagyományok átadását már óvodás korban el kell kezdeni, mert a gyerekek akkor tulajdonképpen „belenőnek" ebbe és olyan felnőtté válnak, akik büszkék a magyarságukra, hagyományainkra, múltunkra és így talán kevésbé vetődik fel majd bennük, hogy elmenjenek az országból. Ráadásul ők jelenthetik a rendőrség, a honvédség újabb generációját. Hogy a „projekt" sikeres legyen, a szülők igyekeznek „odatenni" magukat: ruhákat, csákókat varrnak és korabeli kinézetű fegyvereket készítenek.

– Barnabásék ágyút akartak venni, s engem kértek fel, menjek el velük, mert én értek a fegyverekhez – hallottuk már Kerékgyártó Dávidtól, az egyik kishuszár-apukától. – Amikor pedig töltetet akartunk venni az ágyúhoz, láttunk puskatusokat is, és rögtön észrevettük a bennük rejlő lehetőséget. Vásároltunk belőlük. A tusra csavaroztunk egy vascsövet, a végére tettünk egy kapcsolót, meg két elemet a csőbe – ez volt az első verzió. De nehézkesen működött, ezért tökéletesítettük a „találmányt". És most már el lehet húzni az elsütőbillentyűt – pont, mint az igazinál... Ebben is kapcsoló van, a cső alatt egy 9 voltos elem, csináltunk egy kakas-imitációt, a csőben pedig vezeték fut, ami elsütéskor berobbantja a durranótöltetet. A karabélyok és a pisztoly kinézetét igyekeztünk a korabeli, 1848-as fegyverekéhez igazítani. Természetesen, a gyerekek nagyon boldogan használják...

– Egyébként megtanítottuk őket például zászlót felvonni, menetelni, sőt, koszorúzni is a megfelelő katonai formák szerint. Fegyelmet adunk nekik – jelentette ki Domina Barnabás, aki azt is hozzáfűzte: remélik, hogy tevékenységükhöz idővel a nemzeti hagyományokat fontosnak tartó támogatókat is találnak, mert pénzt eddig nem kaptak sehonnét, mindent maguk finanszíroztak. – Pedig a rafinált puskákkal elértük, hogy most már nemcsak a gyerekek vesznek részt a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó megemlékezéseken, hanem a szüleik is. És ez bizony, nagy szó, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy például egy 50 ezres városban március 15-én jó, ha százötven ember ünnepel...